Eric Hanushek Budapesten: A jó hazai oktatás megkétszerezné a magyar GDP-t
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
„Képzeljenek maguk elé egy 15 éves gyereket, aki a PISA mérés matematikai részében azt a feladatot kapja, hogy el kell repülnie Kaliforniából Budapestre, amiért 2700 dollárt kell fizetnie. A dollár-euró-árfolyam ismeretében meg kell mondania, hogy mennyibe kerül a repülőjegy euróban. Ha a gyerek erre nem tudja a választ, akkor nem érte el a PISA mérés legalacsonyabb, első szintjét sem. Önök szerint a világ 15 éveseinek hány százaléka képtelen megoldani ezt a feladatot?” – szegezte a kérdést hétfő délután a budapesti közönségnek Eric Hanushek, a Stanford Egyetem Hoover Intézetének főmunkatársa , az oktatási kérdések közgazdasági elemzésével foglalkozó, nemzetközileg is jól ismert kutató. Hanushek a Magyar Tudományos Akadémia székházának nagyelőadójában tartott előadást az Oktatás a változó világban címmel. „A világ átlagában a 15 évesek 60 százaléka nem tudja erre a választ” – lepte meg az eddig 25 könyvet és több mint 300 cikket jegyző professzor a dugig tömött előadóterem hallgatóságát.
Az oktatási kérdések közgazdasági szempontú elemzésével foglalkozó kutató előadásának kiindulópontja az volt, hogy egyértelmű a kapcsolat a minőségi oktatás és a jövőbeli gazdasági jólét között. „Míg az egyes emberek képességei erősen befolyásolják, hogy mennyire fognak jól élni életük során, egy társadalom készségei az országuk gazdasági növekedésének lehetőségeit határozzák meg” – mondta Hanushek.
Ha minden gyerek alapkészségei rendben lennének, az megötszörözné a világ GDP-jét
Hanushek és kutatótársai egy tavaly októberben megjelent tanulmányukban azt vizsgálták a világ szinte minden országában, hogy milyen képet fest az oktatás jelenlegi helyzete a jövőbeli növekedésről, az adott ország fejlődéséről, és milyen messze van a világ attól, hogy minden gyerek megszerezhesse a modern munkaerőpiac által megkövetelt alapkészségeket.
Hanushek és kutatótársai nemzetközi és regionális teljesítménytesztek mikroadatai alapján a gyerekek teljesítményeit egy közös skálára, a PISA mérésre helyezték, majd ennek alapján megbecsülték, hogy a vizsgált 159 ország 15 éves fiataljainak hány százaléka nem érte el a PISA első alapszintjét sem. E szerint a világ népességének 98,1 százalékát és a GDP 99,4 százalékát kitevő országokban
- a világ 15 éveseinek legalább kétharmada nem éri el az alapészségek első szintjét sem;
- az alapkészségeket el nem érő gyerekek aránya 101 országban több mint 50 százalék, és ebből 36-ban 90 százalék fölött van ez az arány;
- a gyerekek negyede még a magas jövedelmű országokban sem rendelkezik a PISA által mért alapkészségekkel;
- a készséghiány a Szaharától délre fekvő Afrikában eléri a 94 százalékot, Dél-Ázsiában a 89 százalékot, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a 68 százalékot, Latin-Amerikában a 65 százalékot;
- a készséghiány a világ fiataljainak azon harmada esetében a legszembetűnőbb, akik még iskolába sem járnak, de a világ iskolás diákjainak 62 százaléka sem rendelkezik az alapkészségekkel;
- a világ fiataljainak fele abban a 35 országban él, amelyek nem vesznek részt a nemzetközi tesztekben, és így nem rendelkeznek rendszeres és megbízható alapteljesítményre vonatkozó információkkal.
De a kutatók nem álltak meg itt, kiszámolták azt is, hogy mi lenne, ha a világ minden országának 15 éves fiatalja elérné az alapkészségeknek legalább az első szintjét. „Ez átlagban megötszörözné a világ GDP-jét, ami azt jelenti, hogy 706 billió dollárral lenne több a világ GDP-je az évszázad végéig. Ráadásul egy szegény ország alacsonyabb színvonalú oktatásában egy ilyen szintű készségjavulás még sokkal nagyobb százalékos növekedést jelenthetne az ország GDP-jében. Ha csak a jelenleg iskolába járó összes tanulót nézzük, már akkor is a legalább az alapkészségek szintjére való felemelésből származó nyereség több mint kétszer akkora, mint az a nyereség, ha a jelenleg iskolába nem járó gyerekeket a mostani színvonallal működő iskolákba sikerülne beterelni” – mondta Hanushek, aki országpéldákat sorolva próbálta közelebb hozni a hallgatósághoz a dollárbilliós nagyságrendű oktatási kérdéseket.
Mennyit fizet, ha jobb vagy matekból?
„Szingapúrban térül meg leginkább és Görögországban növeli meg a legkevésbé a keresetedet, ha jó vagy matekból. Magyarország viszont „bünteti” az alapkészségeket el nem érőket: a képzetlenek jóval kevesebbet keresnek, mint más OECD-országokban az ugyanilyen készség szinten lévők” – mondta Hanushek a Nemzetközi Felnőtt Képesség- és Kompetenciamérési Program, a PIAAC adataira hivatkozva.
Na de miért értékeli a munkaerőpiac a készségeket? Az összefüggés nem teljesen evidens, és a kérdésre az a válasz, hogy minél több és magasabb szintű készséggel rendelkezik valaki, annál inkább képes lesz alkalmazkodni a világ változásaihoz, már pedig azok az országok, amelyek gyorsabban fejlődnek, nagyobb mértékben is változnak. Az országok közötti gazdasági növekedés különbségeinek háromnegyedét az emberek iskolában megszerzett, a PISA által is vizsgált készségek színvonala magyarázza meg, mondta Hanushek. „És hiába az összefüggés, hogy minél hosszabb időt töltenek a gyerekek az iskolapadban, annál erősebb a gazdasági növekedés, ha alaposabban megnézzük a kelet-ázsiai országokat, ez a növekedés ugyanannyi év iskolázás után sokkal nagyobb, mint a dél-amerikai országoknál, mivel az előbbiekben a tanítás színvonala is nagyon magas, az utóbbiakban viszont alacsony”.
Ráadásul, mint az Hanushekék tanulmányából kiderül, Kelet- és Dél-Ázsia sikere jól mutatja, hogy mi történik, ha egy oktatási rendszer inkább az oktatási készségek növelését erőlteti: „Először is, korábbi kutatások kimutatták, hogy még a mezőgazdaságban is előnyös a képzettség, mivel a képzettebb gazdák jobb termesztési és ültetési döntéseket hoznak; másodszorra ezek az országok úgy alakultak át, hogy a növekvő hozzáadott értékű ágazatok, a feldolgozóipari termelés és az információalapú tevékenységek felé mozdultak el a gazdaságaik.”
A jó hazai oktatás megkétszerezné a magyar GDP-t
Az OECD-átlagtól nem sokkal elmaradó magyar PISA-eredményektől Hanushek nem volt különösebben elragadtatva („az átlagot egy-két nagyon gyengén teljesítő ország eléggé lehúzza”), majd a hazai politikai élet darázsfészkébe nyúlt, amikor Magyarországot a PISA-felmérésekben hasonló eredményeket produkáló Egyesült Államokkal vetette össze. „Egyszerű a magyarázat arra, hogy a hasonló PISA-eredmények ellenére is miért nő az USA gazdasága jóval gyorsabban, mint Magyarországé: azért, mert mi kölcsönvesszük a tanult embereket a világból. A Szilícium-völgyben magyarok, indiaiak és kínaiak dolgoznak; olyanok, akik más országokban kapták meg a képzést. Mi viszont olyan támogató környezetet teremtünk, amiért érdemes hozzánk jönni dolgozni.”
Ezt itt nem látni, pedig a Stanford professzora szerint a bevándorlók megmenthetnék Magyarországot – annak ellenére is, hogy a PISA-eredményekben évek óta folyamatos a hanyatlás, illetve a stagnálás. „Magyarországon a 15 évesek 28 százaléka nem éri el az alapkészségek első szintjét sem, pedig az EU-ban, ha mindenki elérné legalább a PISA alapszintjét, az a GDP növekedésének 1,8-szorosát, Magyarországon számításaim szerint a GDP megkétszereződését jelentené” – villantott fel egy boldogabb jövőt Hanushek.
A covid sok mindent borított, de a ChatGPT miatt még nem kell siratnunk az iskolát
Ugyanakkor bizonytalanságok is nehezítik Hanushekék jövőszámításait. Az Egyesült Államokban 2022-ben a nyolcadikos gyerekek a covid-lezárások miatt a 2019-es nyolcadikosokhoz képest annyival rosszabbul teljesítettek, hogy ez az életük során 5,6 százalékos keresetcsökkenéssel fog járni, ami mai áron 28 billió dollár veszteséget jelent az amerikai gazdaságnak. A tendencia Hanushek szerint hasonló lehet Magyarországon is. „Egyre több a bizonyíték arra, hogy a világjárvány okozta tanulási veszteségek aránytalanul súlyosak a szegény gyerekek számára. A zavarok a fejlődő országokban a legnagyobbak. Ezekben a régiókban nemcsak az iskolák voltak hosszabb ideig zárva, hanem a hagyományos személyes tanórák helyettesítésére szolgáló lehetőségek is korlátozottabbak voltak” – olvasható Hanushekék tanulmányában.
A professzor a mesterséges intelligencia kérdését sem hagyta ki a bizonytalanságok listájából. Vajon csökkenti-e a ChatGPT az iskola jelentőségét? – tette fel a kérdést, de szerinte „ez ugyanolyan változás, mint korábban az ipari forradalom, a számítógépes technológia vagy a robotok megjelenése volt. Ezek mind olyan fejlődési irányok, amik nemhogy helyettesítenék a tanulást, hanem épp ellenkezőleg, ezek esetében még inkább szükség van a készségek fejlesztésére.”
Három megoldás az iskolák javítására
„A tanári hatékonyság növelése, a tanári hatékonyság növelése, a tanári hatékonyság növelése” – mondta általános derültséget kiváltva Hanushek arról, hogyan lehetne javítani az oktatás minőségén. Hanushek ezt illusztráló ábrája ráadásul egy a magyar közvéleményben is mélyen gyökerező elképzelést oszlatott szét: számításai szerint a minél kisebb osztálylétszám nemhogy emelné az oktatás színvonalát, hanem épp ellenkezőleg; egy jó tanár esetében 30 fős osztálylétszámnál maximalizálódnak a gyerekek később, felnőttként megkeresett jövedelmei, míg egy rossz tanárnál épp ellenkezőleg: az ő esetében minél nagyobb létszámú egy osztály, annál nagyobbak, és később a keresetekben is kimutathatók a károk. „Finnországban például a tanárok matematikai készségei még a diplomásokhoz képest is magasak, és ezek a nagyon jó készségekkel rendelkező fiatalok mennek el tanárnak” – mondta Hanushek.
A hatékonyabb tanárnak – vonta le a következtetést a Stanford professzora – aki eredményesebb gyerekeket képez, több pénzt kell adni, mert ha alacsonyan tartod a tanárok bérét, nem lesznek jó tanáraid. Magyarországon például azt hallom, matektanárhiány van. Akkor én közgazdászként azt mondanám, hogy fizess többet nekik, és akkor majd lesz matektanár.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Szubjektív teljesítményértékelés alapján emelné vagy csökkentené a tanárok fizetését a Belügyminisztérium
A Qubit birtokába jutott dokumentumokból kirajzolódik, mi vár az új tanévben a pedagógusokra. A koncepciót Radó Péter oktatási szakértő „dilettáns baromságnak” nevezte.
A fejlett államok közül Magyarországon tátong a legnagyobb szakadék iskolázottak és iskolázatlanok között
Az átlagos magyar felnőtt annyira ért egy szöveget, mint egy francia, olyan jól számol, mint egy német, és úgy számítógépezik, mint egy észt. Nálunk ugyanakkor jobban befolyásolja a problémamegoldási készségeket a felnőttek társadalmi helyzete, mint más országokban.
A középosztálynak is kárt okoz az iskolák joga a szabad tanulóválasztáshoz
Magyarországon az iskolarendszer sajátosságai miatt a társadalmi háttér alapján dől el, melyik gyereket veszik fel egy-egy általános iskolába. Ezért a szülők és a pedagógusok sem hibáztathatók, a rendszerben van a hiba, de amíg nem változik a szelekciós mechanizmus, nem várható, hogy a hátrányos helyzetből indulók jobb életkörülményekhez juthatnak az iskola által, és számos társadalmi szintű hátrány keletkezik.