A jelentős lakossági ellenállást kiváltó debreceni akkumulátorgyár-beruházás és az országos ivóvízhálózat volt a két napirendi pont az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának február 14-én tartott legutóbbi ülésén. Az eseményre meghívott Lantos Csaba energiaügyi miniszter és a grémium kormányoldali tagjainak távollétében a bizottság érdemben nem foglalkozott sem a gigaberuházás környezetterhelési dilemmáival, sem azzal, hogy a magyar háztartások 92 százalékát kiszolgáló víziközműrendszer állapota közelít a katasztrofálishoz.

Az ellenzéki képviselők és a meghívott civilek így hiába firtatták, hogy miként szándékozik orvosolni a kormányzat a tavalyi aszályos nyáron már országoson jelentkező vízellátási problémát. Így az a kérdés is érdemi válasz nélkül, hogy készül-e bármilyen hivatalos kockázatelemzés annak ismeretében, hogy a nyilvánosan elérhető adatok alapján Magyarországon a hálózati vízveszteség átlagosan 21 százalék, de van ahol az ivóvíz 60 százaléka tűnik el a rendszerből. A hazai vízvezetékrendszer felújítási ciklusa átlagosan 271 év, ám akad olyan szakasz, amelynek teljes cseréje a jelenlegi ütemben 25 ezer évig tartana, miközben a vezetékek átlagos élettartama alig 60-100 év.

Lokális vízügyek

A fenti számok nem minisztériumi összefoglalókból vagy a vizes infrastruktúrát felügyelő Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) nyilvánosan elérhető adatbázisaiból származnak, hanem a Víz Koalíció civil hálózat tanulmányából. A több mint 30 regionális ivóvízszolgáltató cégtől részben közadatigényléssel beszerzett 2020-as adatok alapján aktív vízműves szakemberek segítségével tavaly elkészült dokumentum jelenleg az egyetlen nyilvánosan elérhető jelentés a víziközműhálózatról.

A Vecsésen, Gyálon, Gödön, Szentendrén és egy sor más agglomerációs településen tapasztalt ismétlődő csőtörések, a rendszeresen büdös, zavaros ivóvíz miatt először helyben panaszkodó lakosok azután kezdtek közösen szervezkedni, hogy felismerték: a lokálisan jelentkező problémákat csak rendszerszinten lehet kezelni. „A Civil Kollégium Alapítvány közösségszervezési programjának keretében 2021 őszén létrehozott Víz Koalíció alapítói már korábban szembesültek azzal, hogy nem kapnak hiteles információt a helyi ivóvízhálózatról, ezért is volt fontos, hogy minden fellelhető adatot összegyűjtsünk” – mondja a Qubitnek az Eleven Gyál és Eleven Vecsés nevű lokálpatrióta szervezetek alapítójaként régóta aktív Homoki Andrea.

A parlamenti bizottság ülésén is felszólaló szentendrei Szulovszky István szerint ehhez az is kellett, hogy a koalícióhoz az elmúlt két évben öt regionális szolgáltató munkahelyi szakszervezetei mellett mostanra már önkormányzatok is csatlakoztak. Csakis így készülhetett el 35 víziközmű-szolgáltatótól megkapott adatok alapján az ivóvízellátó víziközműrendszerek műszaki állapotáról szóló elemzés.

Nemzeti stratégia kockázatelemzés nélkül

A koalíció szószólói szerint az gyorsan kiderült, hogy a magyarországi víziközmű-szolgáltatás ellátásbiztonságát, műszaki-technológiai állapotának fenntartását, valamint a hálózat karbantartását és szükséges rekonstrukcióját garantáló, 2021 decemberében elfogadott Nemzeti Víziközmű-közszolgáltatási Stratégia készítői tudták, hogy

• az ivóvízellátó rendszerek közel 56 százaléka túlnyomóan kockázatos állapotú, ezek 45 százaléka a műszakilag hasznos élettartamukon túl van;
• a felújításokra és pótlásokra (rekonstrukciókra) fedezet biztosítása szükséges;
• és a víziközművagyon rekonstrukciója egyre nagyobb finanszírozást igényel.

A civilek szerint az a gond, hogy az ivóvízellátó rendszerek túlnyomóan kockázatos állapotára vonatkozó hivatalos érték a hálózatok anyagösszetételének arányát mutatja meg, és nem a létesítmények műszaki állapotát, így az nem értelmezhető kockázati tényezőként. Tanulmányuk szerint „a rendszerek műszakilag hasznos élettartamára vonatkozó érték is csak akkor lenne megállapítható, ha rendelkezésre állna a működési engedéllyel rendelkező víziközműrendszerek vagyonértékelésének teljes körű adatbázisa, amelyben az eltérő hasznos élettartamú csőanyagok szerinti bontásban meg lenne határozva a rendszerek életkora. Mivel a 40-50 év hasznos élettartamra tervezett azbesztcement anyagú csövek aránya az ivóvíz gerincvezetékek között 40 százalék körüli, és az ilyen anyagú csövek gyártása és beépítése több mint negyven éve befejeződött, a stratégiában megadott 45 százalékos arány felülvizsgálata már időszerű lenne, de ennek elkészítéséhez teljes körű adatbázisra van szükség”.

A Víz Koalíció ugyan többször is próbálkozott, a területet felügyelő MEKH-től nem érkezett érdemi válasz arra a kérdésre, hogy van-e naprakész vagy akár korábbi állapotot rögzítő elemzésük az országos hálózatról. Ugyanakkor az egyenként beszerzett területi információk a központi adatszolgáltatási űrlapoknak megfelelő struktúrákhoz igazodnak.

Hibasűrűség és hálózati veszteség

A civilek az egységnyi vezetékhosszra eső átlagos hibaszámot, a hálózat állapotát jellemző átlagos hibasűrűséget is feltérképezték.

A Víz Koalíció tanulmányát összeállítók a felújítási ciklusokat is kiszámolták – ennek alapján állították a civilek, hogy a jelenlegi ütemben haladva akad olyan szakasza a hálózatnak, amelynek felújításával a következő évezredben sem készülnének el. „A vezetékhossz és az összes vezetékhossz hányadosa megmutatja, hogy az adott évben a hálózat mekkora hányada került felújításra, illetve ennek reciprok értéke jelzi, hogy a 2020. évi tényleges felújítás ütemében a teljes rendszer felújítása mekkora időtávon (év) belül kerül megvalósításra. Az ivóvízellátó hálózatokban üzemelő különböző csőanyagoknak eltérő a hasznos élettartama (30-100 év), amely nem azt jelenti, hogy ezt az időt elérve a cső használhatatlanná válik, de szignifikánsan megnőhet a meghibásodások száma, ezzel együtt az üzemeltetési költsége. A szakszerű üzemeltetés esetén és a szolgáltatás díjában képződő felújítási források biztosításával célszerű a hasznos élettartamon belül a felújítást elvégezni. Amennyiben a felújítási ciklus jelentősen megnő, úgy üzemeltetési nehézségek léphetnek föl és az ellátásbiztonság jelentősen lecsökken” – írja a tanulmány.

A betáplált vízmennyiség és az értékesített, ingyenesen átadott, valamint technológiai célra felhasznált mennyiség különbözeteként kalkulált hálózati veszteségek közé tartozó illegális vízfogyasztások, mérési pontatlanságok, hálózati szivárgások, valamint a csőtörésből és üzemeltetési hibából adódó vízveszteségek sem mutatnak rózsásabb képet.

Szulovszky és Homoki szerint a végtelenített felújítási ciklusok és a rendszer állapota nem varrható csak a működtetést végző cégek nyakába. Tapasztalataik szerint a helyi szolgáltatást biztosító vízművek erőn felül próbálják menteni a menthetőt, de a saját erőből történő fejlesztéseikhez szükséges forrásokat lenullázták, így egyes, szakmai berkekből származó becslések alapján mintegy 1000-3000 milliárd forintnyi összeg hiányzik a rendszerből ahhoz hogy számottevő javulást lehessen elérni.

A Víz Koalíció tagjai ezért úgy döntöttek, hogy a márciusi Víz Hete alkalmából maguk keresik majd fel Lantos Csabát, a jelenleg illetékes energiaügyi minisztert, hogy ha még nem értesült volna róla, akkor személyesen is szembesítsék az általuk feltárt rendszerszintű problémákkal. (Amint az ügyben illetékes MEKH-nek küldött levelünkre választ kapunk, frissítjük cikkünket.)

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Szabad-e vízigényes akkumulátorgyárakkal elárasztani az aszályoktól sújtott Magyarországot?

Bodnár Zsolt gazdaság 2023. február 14.

A hazai csapadékmennyiség és a talajvízszint egyre csökken, megújuló vízkészletünk 95 százaléka pedig átfolyik az országon. Honnan lesz elég víz Tatabányán, Gödöllőn, Jászberényben, Nyíregyházán, Gödön, Debrecenben, Komáromban vagy Iváncsán?

Az ivóvizes locsolás olyan pazarlás, ami a szántóföldi öntözéshez hasonlóan gyorsítja Magyarország elsivatagosodását

Vajna Tamás tudomány 2022. július 14.

Bár a július eleji ivóvízkrízist átmenetileg sikerült enyhíteni, a jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlatot radikálisan át kell alakítani ahhoz, hogy az ország lakható maradhasson, és a mezőgazdasági területek ne váljanak pár évtized alatt sivataggá.

Térképen a magyarországi települések, ahol gáz van a vízzel

Qubit.hu gazdaság 2022. július 4.

Pest megyében Solymár mellett Ürömön, Pilisborosjenőn, Pilisszentivánon, Budakalászon, Pomázon, Pilisszántón, Pilisszentkereszten, Pilisvörösváron, Csobánkán és Szentendrén nincs elég víz, de locsolási tilalmat rendeltek el Ráckevén, sőt a Heves megyei Füzesabonyban és Sarudon is kritikus a helyzet.