A tervek szerint másfél hónap múlva, június 1-én hatályba lépő, a tanárokat érintő státusztörvénnyel akkora baj van, hogy brüsszeli forrásunk szerint „adott esetben ez azt is jelentheti, hogy a tanárbéremelés uniós részének folyósítása emiatt veszélybe kerülhet”. Ennek oka, hogy bár az Európai Bizottság világosan fogalmaz azzal kapcsolatban, hogy mik a feltételei annak, hogy átutalják a pénzt a tanárok bérének emelésére, a magyar kormány státusztörvény-tervezete teljesen szembemegy ezekkel a feltételekkel.

„A Kormány és a Parlament nem fog egyoldalúan bevezetni a pedagógusok munkaterheit növelő, a meglévő szakmai autonómiát korlátozó vagy a szakma vonzerejét csökkentő szabályokat. Ilyen intézkedésre kizárólag a legnagyobb pedagógus szakszervezetekkel folytatott érdemi társadalmi párbeszéd alapján, különösen a szerzett jogok tekintetében, konszenzusra törekedve kerülhet sor” – áll az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program Plusz (EFOP Plusz) nevű programcsomagban, amiben a 2021 és 27 közötti szociális felzárkózás támogatását célzó programok találhatók. Ezeknek a programoknak a legnagyobb részét az Európai Bizottság finanszírozza. A kezdeti tanári béremelések költségének 80 százalékát az EU állná.

Egy tegnap, április 12-én tartott, a jelenlévők szerint meglehetősen egyoldalú „egyeztetésen” Kisfaludy László oktatásért felelős államtitkár-helyettes közölte a tanárszakszervezetek képviselőivel, hogy a kormány kitart a státusztörvény mellett.

A tanári bérek emelését még márciusban jogszabályban kellett volna rögzíteni, de ennek egyelőre nyoma sincs a törvények között

Az EFOP Plusz program célkitűzései szerint a tanárok átlagbére 2025. január 1-re elérné a magyarországi felsőfokú végzettségűek átlagbérének legalább 80 százalékát, és ez legalább 2030. december 31-ig így is maradna. A pályakezdő (gyakornoki fokozatú) pedagógusok esetében az éves béremelés 2023. január 1-jétől legalább 2030. december 31-ig minimum a pedagógusok átlagos éves béremelésével megegyező mértékű lenne.

Fontos fejlemény, hogy az emelést nem az ágazati pótlék növelésével, hanem az alapbérbe történő beépítéssel és a szakmai ágazati pótlék kivezetésével akarják elérni. A jelenleg a rendszerben lévő pótlékok ettől függetlenül megmaradhatnak – teszi hozzá az EFOP Plusz terv, aminek lényegi eleme, hogy a tanárok fizetése úgy emelkedjen, hogy közben a terheik nem nőnek. Csakhogy kritikusai szerint a státusztörvény tervezete ennek az elvnek egyáltalán nem tesz eleget, sőt.

„Most nézem a költségvetési törvény módosítását, és a tanári bérekről szóló rész bizony nem került bele. Megint átverte a kormány az Európai Bizottságot, mert megígérte, hogy nem fog a tanárok státuszán hátrányosan változtatni. Tulajdonképpen úgy szeretne bért emelni, hogy közben sokkal rosszabb helyzetbe hozza őket” – mondta Totyik Tamás, a Pedagógus Szakszervezet alelnöke a Qubitnek.

Ahogy korábban írtuk, a pedagógusbérek folyamatos növekedését garantáló jogszabályt a magyar kormánynak 2023. március 31-ig hatályba kellett volna léptetnie. És bár brüsszeli forrásaink szerint a jogszabály késlekedésének önmagában nem kellene fennakadást okoznia a pénzek lehívásában, az őket is aggasztja, hogy sem önálló törvényben, sem a költségvetési törvény módosításában nem látják nyomát a tanári béremeléseknek. „Azt viszont látom a költségvetési törvény módosításából – mondta Totyik –, hogy az oktatás működésére szánt kiadásokat 4 milliárd forinttal még csökkentették is.”

A státusztörvény lényege, hogy a tanárok elhallgassanak, a fizetésemelésért cserébe viszont romlik a helyzetük

„Ez a pedagógusok teljes jogfosztása” – mondta a szakszervezeti elnök, a státusztörvény tervezete (hivatalos nevén: Köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról szóló törvény) teljesen ellentmond mindannak, amit az Európai Bizottság a tanári béremelésre szánt összeg folyósításának feltételéül szabott.

