Az Egyesült Államokban steril laboratóriumi körülmények között tartott méhek csak feleannyi ideig élnek, mint az 1970-es években – írja a New Scientist. A Marylandi Egyetem kutatóinak frissen publikált eredménye arra utal, hogy a változó klimatikus viszonyok, a növényvédő szerek és a mérgező anyagokkal szennyezett táplálékforrások mellett genetikai tényezők állnak a kolóniák rejtélyes összeomlásának hátterében.

Öt évtizeddel ezelőtt a felnőtt életüket ellenőrzött környezetben töltő, házi- másnéven nyugati mézelő méhek (Apis mellifera) átlagos élettartama 34,3 nap volt, mára viszont alig 17,7 nap az átlagérték – állítja a Scientific Reports folyóiratban hétfőn, november 14-én megjelent tanulmány.

A jelentős gazdasági értékű rovarok egyedfejlődését és élettanát vizsgáló méhészeti kutatásokhoz általában báb állapotban gyűjtik be az alanyokat a kaptárakból. Így járt el mostani tanulmány két szerzője, Anthony Nearman és Dennis van Engelsdorp is, akik eredetileg a méhdolgozók folyadékfogyasztását, közelebbről a táplálkozásukat kiegészítő ivóvíz egészségükre és elérhető egyedi életkorukra gyakorolt hatására voltak kíváncsiak. Ám még mielőtt bármiféle összefüggést találtak volna, meglepően tapasztalták, hogy méheik váratlanul és minden előjel vagy külső ok nélkül, életük delén elpusztulnak. A kutatók kizárták annak lehetőségét, hogy alanyaik lárva korukban, még a kaptárban lettek volna kitéve valamilyen fertőzésnek vagy növényvédőszernek.

Mivel már a 20. század első harmadától nevelnek méheket a világ számos laboratóriumában, a kutatók összevethették saját eredményeiket a szakirodalom idősoros adataival. Ezekből kiderült, hogy a laborméhek átlagéletkora a 2000-es évek második felében kezdett drasztikusan csökkenni. Ugyanabban az időszakban, amikor az északi féltekén egymás követték az akár a populáció 90 százalékának eltűnését eredményező kolóniaösszeomlások (Colony Collapse Disorder; CCD). A magyar szaknyelven elnéptelenedés-szindrómának nevezett jelenség során méhcsaládok tízezrei váltak köddé világszerte.

Az elmúlt évtizedben a mobiltelefonok elektromágneses sugárzásától, a beltenyésztés következtében kialakult immungyengeségen vagy a GMO-növények terjedésén át a túlfeszített munka okozta stresszig sokféle kiváltó okra próbálták visszavezetni a jelenséget. A most megjelent tanulmányt jegyző kutatók odáig jutottak a magyarázatkeresésben, hogy populációdinamikai modellekkel kimutatták: a méhek élettartamának megtapasztalt 50 százalékos csökkenése 33 százalékos éves kolóniaveszteséget eredményez, ami megfelel a méhészek által az utóbbi 15 évben jelentett 30 és 40 százalékot kitevő veszteségnek.

A kutatók szerint eredményeik szükségessé teszik a genetikai és környezeti tényezők összefüggéseit firtató további nemzetközi vizsgálatokat. Ezek fényt deríthetnek arra, hogy az olyan ismert környezeti stresszfaktorok, mint a kórokozók, paraziták, növényvédőszerek és az egyoldalú táplálkozás miként hatnak a méhek genetikai szinten szabályozott élettartamára.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: