A magyar örökbefogadók pici, egészséges, fehér gyerekeket szeretnének
Magyarországon 2020 óta kizárólag házaspárok fogadhatnak örökbe gyereket, miközben a szakirodalom és az általános tapasztalatok szerint az örökbefogadás sikerességéhez sokkal fontosabb a leendő örökbe fogadó szülők érzelmi kapacitása és nyitottsága, mint a szexuális irányultságuk vagy a családszerkezet. Az örökbe adható gyerekek már így is feleslegesen sok időt, néha éveket töltenek el a rendszerben a szakemberhiány miatt, pedig mindenkit szorít az idő: hat év felett már nem kellenek a gyerekek a magyar örökbe fogadó szülőknek, pláne ha kisebb-nagyobb egészségügyi problémákkal is küzdenek. Ilyenkor jobb esetben az óvodáikra, iskoláikra, egészségügyi és szociális rendszerükre bátran támaszkodó külföldi örökbe fogadó szülőkhöz kerülnek, rosszabb esetben viszont sosem adják őket örökbe. Több nyugati országban már nem is tudnak hazai gyereket örökbe fogadni, aminek három egyszerű oka van: az iskolában megtörténik a megfelelő szexuális nevelés, széles körben elérhető az olcsó fogamzásgátlás, valamint jól működik a szociális alapellátás, ami felkutatja és segíti a krízisterhességeket.
De hogyan válik egy gyerek örökbe fogadhatóvá, mit él át az életet adó anya, és mit tehet az, aki örökbe akar fogadni? A Qubit Podcast legújabb adásában Szilvási Léna gyermekvédelmi szakembert, az SOS Gyermekfalvak szakmai munkatársát állandó szerzőnk, Kende Ágnes szociológus faggatta.
Hallgasd alább:
Az epizód elérhető Spotify-on, Google Podcasts-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!
A harmadik világból kisebb, Kelet-Európából idősebb gyerekeket fogadnak örökbe a nyugati szülők
A tapasztalatok szerint minél kisebb, egészségesebb és fehérebb egy gyerek, annál nagyobb az esélye arra, hogy örökbe fogadják ma Magyarországon. Az örökbefogadásra váró több mint 3000 szülőnek annál rosszabbak az örökbefogadási esélyei, minél inkább válogatni próbálnak a gyerekek között, mert az örökbe adható gyerekek többsége már nem kicsi, van valamilyen egészségügyi problémája és a legtöbben vélhetően roma származásúak.
Szilvási elmondta, az örökbe fogadó szülők köre mindig az adott társadalom lenyomata: az Egyesült Államok, valamint a nyugat-európai és skandináv országok az örökbefogadás szempontjából befogadó országok, míg Magyarország elsősorban küldő országnak számít. Miközben nyugaton elfogyott a saját örökbe fogadható gyerek, sokan külföldről fogadnak örökbe – a harmadik világban akár egészen kicsi gyerekeket is lehet találni a rendszerben, míg Kelet-Európából inkább idősebb gyerekek fogadnak be. Bár a nemzetközi örökbefogadás problémásabb ügynek tűnhet, a nyugati országokban élő örökbe fogadó szülők jellemzően számíthatnak az óvodapedagógusok, a tanárok vagy az egészségügyi rendszer segítségére, míg a magyarok elsősorban a meg nem valósuló saját gyereket szeretnék pótolni.
Az adatok Szilvási szerint jól mutatják az örökbe fogadó szülők és az örökbe fogadható gyerekek közötti szakadékot: előbbiek nagyrészt Budapesten vagy városokban élnek, míg a gyerekek a szegényebb északkelet- vagy dél-magyarországi megyékből származnak. Mivel nem lehet nyilvántartani a gyerekek származását, csak sejthető, hogy a rendszerben felülreprezentáltak a roma gyerekek. Márpedig a szülőket sok esetben hozott előítéletek jellemzik: azt gondolják, nehezebb felnevelni egy roma gyereket. A szakember szerint azonban az örökbe fogadást megelőző tréningen általában elfogadóbbá válnak, miután roma szülőkkel is találkoznak.
Egyedülálló lehetőség vagy vészmegoldás?
Szilvási szerint az egyedülállók örökbefogadási lehetőségének ellehetetlenítése elsősorban ideológiai döntés volt, és mellőzte a szakmai szempontokat. Az intézkedéssel célzott meleg párok ugyanis gyakran nyitottabbak és bevállalósabbak, mivel nekik lehetőség az örökbefogadás, míg a heteroszexuális pároknál az sokszor valamilyen gyász következménye. „Elengedtük több száz gyerek kezét, amikor megnehezítettük az egyedülállóknak az örökbefogadást” – mondta a gyermekvédelmi szakember.
Több olyan tényező van, ami erősen befolyásolja a gyerekek fejlődési kilátásait: hogy mi történt velük magzatkorukban, hogy mennyi ideig és milyen körülmények között éltek a családban, ahonnan kiemelték őket, illetve hogy mennyi időt töltöttek gyermekvédelmi gondoskodásban. Utóbbiról azt sugallják a tapasztalatok, hogy egy évnyi gyermekvédelmi gondoskodás után rohamosan romlanak a gyerekek fejlődési esélyei.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
