Volt idő, amikor még nyereséges volt a MÁV – derült ki a Horthy-konferencián
Háromkötetes sorozat készül a Horthy-korszakról: a gigászi munkában 80-90, doktori fokozattal rendelkező történész vesz részt, akik tanulmánykötetet, kézikönyvet és a hagyományosnál némileg nagyobb lélegzetvételű enciklopédiát is terveznek kiadni.
Az írások javarészt már el is készültek, így a kötetek szerkesztői és szerzői pénteken egy konferencián számoltak be a kutatás elmúlt hat évének nehézségeiről, a feladat szépségéről és szükségességéről a BTK Történettudományi Intézetében. A szakadó eső ellenére az eseményen szép számmal megjelentek az érdeklődők. Persze ez nézőpont kérdése: a Humán Tudományok Kutatóházának B épületében, az ötödik emeleten egy kisebb termet simán megtöltött a 20-25 érdeklődő, azt meg nyilván eleve lehetett sejteni, hogy egy ilyen eseményhez nem kell kibérelni az Arénát.
Nehéz nyolcvan történésszel
Az rögtön kiderült, hogy a könyv kész is van, meg nincs is: a kéziratok többsége megérkezett, egy részéről viszont már lemondtak. Zeidler Miklós történész, a BTK Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a kötet egyik szerkesztője szerint bár nem ez volt az elmúlt hat év legfontosabb tanulsága, de mindenkinek, aki hasonlóan nagy fába vágja a fejszéjét, érdemes észben tartania, hogy 80-90 kutató munkáját koordinálni nem éppen egyszerű feladat. A helyzetet tovább súlyosbította a világjárvány és az infláció is: az eredetileg négy évre tervezett munka hat évre húzódott ki, a levéltári kutatások a pandémia alatt ellehetetlenültek, a külföldi kutatómunka pedig a forint romlásával egyre inkább megfizethetetlenné vált.
Nem véletlen, hogy amikor Ablonczy Balázs, a tervezett kötetről szóló kerekasztal-beszélgetés moderátora megkérdezte a kötet szerzőit és szerkesztőit, hogy mit hiányolnak az eddigi kutatásokból, hárman is a további nemzetközi kutatások, illetve a korabeli magyar és külföldi történeti adatok összevetésének fontosságát hangsúlyozták. Ez nem hiányzik teljes egészében a tervezett kötetből sem, csak további érdekes kutatási lehetőségeket rejt: a konferencián több külföldi történész is részt vett, akik a kötet létrehozásában is közreműködtek. Az egyik szervező, Romsics Gergely történész épp ezért létesített ingajáratot az esemény otthonául szolgáló kisebb terem és a szomszédos szoba között: a modern technika lehetőségeit kihasználva egy párhuzamosan zajló Zoom-konferencián szinkrontolmácsolt a konferencián részt vevő külföldi szerzőknek. Amikor ő adott elő, egy angol nyelvű prezentációt vetített ki, ezzel pótolta a tolmácsolás időszakos hiányát.
Nagy fa, sok papír
A fa, amibe a kutatók vágták a fejszéjüket, valóban nagy: a történésztömegek összefogásán kívül még rengeteg egyéb szempontot is össze kellett hangolni ahhoz, hogy mostanra már csak a nyomdai előkészítés legyen hátra. Zeidler megjegyezte, hogy amikor elnyerték a pályázatot, még jó ötletnek tűnt a papíralapú könyv kiadása, aztán jött a pandémia, és sok más egyetemi oktatóhoz hasonlóan neki is rá kellett jönnie, hogy a tájékozódási trendek megváltoztak, és a covid után valószínűleg már nem is fog visszatérni az oktatásban a nyomtatott könyvek uralma. A nyomtatott szónak viszont még mindig van varázsa: a Horthy-korszak kézikönyvének első kötete a tervezett háromból valószínűleg jövő év elején jelenhet meg.
Miről van szó?
A korszakkal kapcsolatos egyik legnagyobb kérdés persze az, hogy mi a franc is lehet az a Horthy-korszak. Erre különböző megfejtések vannak: Romsics Gergely szerint a magyar történészszakmában a kopernikuszi fordulatot az hozta, amikor a kutatók rájöttek, hogy nem kell, és nem is szükséges fasizmusként hivatkozni a két háború közötti időszakra, ennél jóval összetettebb magyarázatok kellenek. Turbucz Dávid, a BTK Történettudományi Intézetének történésze egy ezzel kapcsolatos kérdésre kifejtette, hogy szerinte még maga a Horthy-korszak időtartama sem kellőképpen tisztázott, sokan ugyanis még Horthy lemondása utánra is kihúzzák – ez viszont szerinte nem helyes.
