Eric Hanushek Budapesten: A jó hazai oktatás megkétszerezné a magyar GDP-t
„Képzeljenek maguk elé egy 15 éves gyereket, aki a PISA mérés matematikai részében azt a feladatot kapja, hogy el kell repülnie Kaliforniából Budapestre, amiért 2700 dollárt kell fizetnie. A dollár-euró-árfolyam ismeretében meg kell mondania, hogy mennyibe kerül a repülőjegy euróban. Ha a gyerek erre nem tudja a választ, akkor nem érte el a PISA mérés legalacsonyabb, első szintjét sem. Önök szerint a világ 15 éveseinek hány százaléka képtelen megoldani ezt a feladatot?” – szegezte a kérdést hétfő délután a budapesti közönségnek Eric Hanushek, a Stanford Egyetem Hoover Intézetének főmunkatársa , az oktatási kérdések közgazdasági elemzésével foglalkozó, nemzetközileg is jól ismert kutató. Hanushek a Magyar Tudományos Akadémia székházának nagyelőadójában tartott előadást az Oktatás a változó világban címmel. „A világ átlagában a 15 évesek 60 százaléka nem tudja erre a választ” – lepte meg az eddig 25 könyvet és több mint 300 cikket jegyző professzor a dugig tömött előadóterem hallgatóságát.
Az oktatási kérdések közgazdasági szempontú elemzésével foglalkozó kutató előadásának kiindulópontja az volt, hogy egyértelmű a kapcsolat a minőségi oktatás és a jövőbeli gazdasági jólét között. „Míg az egyes emberek képességei erősen befolyásolják, hogy mennyire fognak jól élni életük során, egy társadalom készségei az országuk gazdasági növekedésének lehetőségeit határozzák meg” – mondta Hanushek.
Ha minden gyerek alapkészségei rendben lennének, az megötszörözné a világ GDP-jét
Hanushek és kutatótársai egy tavaly októberben megjelent tanulmányukban azt vizsgálták a világ szinte minden országában, hogy milyen képet fest az oktatás jelenlegi helyzete a jövőbeli növekedésről, az adott ország fejlődéséről, és milyen messze van a világ attól, hogy minden gyerek megszerezhesse a modern munkaerőpiac által megkövetelt alapkészségeket.
Hanushek és kutatótársai nemzetközi és regionális teljesítménytesztek mikroadatai alapján a gyerekek teljesítményeit egy közös skálára, a PISA mérésre helyezték, majd ennek alapján megbecsülték, hogy a vizsgált 159 ország 15 éves fiataljainak hány százaléka nem érte el a PISA első alapszintjét sem. E szerint a világ népességének 98,1 százalékát és a GDP 99,4 százalékát kitevő országokban
- a világ 15 éveseinek legalább kétharmada nem éri el az alapészségek első szintjét sem;
- az alapkészségeket el nem érő gyerekek aránya 101 országban több mint 50 százalék, és ebből 36-ban 90 százalék fölött van ez az arány;
- a gyerekek negyede még a magas jövedelmű országokban sem rendelkezik a PISA által mért alapkészségekkel;
- a készséghiány a Szaharától délre fekvő Afrikában eléri a 94 százalékot, Dél-Ázsiában a 89 százalékot, a Közel-Keleten és Észak-Afrikában a 68 százalékot, Latin-Amerikában a 65 százalékot;
- a készséghiány a világ fiataljainak azon harmada esetében a legszembetűnőbb, akik még iskolába sem járnak, de a világ iskolás diákjainak 62 százaléka sem rendelkezik az alapkészségekkel;
- a világ fiataljainak fele abban a 35 országban él, amelyek nem vesznek részt a nemzetközi tesztekben, és így nem rendelkeznek rendszeres és megbízható alapteljesítményre vonatkozó információkkal.
De a kutatók nem álltak meg itt, kiszámolták azt is, hogy mi lenne, ha a világ minden országának 15 éves fiatalja elérné az alapkészségeknek legalább az első szintjét. „Ez átlagban megötszörözné a világ GDP-jét, ami azt jelenti, hogy 706 billió dollárral lenne több a világ GDP-je az évszázad végéig. Ráadásul egy szegény ország alacsonyabb színvonalú oktatásában egy ilyen szintű készségjavulás még sokkal nagyobb százalékos növekedést jelenthetne az ország GDP-jében. Ha csak a jelenleg iskolába járó összes tanulót nézzük, már akkor is a legalább az alapkészségek szintjére való felemelésből származó nyereség több mint kétszer akkora, mint az a nyereség, ha a jelenleg iskolába nem járó gyerekeket a mostani színvonallal működő iskolákba sikerülne beterelni” – mondta Hanushek, aki országpéldákat sorolva próbálta közelebb hozni a hallgatósághoz a dollárbilliós nagyságrendű oktatási kérdéseket.
Mennyit fizet, ha jobb vagy matekból?
„Szingapúrban térül meg leginkább és Görögországban növeli meg a legkevésbé a keresetedet, ha jó vagy matekból. Magyarország viszont „bünteti” az alapkészségeket el nem érőket: a képzetlenek jóval kevesebbet keresnek, mint más OECD-országokban az ugyanilyen készség szinten lévők” – mondta Hanushek a Nemzetközi Felnőtt Képesség- és Kompetenciamérési Program, a PIAAC adataira hivatkozva.
Na de miért értékeli a munkaerőpiac a készségeket? Az összefüggés nem teljesen evidens, és a kérdésre az a válasz, hogy minél több és magasabb szintű készséggel rendelkezik valaki, annál inkább képes lesz alkalmazkodni a világ változásaihoz, már pedig azok az országok, amelyek gyorsabban fejlődnek, nagyobb mértékben is változnak. Az országok közötti gazdasági növekedés különbségeinek háromnegyedét az emberek iskolában megszerzett, a PISA által is vizsgált készségek színvonala magyarázza meg, mondta Hanushek. „És hiába az összefüggés, hogy minél hosszabb időt töltenek a gyerekek az iskolapadban, annál erősebb a gazdasági növekedés, ha alaposabban megnézzük a kelet-ázsiai országokat, ez a növekedés ugyanannyi év iskolázás után sokkal nagyobb, mint a dél-amerikai országoknál, mivel az előbbiekben a tanítás színvonala is nagyon magas, az utóbbiakban viszont alacsony”.
Ráadásul, mint az Hanushekék tanulmányából kiderül, Kelet- és Dél-Ázsia sikere jól mutatja, hogy mi történik, ha egy oktatási rendszer inkább az oktatási készségek növelését erőlteti: „Először is, korábbi kutatások kimutatták, hogy még a mezőgazdaságban is előnyös a képzettség, mivel a képzettebb gazdák jobb termesztési és ültetési döntéseket hoznak; másodszorra ezek az országok úgy alakultak át, hogy a növekvő hozzáadott értékű ágazatok, a feldolgozóipari termelés és az információalapú tevékenységek felé mozdultak el a gazdaságaik.”
A jó hazai oktatás megkétszerezné a magyar GDP-t
Az OECD-átlagtól nem sokkal elmaradó magyar PISA-eredményektől Hanushek nem volt különösebben elragadtatva („az átlagot egy-két nagyon gyengén teljesítő ország eléggé lehúzza”), majd a hazai politikai élet darázsfészkébe nyúlt, amikor Magyarországot a PISA-felmérésekben hasonló eredményeket produkáló Egyesült Államokkal vetette össze. „Egyszerű a magyarázat arra, hogy a hasonló PISA-eredmények ellenére is miért nő az USA gazdasága jóval gyorsabban, mint Magyarországé: azért, mert mi kölcsönvesszük a tanult embereket a világból. A Szilícium-völgyben magyarok, indiaiak és kínaiak dolgoznak; olyanok, akik más országokban kapták meg a képzést. Mi viszont olyan támogató környezetet teremtünk, amiért érdemes hozzánk jönni dolgozni.”
Ezt itt nem látni, pedig a Stanford professzora szerint a bevándorlók megmenthetnék Magyarországot – annak ellenére is, hogy a PISA-eredményekben évek óta folyamatos a hanyatlás, illetve a stagnálás. „Magyarországon a 15 évesek 28 százaléka nem éri el az alapkészségek első szintjét sem, pedig az EU-ban, ha mindenki elérné legalább a PISA alapszintjét, az a GDP növekedésének 1,8-szorosát, Magyarországon számításaim szerint a GDP megkétszereződését jelentené” – villantott fel egy boldogabb jövőt Hanushek.
A covid sok mindent borított, de a ChatGPT miatt még nem kell siratnunk az iskolát
Ugyanakkor bizonytalanságok is nehezítik Hanushekék jövőszámításait. Az Egyesült Államokban 2022-ben a nyolcadikos gyerekek a covid-lezárások miatt a 2019-es nyolcadikosokhoz képest annyival rosszabbul teljesítettek, hogy ez az életük során 5,6 százalékos keresetcsökkenéssel fog járni, ami mai áron 28 billió dollár veszteséget jelent az amerikai gazdaságnak. A tendencia Hanushek szerint hasonló lehet Magyarországon is. „Egyre több a bizonyíték arra, hogy a világjárvány okozta tanulási veszteségek aránytalanul súlyosak a szegény gyerekek számára. A zavarok a fejlődő országokban a legnagyobbak. Ezekben a régiókban nemcsak az iskolák voltak hosszabb ideig zárva, hanem a hagyományos személyes tanórák helyettesítésére szolgáló lehetőségek is korlátozottabbak voltak” – olvasható Hanushekék tanulmányában.
A professzor a mesterséges intelligencia kérdését sem hagyta ki a bizonytalanságok listájából. Vajon csökkenti-e a ChatGPT az iskola jelentőségét? – tette fel a kérdést, de szerinte „ez ugyanolyan változás, mint korábban az ipari forradalom, a számítógépes technológia vagy a robotok megjelenése volt. Ezek mind olyan fejlődési irányok, amik nemhogy helyettesítenék a tanulást, hanem épp ellenkezőleg, ezek esetében még inkább szükség van a készségek fejlesztésére.”
Három megoldás az iskolák javítására
„A tanári hatékonyság növelése, a tanári hatékonyság növelése, a tanári hatékonyság növelése” – mondta általános derültséget kiváltva Hanushek arról, hogyan lehetne javítani az oktatás minőségén. Hanushek ezt illusztráló ábrája ráadásul egy a magyar közvéleményben is mélyen gyökerező elképzelést oszlatott szét: számításai szerint a minél kisebb osztálylétszám nemhogy emelné az oktatás színvonalát, hanem épp ellenkezőleg; egy jó tanár esetében 30 fős osztálylétszámnál maximalizálódnak a gyerekek később, felnőttként megkeresett jövedelmei, míg egy rossz tanárnál épp ellenkezőleg: az ő esetében minél nagyobb létszámú egy osztály, annál nagyobbak, és később a keresetekben is kimutathatók a károk. „Finnországban például a tanárok matematikai készségei még a diplomásokhoz képest is magasak, és ezek a nagyon jó készségekkel rendelkező fiatalok mennek el tanárnak” – mondta Hanushek.
A hatékonyabb tanárnak – vonta le a következtetést a Stanford professzora – aki eredményesebb gyerekeket képez, több pénzt kell adni, mert ha alacsonyan tartod a tanárok bérét, nem lesznek jó tanáraid. Magyarországon például azt hallom, matektanárhiány van. Akkor én közgazdászként azt mondanám, hogy fizess többet nekik, és akkor majd lesz matektanár.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: