„Támogatásunkról biztosítjuk azokat a tanárokat, akiket a közoktatás érdekében végzett tevékenységük miatt sérelem ért” – áll az akadémia Filozófiai és Történettudományok Osztályának frissen kiadott közleményében.
A tantervek túlszabályozása, a tankönyvválasztási lehetőségek eltörlése és a tanári autonómia felszámolása együtt jár a munkakörülmények romlásával, az emelkedő tanítási óraszámmal és a fizetés nélküli helyettesítéssel – hangzott el a Bibó István Szabadegyetem szerdai rendezvényén.
Miután évtizedeken át hiába próbálták elérni a tanárok tisztességes megfizetését, a 20. század elejére radikalizálódtak a pedagógus-szakszervezetek, de a Horthy-korszakban még nagyobb ellenállással szembesültek. A nemzetellenes tanárok üldözését levezénylő Zilahi Kiss Jenő végül nem zsidózó papagájának hírébe, hanem a korrupcióba bukott bele.
A mozgalom felhívása szerint az iskolák túl korai újranyitása nagyobb károkat okozna, mint amennyit nyernének vele, ezért követelik, hogy április 19-étől ne legyen kötelező a jelenléti oktatás, és további ötleteik is vannak a károk minimalizálására.
A pedagógusok több környékbeli országban kiemelt helyen szerepelnek az oltáslistán, de Magyarországon nem élveznek prioritást. Ha a tanárokat nem kezelik kiemelten az oltási tervben, annak súlyos következményei lehetnek a közoktatásban, állítja a Pedagógusok Szakszervezete.
A szakszervezeti felmérésben megkérdezett 1269 pedagógus életkor, régió és intézménytípus szerint a teljes pedagógus társadalmat reprezentálja.
Az otthontanulás időszakában a tanárok erejükön felül teljesítettek, és közben számtalan egyéni megpróbáltatással szembesültek, csakhogy egy tanár nem ismerheti be, hogy problémákkal küzd, hiszen a szülők rábízták a gyereküket. A tanárszereppel társadalmi szinten egyszerűen nem összeegyeztethető az az állapot, hogy a tanár nincs jól. Pedig megesik, hogy nagyon nincs jól.
Két PISA-teszt között is monitorozza a tagországok oktatási rendszereit a gazdasági és fejlesztési szervezet. Nálunk a bruttó hazai termék 3,8 százaléka jut az oktatásra, az OECD-átlag 5, az EU-23 átlaga pedig 4,5 százalék.