A víz árát meg kell fizetni, másképp nem javítható a magyarországi ivóvízhálózat katasztrofális állapota
„Tényleg súlyos a helyzet” – jelentette ki V. Németh Zsolt, a nemrégiben felállított Energiaügyi Minisztérium víziközműrendszerért felelős államtitkára a Víz Koalíció szervezésében március 27-én délután rendezett szakmai fórumon.
A politikust nem lepte meg, hogy a magyar háztartások 92 százalékát kiszolgáló ivóvízhálózat átlagos felújítási ciklusának hossza 2021-ben az előző évi 271 évről 304 évre emelkedett, miközben az országos átlagos hálózati vízveszteség elérte a 19,51 százalékot, de volt, ahol az ivóvíz csaknem fele tűnt el a rendszerből. V. Németh szerint a fenti számokkal azelőtt is tisztában voltak a döntéshozók, hogy a vecsési, gyáli, gödi, szentendrei és egy sor más agglomerációs településen élő lakosok 2021 őszén létrehozott Víz Koalíciója másodszor is összegyűjtötte volna a közadatigényléssel elérhető információkat a víziközművek állapotáról.
Az államtitkár elmondta, hogy a Magyar Víziközmű Szövetség (MaVíz), a Századvég és a KPMG 2013-tól sorra gyártja azokat az elemzéseket, amelyek felhívták a figyelmet az ivóvízhálózat leromlására. Azt azonban nem tagadta, hogy a civilek által hiányolt országos kockázatbecslés eddig nem történt meg: sem a vizes infrastruktúrát felügyelő Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH), sem a területért korábban felelős tárcák nem készítettek összefoglalót az ivóvízhálózat egészének állapotáról.
Állam vs. önkormányzatok
Hétfőn a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének (VDSZ) Benczúr utcai székházában egy asztalhoz ült az ivóvízhálózat működtetésében és fenntartásában érintett állami, önkormányzati és szakmai szervezetek egy-egy képviselője.
V. Németh mellett a beszélgetésen részt vett Szabó Gellért, a Magyar Faluszövetség és Kurdi Viktor, a MaVíz elnöke, Hatvani Miklós isaszegi és Fülöp Zsolt szentendrei polgármester, valamint Kecskés Károly, a Fővárosi Vízművek Zrt. munkahelyi szakszervezetének vezetője, továbbá a Víz Koalíció második jelentését összeállító Kun Csaba vízépítő mérnök és a civil szerveződés egyik alapítója, Homoki Andrea is.
Kiderült többek között, hogy bár a vonatkozó törvényi rendelkezések szerint tavaly év végéig el kellett volna készülnie a víziközműhálózat teljes vagyonértékelésének, ez mindeddig nem történt meg.
A Víz Koalíció összesítése szerint miközben az energiaügyi tárca az ivóvízszolgáltatók államosítását, pontosabban a víziközművagyon ingyenes állami tulajdonba adását szorgalmazza, az önkormányzatok, települési társulások cégei minden tekintetben jobban teljesítenek, mint azok, amelyeket az állam működtet.
A civilek adatainak hitelességét nem vitató államtitkár szerint nem a centralizálás a cél, hanem az, hogy egységesebbé váljanak a vízdíjak, amelyek minden szolgáltatónál különböző mértékűek. A MaVíz elnöke szerint ugyanakkor azt is el kellene érni, hogy a hálózati szolgáltatásért fizetett összegek ne csak a működtetés, hanem a karbantartás és a felújítás költségeit is fedezzék.
A polgármesterek szerint ehhez nem ártana kivezetni a közművezetékeket terhelő adót a rendszerből, mert ez csak Szentendre esetében eléri az évi 200-300 millió forintot. A közműadóra fordított összegeket a hibaelhárítás mellett a felújításra is lehetne fordítani, akár úgyis, hogy a közműadóból befolyó összegekből egy erre szánt pénzügyialapot hoznának létre – mondta Homoki Andrea.
Fülöp Zsolt szentendrei polgármester az önrendelkezést is kiemelte, például azt, hogy az agglomeráció települései ismét saját hatáskörükben szabályozhassák az infrastruktúra-fejlesztéseiket, ezzel is korlátozva a kiköltözők számát.
Az isaszegi Hatvani Miklós az ivóvíz áfájának csökkentését is felvetette, V. Németh azonban ezt a regnáló kormányzat magasabba rendű pénzügypolitikai alapelveivel és a családvédelmi rendszer fenntartásával kontrázta. A közműadó kivezetésével nyerhető 10-15 milliárd forintos évenkénti összeg szerinte aligha fedezné a szükséges fejlesztéseket. Ehhez az államtitkár szerint az Európai Uniós pályázatokon elnyerhető jóval nagyobb pénzek kellenek.
Öregedő vízművesek és a víz értéke
Kecskés Károly szakszervezeti vezetőként beszámolt arról, hogy a tavalyi több mint 2 milliárd forintos vesztesége mellett 3,2 milliárd forintos közműadót fizető Fővárosi Vízműveknél az alkalmazottak átlagéletkora bőven meghaladja az 50 évet, így rövidesen nem lesz elegendő szakemberük még a csőtörések megjavításához sem, nemhogy a felújításokhoz.
Az állami szolgáltatóknál idén előirányzott 10 százalékos béremelés nem jelent versenyképes ajánlatot, de még az önkormányzati tulajdonú 20 százalék körüli átlagos bérszintemelkedés is kevés ahhoz, hogy a megakadályozza a víziközműcégeket sújtó elvándorlási hullámot.
„Az államtitkárság nem csődbiztosság” – válaszolta az elhangzott panaszokra V. Németh, aki azzal nyugtatta az asztalnál ülőket és a VDSZ székház dísztermében összegyűlt hallgatóságot, hogy a látszat ellenre már javában dolgoznak a megoldáson. Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy a rezsicsökkentett vízdíjak emelése elkerülhetetlennek látszik, a vízért is meg kell fizetni az értékének megfelelő árat. De a civilek szerint a régiók közötti különbségekre ezután is figyelni kellene, a méltányosság és a társadalmi igazságosság figyelembe vételével.
A Víz Koalíció friss jelentése is erre rímel, mert, mint írják „minden fogyasztóban tudatosítani kell: amennyiben elsődleges társadalmi igény marad az olcsó víziközmű-szolgáltatás és ennek oltárán feláldozzuk a víziközműrendszereink műszaki állapotát, úgy sajnos tartósan el kell fogadnunk egy alacsonyabb szolgáltatási színvonalat”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: