Megváltozik-e a tanár szerepe, ha lemondunk az oktatással kapcsolatos mítoszokról? Milyen új oktatási módszerek hozzáférhetők máris a tanárok számára? Mi lehet a civilek szerepe az oktatásban? Egy házibulival felérő tudományos konferencián adtak választ a kérdésekre a Gólyában.
A gyerek alaposan végiggondolta az előtte álló problémát, kitalált egy megoldást, amit alapos indoklással alá is tudott támasztani. Erre mi történt? Ahelyett, hogy megdicsérték volna, szankciót foganatosítottak vele szemben, mert nem a dogmát böfögte vissza.
Amerikai kutatók arra jutottak, hogy a fiatalabb korukban iskolába kerülő gyerekeknél jóval gyakrabban diagnosztizálnak figyelemzavart, mint idősebb társaiknál. Egy év nagy idő!
Bár a faji vagy etnikai kisebbségek iskolai elkülönítésének káros hatásai lassan évszázadok óta ismertek, Magyarországon folyamatosan nő a roma gyerekeket szegregáló iskolák és osztályok száma. Pedig továbbra is az integráció az egyetlen lehetőség arra, hogy a romák emberi méltósága ne sérüljön, a magyar oktatási rendszer eredményesebb legyen, és a társadalmi egyenlőtlenségek ne nőjenek tovább.
A nyomornegyedben kihelyezett számítógépekkel végzett kísérlete tette ismertté Sugata Mitra indiai oktatáskutatót. Jól felépített rendszerben kritizálja a hagyományos oktatás szerinte elavult struktúráit, az ő radikális megközelítésében még a tanár is kihagyható.
Az iskolai bántalmazás, a bullying jelenségével sokszor nem tud mit kezdeni se a tanár, se a szülő, nem beszélve a gyerekekről. Gyakori kényszermegoldás, hogy kiemelik a bántalmazottat a közösségből, holott léteznek módszerek, amelyek ugyan idő- és empátiaigényesek, de a folyamat végén érett, konfliktuskezelésre képes gyerekeket kaphatunk.