Ez nem értékítélet, csak szakmai megítélés kérdése, mindenesetre Horthyról addig lehet beszélni, amíg Horthy aktív szereplője volt a magyarországi politikának. Nem ez az egyetlen tisztázandó kérdés a korral kapcsolatban: ahogy azt Bartha Ákos történész is kifejtette, a Horthy-rendszer hétköznapjairól például nem sokat tudunk, annak ellenére, hogy irányultak már rá kutatások. Az erről megjelent korábbi könyv nem kifejezetten szaktudományos igényű, inkább ismeretterjesztő jellegű volt, a most megjelenő kötetben viszont már ez is helyet kap majd – a korszak megértéséhez ugyanis például azt is fontos tisztázni, hogy mi vagy ki határozta meg annak idején a közbeszédet. A történészek azt is kifejtették, hogyan alakulhatott ez például az antiszemitizmus kérdésével: bár Bartha szerint ez a húszas években „egészen más akusztikát” kapott, mint korábban, Turbucz szerint már az, hogy a tíz évvel korábbi lapokban is fontos kérdésként tárgyalták, a későbbi történeti fejleményektől függetlenül is azt mutatja, hogy már akkor is tematizálta a közbeszédet, amikor még nem volt a hivatalos politikai propaganda része.
Nem felfele, oldalra
Különös korról van szó: Bartha szerint, bár ez történészként nehezen adatolható, igenis volt mobilitás a Horthy-korban, csak ez éppen leginkább nem felfelé, hanem oldalra irányult. Ez azt jelentette, hogy előre jutni nem igazán, vagy csak ritkán lehetett a társadalomban, menekülőutak azonban akadtak: ilyen volt például az, amikor az emberek tömegével kerültek fel a városokba, és ott új egzisztenciát építettek maguknak. Külön problémaként említette az imázst: a középosztály és az arisztokrácia a két háború között jellemzően többnek próbált mutatkozni, mint amit megengedhetett volna magának.
Hornyák Árpád történész szerint a korszak bilaterális kapcsolatait még nem kutatták elegen és eleget, a mostani nagy mű viszont erre is választ ad – bár szerinte a szomszédos országokkal és a nagyhatalmakkal való kapcsolatról érdemes lenne még egy-egy komolyabb, egy egész könyvet igénylő kutatást is véghez vinni.
Amikor még dübörgött a MÁV
Pogány Ágnes gazdaságtörténész szerin a két háború közötti Magyarország a többiekhez képest még úgy is jól vette a gazdasági válság akadályait, hogy valójában rosszul vette. Ennek az egyik oka az állami kézben lévő cégek sikere volt: akár hiszi az ember, akár nem, a MÁV ekkor még nyereséget is fel tudott mutatni – Ablonczy megjegyezte, hogy ezzel az érdekes adattal szokta olykor meglepni a hallgatóit is.
Az állam nagy szerepe a gazdaságban viszont problémákat is okozott, a hivatalnokok busás nyugdíja szúrta az emberek szemét, miközben Ablonczy szerint a kormánynál folyamatosan napirenden volt a bürokrácia visszaszorítása is – jellemzően az a kérdés, hogy vajon tényleg annyi autóra van-e szüksége a minisztériumoknak, amennyit használtak. Ez a történész szerint annak ellenére fontos problémának számított a közbeszédben, hogy minisztériumonként nagyjából két autót tartottak fenn.
A nagy könyv viszont még várat magára: az első kötet várható megjelenése 2024 elejére esik, és ezt követi majd a többi. A konferencia így csak ízelítőt adott a háromkötetes monstrumból, amely a kötetek szerkesztői szerint hiánypótló lesz a magyar történészszakmában: egyrészt hiánypótló kutatásokról van szó, másrészt ott, ahol új adatokra már nemigen lehet számítani, a nézőpont vagy a tudományos igényesség az, ami megkülönbözteti majd az eddig megjelent, vagy akár még csak meg sem jelent művektől.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: