Komoly kutatáson alapuló rövidfilmsorozat hívja fel a figyelmet az oktatás problémás területeire
Egy kisebb csoportnyi gyerek egy a PISA-felméréseket bemutató darab gyakorlására készül. Csakhogy a tanáruk közéjük ülteti Rubik Ernő portréját, ami meglehetősen átalakítja az óra menetét. A fiatalok végül nem a darabról, hanem a felmérések tanulságairól beszélgetnek, és olyan kérdéseket válaszolnak meg, hogy elég-e a pénz a jobb iskolai teljesítményhez, vagy hogy függenek-e a PISA eredmények egy ország GDP-jétől.
Mi kell ahhoz a rengeteg világhírű magyar innovációhoz, amire büszkék lehetünk?
Március 5-én délután mutatták be azt az öt, egyenként nyolcperces kisfilmet, amit a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. (T-Tudok Zrt.) és a Kreatív Tanulás és Oktatás Alapítvány közösen készítettek, hogy megvilágítsák az oktatás egy-egy problémáját, és felvázolják a lehetséges megoldásokat. A jó oktatás titka rövidfilm-sorozat alkotói, ahogy azt Lannert Judit oktatáskutató, a T-Tudok Zrt. senior kutatója a vetítés utáni beszélgetésen elmondta, arra törekedtek, hogy közérthetően magyarázzanak meg széles rétegeket érintő problémákat az oktatás területéről. Mindezt olyan perspektívából akarták megtenni, ami bemutatja a tanárok, a diákok és akár a szülők nézőpontjait is.
Már a főcímben elhangzik, hogy a világra szóló magyar innovációkhoz jó oktatásra van szükség: olyan oktatási rendszere, ami lehetőségeket biztosít a gyerekeknek arra, hogy kiteljesedjenek az iskolában és később a választott hivatásukban is. Németh Szilvia, a T-Tudok Zrt. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a filmekben szerették volna bemutatni azt is, hogy a tanárokkal is előfordul, hogy néha besétálnak a csapdákba (legyen az egy régi rigid gyakorlat vagy a megszokásból fakadó értékelés), de végső sorban ezt a rendszert a felek együtt, közös munkával tudják átalakítani.
Kedves hölgyeim és uraim, kiváló példák vannak előttünk!
Széchenyi István hangján talán még az is hitelesebb, amit egyébként az oktatáskutató szakemberek rendszeresen és több fórumon is elmondtak már, például a 6. Qubit Live-on, vagyis, hogy Észtország vagy Portugália hasonló problémákkal küzdött, mint Magyarország, de mára a jól teljesítő országok közé sorolják őket a PISA-felmérések eredményei alapján.
Közben ott a norvég példa, ami megmutatja, hogy a sok pénz nem elég a jó oktatáshoz, ahogy a svéd iskolarendszer átalakítása az ezredforduló környékén szintén nem volt túl sikeres. A fontos azonban nem a kudarc, hanem a tanulság, és van rengeteg követendő példa, akár Magyarország közvetlen környezetében, Szlovéniában is.
De nem csak az iskolarendszer átalakításával kapcsolatban vetnek fel problémákat és hoznak példákat a kisfilmek. Betekinthetünk egy aktív, a diákokat az óra menetébe bevonó matekórába, amiből aztán a közhelyesen egyszerű tanárfigurákon keresztül megérthetjük, miért is olyan nehéz múlt századi módszerekkel jelenkori tudást átadni. Végül Brunszvik Teréz tesz igazságot a pedagógusok között, és a gúla térfogata sem marad kiszámítatlanul.
A Rubik-kocka lehetséges megoldásainak számát ugyan nem tudjuk meg, de a hús-vér szakértők és a híres magyar személyiségek monológjaiból világossá válik, hogy a természettudományos képzésben igenis helyük van a lányoknak, illetve hogy egyetlen gyermek sem érdemli meg, hogy a képességeit a tanárai becsméreljék.
Az önbeteljesítő jóslatokkal foglalkozó negyedik rész kiválóan ábrázolja a magyar oktatási rendszer egyik leghúsbavágóbb problémáját: a skatulyázás és a szegregáció végzetesen negatív hatásait. Nincs még egy olyan ország ugyanis, ahol ennyire számítana, milyen családi háttérből érkezik egy gyermek az osztályterembe, a tanári viselkedés és az iskolarendszer pedig csak még jobban erősíti ezt a hatást. Így az, akit otthon nem támogatnak, az iskolában sem számíthat rá, hogy eredményeit elismerik, végül pedig fel is adja a próbálkozásokat. Viszont ha felismerjük, hogy ennek a gyakorlatnak milyen hatása van a gyermekek életútjára, változtatni is lehet rajta.
Van ott még, ahonnan ez jött
A filmvetítés után az alkotók kerekasztal-beszélgetés keretében válaszoltak az alkotók kérdésekre a munkáról és a kisfilmek alapját képező kutatásról. Ez utóbbiból, ahogy Lannert fogalmazott, sok dolgot el kellett hagyni, és bőven maradt még téma, amivel akár filmben is foglalkozhatnának, és a munka közben meg is jött a kedvük a filmgyártáshoz.
Hartai László, filmrendező tanár, aki maga is aktívan részt vett a kisfilmek megalkotásában, kicsit árnyalta a képet. Mesélt arról, hogy egy-egy ilyen, specifikus problémával foglalkozó kisfilmmel nehéz széles társadalmi rétegeket megszólaltatni, illetve, ahogy fogalmazott, a magyar film leleményessége sokszor tényleg a szűk költségvetésből fakad. Így volt ez A jó oktatás sorozattal is: Molnár Dániel, az egyik rendező fogalmazta meg, hogy a lehetőségek szabta vegyes technika (animációt és élőszereplős jeleneteket is használtak) tette lehetővé, hogy viszonylag kis költségvetéssel is minőségi legyen a végeredmény.
Úgyhogy az alkotók a folytatáshoz nem az ötletre, hanem sokkal inkább a forrásra várnak, problémák ugyanis bőven vannak, amikkel érdemes lenne foglalkozni. Hartai és Lannert is kitértek arra, hogy a tanártüntetések és a diákok túlterheltsége olyan felkapott témák, amik folyamatosan fenntartják a figyelmet, mégsem érdemes ezekre szűkíteni az érdeklődést. A filmek és azok vetítési sorrendjének célja is részben az, hogy árnyaljon ezen a képen, és rávilágítson arra, hogy valójában milyen összetett problémahalmazzal állunk szemben.
A filmeket kéthetente, csütörtök esténként 6 órától lehet majd sorban megtekinteni a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. Youtube-csatornáján, ahol a premierek mellé szakértői beszélgetéseket szerveznek. Az első online premier március 9-én lesz.
A kisfilmek címei a következők:
- A magyar oktatás teljesítménye nemzetközi összehasonlításban
- Akiknek sikerült
- A jól működő osztályterem
- A Pygmalion hatás
- Lehet-e a lányokból atomfizikus?
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