De mi a baj a státusztörvény-tervezettel, amit a kormány 2023. március 2-án tett közzé, és mindössze 6 munkanapot biztosított a szakmai, érdekképviseleti és civil szervezeteknek arra, hogy véleményezzék? A törvény kritikusai szerint ebben a formában

• tovább központosítja a közoktatást a tankerületek és a Klebelsberg Központ megerősítésével;
• a pedagógushiányt röghöz kötéssel, munkaóraemeléssel és átvezényelhetőséggel, magyarán a munkáltatók számára jogi engedményekkel akarja „kezelni”;
• egyrészt a munkabeszüntetések és polgári engedetlenség láthatatlanná tételével, másrészt a rendkívüli felmondási idő sok hónappal való kihúzásával félelemben tartja a pedagógusokat;
• a pedagógusok szakmai szabadságát tovább korlátozza, miközben a nevelőtestületek jogkörét szinte nullára csökkenti;
• tovább súlytalanítja az igazgatói döntéseket és redukálja az intézményi önállóságot;
• számos ponton a mostaninál is kedvezőtlenebb munkajogi szabályokat vezet be.

Egy neve elhallgatását kérő forrásunk szerint a kormányon belül is volt feszültség a törvénytervezet körül, mert akadt olyan kormányzati képviselő, aki szólt, hogy „nem ezt ígértük az Európai Bizottságnak, és baj lesz így ebből a törvényből, de lehurrogták, hogy ezzel a mentalitással nem lesz sokáig kormánytag".

A pedagógusok kiakadtak

„Most már az is fel van háborodva, aki eddig nem sztrájkolt és nem polgári engedetlenkedett. Többen is fontolgatják, hogy felmondanak, ha tényleg bevezetik a törvényt” – mondta a Qubitnek egy neve elhallgatását kérő iskolaigazgató. Totyik szerint legalább 6-7 ezer pedagógus lesz, aki elhagyja a pályát, ha valóban ilyen formában vezetik be a státusztörvényt.

Egy szintén a neve elhallgatását kérő, 31 éve a pályán lévő budapesti pedagógus öt pontban szedte össze, mi a baj a törvénytervezettel:

1. Nettó kollektív büntetésként értékelem és fenyegetésként is egyben. (Ne ugrándozzon a pedagógus sem!)
2. Ugyanolyan alapot teremtenek vele, mint a rendeleti kormányzással: ők bármit, bármikor, bárkivel megcsinálhatnak, büntethetnek, szerződést bonthatnak, átirányíthatnak, túlórára kényszeríthetnek stb. Minket közben röghöz köthetnek, ami egyenlő az ellehetetlenítéssel. Úgy ugrálsz, ahogy mi akarjuk és még el sem mehetsz, csak, amikor elengedünk!
3. Ennek az lesz a következménye, hogy a fiatal profik elmennek most, sokan félelemből maradni fognak, a fideszkatonák meg erre is azt mondják majd, hogy a Gyurcsány kezdte stb., és maradnak. Akik maradnak, azok meggyengült munkamorállal dolgoznak majd úgy, ahogy.
4. Biztos lesz pár lelkes harcos továbbra is.
5. Ja, és senki nem jön pedagógusnak!”

„Ez az egész még egy terület, ahol a nőket hátrányosabb helyzetbe lehet hozni – világított rá egy jóval tágabb kontextusra Zeller Judit jogász és pszichológus, a TASZ magánszféra projektjének helyettes vezetője. Az általunk megkérdezett iskolaigazgató esetében ez konkrétan azt jelenti, hogy „mivel a gyeses évek az új törvény szerint nem fognak beleszámítani a szolgálati évekbe, a szeptemberben esedékes jubileumi pénzemre most várhatok még 3 évet”.

„Bejött hozzám egy kollega a héten, hogy ő egyedül neveli a gyerekeit, és nem tud bent ülni 48 órát az iskolában” – mondta az igazgató, utalva arra, hogy a korábbiakhoz képest 40-ről maximum 48 órára emelhető a munkaidő, amiből ma még 32 óra felett a munkáltató nem rendelkezhet, júniustól viszont nincs kötetlen munkaidő, mert az igazgató erre a „szabad felhasználású” munkaidőre is elrendelheti az intézményben történő munkavégzést. „Nincs is annyi szék a tanáriban, amennyien dolgoznak egy iskolában, de el fogják várni tőlük, hogy 40 órát bent töltsenek az iskolában” – mondta Totyik.

A sztrájk ellehetetlenítése a kormány bosszúja

„Politikailag megbénítani a tanárokat és kezelni a hiányt azzal, hogy lazít a munkáltatói szabályokon: ez röviden és tömören a státusztörvény, ami akár politikai üzenetként is felfogható – mondta Zeller. – Még központosítottabb oktatás, a munkáltatóknak még kiszolgáltatottabb tanárok és a fenntartónak még kevesebb akadály abból a szempontból, hogy a tanárhiányt is kezelni tudja.”

A szakmai autonómiájuktól egyébként is megfosztott tanárok a jövőben már a pedagógiai programról, az éves munkatervről és a nevelés nélküli munkanapokról sem dönthetnek, mert ezek is kikerülnek a tantestület döntési hatóköréből. „Erről ezentúl az igazgató – akit már megpályáztatni sem kell – fog dönteni a fenntartó jóváhagyásával” – teszi hozzá Zeller.

A státusztörvény ráadásul nem áll meg az állami iskolák és önkormányzati óvodák falainál. „Mivel a tanárhiány a nem állami fenntartású iskolákat is érinti - mondja Zeller – és mivel a törvény az ott tanító tanárokra is vonatkozik, előbb-utóbb nekik is szembe kell nézniük a munkavállalói szabadságuk teljes felrúgásával.”

„A sztrájk ellehetetlenítése sima bosszúállás” – mondta Totyik, míg Zeller további visszásságokra hívta fel a figyelmet: „Van például ez a rendkívüli felmentés a törvénytervezetben. Ha egy szimpla, mezei közalkalmazott elkövet egy súlyos hibát, a munkáltatónak 15 napja van arra, hogy eldöntse, hogy kirúgja-e vagy sem. Ezt a tanároknál már januárban kitolták a tanév végéig, és a rendelet indoklásába bele is írták, hogy ezt a módosítást amiatt hozták meg, hogy nagyon elharapódzott a polgári engedetlenkedés a tanárok között. Így most az év végéig szoronghatnak, hogy akkor most felmondanak-e nekik vagy sem. Ezt [a rendelkezést] kifejezett retorzióként hozták meg.”

„A tiltakozás lényegi elemét, a nyilvánosságra való nyomásgyakorlást megfojtja ez a törvény” – mondta Zeller. A törvény ugyanis lehetővé teszi, hogy osztályokat vagy akár iskolákat is átszervezzenek, mert a maximális létszámoktól akár egy komplett tanévre is el lehet térni, „így meg lehet majd azt csinálni, hogy amíg az egyik osztály tanárai sztrájkolnak, addig átszervezgetik a gyerekeket ide-oda, figyelmen kívül hagyva azt, hogy kétszer annyi gyerekkel nem lehet olyan hatékonyan tanulni. Ez pedig már a tanítás színvonalára is súlyos hatással lesz. A sztrájkot így láthatatlanná lehet tenni, de akkor meg mi értelme lesz beleállni? – tette fel a kérdést a TASZ jogásza. – Ráadásul én azt sejtem, hogy amikor a törvény a valóságban elkezd működni, akkor ezer apró szemétség fog még kiderülni”.

A kormány a tanárok jogainak elvételével próbálja enyhíteni a pedagógushiányt

Zeller szerint a „sorok között olvasva egyértelműen látszik, hogy a tanárok elégedetlenkedésének elfojtásán túl a tanárhiány miatti tűzoltást is az új törvénnyel akarják megoldani. A tanárokat így könnyebben lehet túlóráztatni, át lehet csoportosítani az időbeosztásukat, és ha itt kiesik valaki, akkor azon a héten akár 48 órát is lehet dolgoztatni őket”.

„Félnek a rengeteg ingyen helyettesítéstől – mondta az általunk megkérdezett iskolaigazgató. – Eddig heti 26 óra fölött évente 30 napon, mostantól akár 80 napont át is helyettesíteni kell egy kieső kollegát”.

Zeller szerint ráadásul a törvénytervezetben lemondási időnek nevezett felmondási idő, ami úgy néz ki, hogy ha egy tanár fel akar mondani, ott lehet tartani a tanév végéig, maximum hat hónapig (ma még ez csak két hónap), „igazi röghöz kötés, mert milyen olyan munkahely van, ami hat hónapot várna egy új munkavállalóra?”

„A család elköltözik egy másik településre, és én nem mehetek utánuk?” – mutatott rá a hat hónapos lemondási idő egy másik abszurd aspektusára Totyik.

„A tankerületen belül majd lehet ide-oda sakkozgatni a tanárokkal – mondta Zeller. Míg korábban évi 44 napban lehetett valakit áthelyezni egy tankerületen belül egy másik intézménybe, most az egész tanévre átirányítható, de ezt megteheti akár a következő tanévre is.”

„Az én tankerületemben 86 km távolság is van két iskola között – mondta Totyik. – Ha én egy tanárral ki akarok cseszni, akkor elküldöm a legtávolabbi iskolába, az útiköltségnek csak a töredékét fizeti a kormány, és egy idő után fel fog mondani, mert anyagilag sem bírja az ingázást.”

„Én még most sem tudom elképzelni, hogy ez meg fog történni, mert ez az egész annyira irreálisnak tűnik. Én attól félek a legjobban, hogy a nevelőtestületem 20 százaléka felmond, ha tényleg bevezetik a törvényt ilyen feltételekkel, és akkor az intézményünk működésképtelenné válik” – mondta a neve elhallgatását kérő iskolaigazgató.

Mindezek ellenére sokan még mindig abban reménykednek, hogy a kormány elrettentésként vetette be a mostani törvénytervezetet, de kegyet gyakorol majd, és a végén mégsem lesz ennyire szigorú a státusztörvény. Totyik ennél szkeptikusabb, és a kérdésre kérdéssel válaszol: „mikor érdekelte ezt a kormányt, hogy jó iskolát csináljon?”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás