Az ENSZ 2017-ben május 20-ra tette a méhek világnapját – a Gergely-naptár szerinti 1734. évben ezen a napon látta meg a napvilágot Anton Janša, a Bécsi Egyetem első méhésztanára. A modern méhésztudományok megalapítója valószínűleg nem sejtette, hogy a 21. század második évtizedére a mézelő, illetve háziméh (Apis mellifera) egyike lesz azoknak a fajoknak, amelyeket az emberiségnek sikerült a kihalás szélére taszítania.

Pedig Arisztotelész természetfilozófiai téziseitől a 2. század közepén élt Marcus Gavius Apicius Decem libri qui dicuntur de re coquinaria című szakácskönyvén át Berzsenyi Dániel életművéig a méheknek több ezer év kultúrhistóriájában van meghatározó szerepük.

Méhvészes jelen

A legóvatosabb agrártörténészek szerint is legalább 6, de inkább 7-8 ezer évvel ezelőtt domesztikált rovar jelenlegi haszna globálisan is jelentős. Az ENSZ élelmezésügyi és mezőgazdasági szervezete, a FAO statisztikái szerint a méhcsaládok évente legalább 20 milliárd dollár értékű mézet állítanak elő emberi fogyasztásra. A propolisztól a méhpempőig terjedő méhészeti termékek piaci hozzájárulása minimum 300 milliárd dollárra tehető. A vadon élő méhfajokkal és más vadbeporzókkal együtt a beporzásukkal nyújtott úgynevezett ökoszisztéma-szolgáltatások értéke világszerte meghaladja az évi 200 milliárd eurót.

A méhpopulációk a 2000-es évek második felében kezdek drámai mértékben fogyatkozni: ebben az időszakban az északi féltekén egymás követték az akár a méhek 90 százalékának eltűnését eredményező kolóniaösszeomlások (Colony Collapse Disorder; CCD). A magyar szaknyelven elnéptelenedés-szindrómának nevezett jelenség során méhcsaládok tízezrei váltak köddé világszerte. Az elmúlt két évtizedben a mobiltelefonok elektromágneses sugárzásától a beltenyésztés következtében kialakult immungyengeségen vagy a GMO-növények terjedésén át a túlfeszített munka okozta stresszig sokféle kiváltó okra próbálták visszavezetni a jelenséget, de pontos, mindenre kiterjedő magyarázat eddig nem született.

Annyi bizonyosnak látszik, hogy az ipari jellegű mezőgazdálkodás intenzív vegyszerhasználata mindenképp káros a méhek egészségére, ráadásul bizonyítható, hogy a méhek élettartama megfeleződött az elmúlt 50 évben – Észak-Amerikában mindenképpen.

Páratlan intelligencia

Hogy miért számítanak igazán különleges rovaroknak a méhek? Lars Chittka német etológus és viselkedésökológus tavaly megjelent kötetében, az Egy méh elméjében (The mind of a Bee) elképesztő méhkutatási eredményekről számolt be. A könyvben a kutató kísérletek és precíz megfigyelések hosszú listájával bizonyítja, hogy az emberi civilizáció fennmaradása szempontjából is meghatározó rovarokat a kollektív kaptárintelligencia mellett egy sor olyan egyedi tulajdonság is jellemzi, amire korábban még a zoológusok és entomológusok sem gondoltak. A megfigyelések, valamint a méhekkel végzett kísérletek és tesztek eredményei a viselkedésökológus szerint azt mutatják, hogy a méhek egyedenként eltérő mértékben, de képesek a számolásra, az absztrakcióra, az utánzáson alapuló tanulásra és az eszközhasználatra.

Chittka azt is megfigyelte, hogy amikor jutalmazó kondicionálással arra tanított egy demonstrátor méhet, hogy az optimálisnál bonyolultabban hajtson végre egy feladatot, akkor a kaptárban maradó megfigyelő a feladattal szembesülve egyszerűen kijavította a demonstrátortól tanultakat, és egyszerűbben oldotta meg a problémát. Ez a kutató szerint azt jelenti, hogy a méhek valamiképp modellezik a valóságot, és a modell alapján cselekedve érik el a kívánt eredményt.

A Qubit elmúlt évben megjelent méhes cikkei itt olvashatók.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: