Bejutottunk a Biodómba: soha nem látott fotókon a hányattatott sorsú épület titkai
A Városliget északi csücskében, az Állatkerti körút és a rég bezárt vidámpark faszerkezetes hullámvasútjának csontváza között magasodó Biodóm nagyon nem hasonlít azokra az épületekre, amilyeneket az elmúlt évtizedben közpénzből szokás lett felhúzni Magyarországon. Nem hasonlít sem az óriáskavics alakú stadionokra, sem a a gigadobozszerű arénákra, és végképp nem hasonlít egyes betonból újraépített hatalmi objektumokra.
Az amőba alaprajzú, masszív falazatú, buborékkupolákkal fedett komplexum a forma és a tartalom, a külső és a belső egységét hirdető 21. századi organikus építészeti irányzat megvalósult mintapéldája lehetne: az ide tervezett beltéri állatkert 17 ezer négyzetméteren mutatná be, milyen lehetett a mai Kárpát-medence közepén 20 millió évvel ezelőtt hullámzó Pannon-tenger vízi és szárazföldi élővilága.
Magasodni magasodik, de hiába: bár a Biodóm építkezése hat évvel ezelőtt megkezdődött, hétköznapi látogató még mindig nem teheti be a lábát a környék látképét uraló épületbe. Pedig a terveket már 2015 januárjában bemutatta Paulinyi Gergely cége, a Mérték Stúdió. A két évvel később, 2017-ben megkezdett, nagyobb részt állami forrásból finanszírozott beruházás összköltsége a kezdeti 15 milliárd forintról 60 milliárd fölé emelkedett, mire 2019 decemberében tető alá került az épület. A kormányzat és a főváros vezetése között az elszámoláson kipattant, az ötletgazda Persányi Miklós állatkertigazgató három évvel ezelőtti lemondásához vezető vita és az azóta is tartó politikai adok-kapok miatt jelenleg a nagyérdemű egy felvonulási terület közepén pöffeszkedő extravagáns épülettorzót láthat a világraszólóra álmodott állatkertészeti attrakció helyett – azt is csak kívülről.
Az épület ráadásul úgy is rengeteg pénzbe kerül, hogy gyakorlatilag üresen áll: a Biodóm állapotfenntartása a korábbi hírek szerint havi százmilliós tétel, amit sem az üzemeltetést végző Fővárosi Állat- és Növénykert, sem pedig a tulajdonos főváros költségvetése nem bír el, a kormányzat pedig semmi jelét nem mutatja, hogy újranyitná az állami pénzcsapokat.
De vajon hogy néz ki a Biodóm belülről, látszanak-e rajta az enyészet nyomai már azelőtt, hogy az első látogató hivatalosan betette volna a lábát? És történt-e valami azóta, hogy a magyar sajtó képviselői, köztük a 444 riporterei 2021 őszén bejutottak az épületbe? Több hónapos kilincselés után végül Bősz Anettől, Budapest humán területekért felelős főpolgármester-helyettesétől engedélyt kaptunk egy fotós bejárásra. Egyáltalán nem arra számítottunk, amit láttunk.
Állatkertészeti fázis
A Biodóm bejárati csarnokának bunkerszerűen robusztus, kábelalagutak által szaggatott betonfalai nem oszlatták el az előzetes gyanúnkat, hogy az építkezést évekkel ezelőtt félbehagyták. Egy népes világosító csapat sürgése pedig alátámasztotta azokat a mendemondákat, hogy állatokat ide legfeljebb a filmforgatások idejére hoznak jó pénzért, a szomszédos állatkertből kikölcsönözve.
A főpolgármester-helyettestől mindenesetre megtudtuk, hogy Budapest jelenlegi vezetése 90-100 milliárd forintra becsüli mostanra kétharmadában megépült Biodóm megvalósításának végső költségeit, ha tartják magukat az eredeti tervekhez. Az épület átlagos havi rezsije az idei télen viszont nem haladta meg a 20-25 milliót, ami az enyhe idő mellett a közeli Széchenyi fürdőtől átvett használt termálvíznek és a már beüzemelt kiszolgáló infrastruktúrának, valamint az energiahatékony gépészetnek köszönhető.
Hogy akkor mi az akadálya a rendeltetésszerű működés megkezdésének? Az, hogy még mindig hátravan a munka egyharmada, az úgynevezett állatkertészeti végfázis, aminek megvalósítása az összköltségek több mint 40 százalékát teszi ki. Márpedig, ahogy Sándor István, a Pannon Park gyűjteményi körzetvezetője elmondta, ez a fázis sem pénzben, sem időben nem hasonlítható egy hagyományos lakó- vagy irodaház belsőépítészeti, lakberendezési munkálataihoz.
A Biodóm tengeri részéért felelős biológus vezetésével végül a tervezett egy óra helyett közel három órán át barangoltunk a 17 ezer négyzetméteres épületben, és bár nem mértük, valószínűleg jócskán túlteljesítettük a tervekben szereplő látogatóútvonal 2 kilométerét.
A bunkerszerű előcsarnok hideg homályából a látogatói térbe lépve elsőként a fény- és hőmérsékleti viszonyok leptek meg, hiszen a kupola alatti beépítések zsúfoltsága miatt azt sem láttuk, hogy hol is vannak a kintről az amőba-alaprajzot jól követhetően kirajzoló falak.
A szó szoros értelmében izzasztó klíma egyértelművé tette, hogy az épületet a 80 százalékos páratartalom mellett 28-30 Celsius-fokos átlaghőmérsékletű beltéri mikroklímához tervezték. A trópusi viszonyokhoz persze szükség lesz majd több tízezer tőnyi növényzetre, valamint vízesésekre, csobogókra és az esőerdőket idéző párásításra is.
A 35 ezer négyzetméter felületű kupolarendszer sem csupán statikai megfontolásokból készült ultrakönnyű etilén-tetrafluoretilén membránfóliából, hanem azért, mert ez a teflon-rokon anyag átengedi a napfény ultraviola tartományú sugárzását, így a növényzet vígan és szabadon tenyészhet.
A földszinti növényárkok kivételével egyelőre még pőre betonfelületek minősége semmiben sem marad el a luxus lakóparkokéitól, és nemcsak a lépcsőmentes túraútvonalon vagy a látogatói szektorokban, hanem az állatházakban, madár-röptetőkben és a kisebb-nagyobb medencékben is ez a helyzet.
Menet közben megtudtuk azt is, hogy az állatkertészeti szaknyelven dekorációnak nevezett lakberendezési fázis egyik legköltségesebb részét a illúzió szempontjából kulcsfontosságú műsziklák jelentik, amelyekkel 2 ezer négyzetmétert kellene beborítani. A szintek közötti födémek véges teherbírása miatt könnyített betonból öntött, ugyanakkor az elefántok miatt a négyzetméterenként 20 tonnás nyomásnak is ellenálló műsziklákat egyedileg kell beépíteni.
A baj csak az, hogy a szobrászok vezetésével dolgozó kivitelezői brigádok a különleges technológia miatt naponta legfeljebb 20 négyzetméternyit tudnak elkészíteni. Ráadásul a dekorációnak a 20 millió évvel ezelőtti földtörténeti időszakhoz is igazodnia kell, mivel, mint már említettük, a Biodóm szakmai koncepciója a miocén idején a Kárpát-medence helyén hullámzó Pannon-tenger flórájának és faunájának megidézése. A műsziklák ezért az abban az időszakban kialakult sóskúti mészkő struktúrájával és textúrájával egyező formájúak és színűek lesznek, már ha elkészülnek valaha.
A buboréktető
A legmagasabb pontján a talajszinttől mérve 36 méterig felnyúló kupolarendszert alkotó háromszög alakú tetőszegmensek szél- és ütésállóságát a két fóliaréteg közé préselt levegő 200-300 pascalos nyomása biztosítja. A fóliapárnák meglepően puhák, nagyjából olyanok, mint a gerinctornás ülőlabdák.
A 2019 decembere óta eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy még a közeli Róbert Károly körút forgalmával súlyosbított pesti szmog mocska sem árt a kupolának: a szórványos esők eddig elegendőnek bizonyultak az öntisztuláshoz.
3 millió literes akvárium 900 betoncölöpön
Az volt az érzésünk, hogy az eddig az épületbe öntött 35 ezer tonna beton és egyéb építőanyagok felét a felszín alatti szintek nyelték el az elmúlt években: ebből a szempontból a Biodóm egy fához hasonlít, aminek a föld alatti, láthatatlan gyökérzete ugyanakkora, mint a lombkoronája.
A Pannon-tengerhez hasonló faunát bemutatni hivatott, 900 betoncölöppel alapozott, 3 millió literes akváriumhoz vezető úton több kisebb medencét is kialakítottak, de a java csak ezután következett.
Az igazán mellbevágó élmény a cápák, ráják és egyéb őshalrokon vízi lények lakóhelye, ahol a 7 méter mély, illetve magas víz jelenleg még nem sós, hanem édes, de a terhelési teszthez állítólag az is megfelel.
Az állatkerti Cápasuli szakirányú végzettségű, búvárként is kipróbált gondozói a tervek szerint egyedileg, kézből etetik majd a nagy akvárium lakóit, ahogy azt egyébként a mostani munkahelyükön is teszik – azért, mert csak így tudják egészségesen tartani a gondjaikra bízott állatokat. Ráadásul így az élményszolgáltatás is teljesül: a kézből etetett cápa vagy rája pazar látványosság a látogatóknak.
Az etológiában megerősítő pozitív kondicionálásnak nevezett etetős módszerrel érik el azt is, hogy a halak a betekintő nyílások közelében tartózkodjanak, jelenlétükkel szórakoztatva a vendégeket.
A víz tisztaságáról és a benne élők egészségéről egy olyan vízforgató berendezés gondoskodik, amely óránként átforgatja a 3 millió liternyi vizet.
A Biodóm óriás akváriumának gépészetét a látogatói túraútvonal persze nem érinti, de az óceánjáró szállodahajók gépházához hasonló terem a Biodómban is brutális méretű. Az is kiderült, hogy az ülepítést, szűrést, ózonos csírátlanítást végző hatalmas tartályok azért készülnek kompozitból (ahogy egyébként az acélnak látszó csövek és vezetékek is), mert a tengeri élővilág hiperérzékeny a fémionokra, márpedig a 3 százalékos töménységű sóoldat gyorsan reakcióba lép szinte bármilyen vasötvözettel.
A Qubitet kalauzoló két szakember szerint még legalább két, de inkább három év kell ahhoz, hogy a Biodóm belül is elkészüljön. Akkor viszont szerintük valóban nem lesz versenytársa Közép- és Kelet-Európában, ahol jelenleg a jóval kisebb wroclawi Afrykarium, illetve a lipcsei Gondwanaland számít a legmenőbb, egész évben megtekinthető állatkerti látványosságnak.
A szaktudás megvan: már csak a szükséges 40-50 milliárdot kell előteremteni valahonnan.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
