Cukros pálinkával és mákos kukoricával köszöntötték Horthy munkásai az új évet
A két világháború között jó lehetett Ózdon szilveszterezni. Cigányzenészek, táncos mulatságok, ínycsiklandó lakomák várták az új évet ünneplőket. A kézműves sörökből a gyerekek is kaphattak, saját házi pálinkát azonban kevesen főztek. Utánajártunk, hogy milyen ételek kerültek a szilveszteri asztalra, két nyalánkságot mi is kipróbáltunk.
Az ózdi vasgyár kohói éjjel-nappal izzottak, a környékbeli bányákból folyamatosan hordták a szenet. A munkások egy része ezért december harmincegyedikén is dolgozni kényszerült, de a legtöbben az év utolsó éjszakáján szabadon és önfeledten ünnepelhettek. Az ózdi munkásság egyik legfőbb ismerőjét, dr. Nagy Péter történészt kérdeztük. Nagy Péter több mint tíz éve foglalkozik a két világháború közötti munkásság történetével, eredményeiből már két monográfiát is megjelentetett. A helyi kötődésű történész több mint négyszáz interjút készített az egykori munkásokkal, akiknek jelentős részével a mai napig is tartja a kapcsolatot.
Miként szórakoztak a munkások Ózd környékén?
A munkások kulturális központja az Olvasó Egylet volt, szilveszterkor is itt báloztak. Az ünnepségre a lányok szigorúan kísérővel, a „gardedám” édesanyjukkal érkezhettek. Az Olvasó emeletén, a táncparketten egy helyen gyülekeztek csokorban a fiúk, és onnan nézték ki a lányt, akivel táncolni szerettek volna. Ezt a helyet majomszigetnek is hívták. Különösen a környékbeli falvakban volt illő a hálaadási misére is menni, de ez Ózdon is jellemző volt. Vidéken kocsmákban, iskolákban szintén voltak bálok, a lányok ide is csak édesanyjukkal mehettek.
Hogyan szilveszterezett a gyár vezetősége és a szellemi munkát végzők?
A tisztviselők a Tiszti Kaszinóban vacsoráztak és báloztak. A gyár szellemi alkalmazottai a Kaszinóban kártyáztak és olvastak a mindennapokban is, a munkásnak tilos volt a belépés.
Milyen zenére táncoltak?
A cigányzenészek voltak népszerűek. A rádió viszonylag ritka volt a környéken, a tisztviselők mellett a magasabb beosztású munkások, vagy az iparosok, módosabb földművesek engedhették meg maguknak.
A családosok is báloztak, ki vigyázott a gyerekekre?
A családok többségében ünnepelték a szilvesztert, habár sokkal visszafogottabban, mint napjainkban. Leginkább otthon kártyáztak, iszogattak, beszélgettek, volt, ahol rokonok és barátok is együtt töltötték az estét. Ha a gyerekes szülők báloztak, akkor éjfél előtt nem sokkal hazamentek, együtt töltötték a családdal az újév első perceit, majd visszamentek a bálba.
A gasztronómiai élvezetekhez, különösen szilveszterkor, az alkoholos italok fogyasztása is hozzátartozik. Mivel koccintottak az új évre?
Az üzemrészlegek vezetői sokszor figyelmesek voltak azokkal, akik szilveszterkor is dolgoztak. Az iparvasútnál például minden munkás kapott fél-fél deci pezsgőt éjfélkor. A pezsgő csak a tisztviselők körében volt jellemző ital, a munkások és földművesek általában borral kívántak egymásnak boldog új évet. A nők cukros pálinkát ittak, vagyis cukros vízzel hígították a párlatot.
Ők is saját házi pálinkát főztek?
Ezen a környéken sem a pálinkafőzés, sem a borkészítés nem volt elterjedt. Karácsony előtt Eger környékéről érkeztek árusok, akiktől jó minőségű bort vettek, amit demizsonokban tároltak. De gyengébb minőségű italokat a helyi kocsmákban is lehetett kapni.
A gyerekeknek is készült valamilyen ital?
A gyerekek málnaszörppel koccintottak. A gyár egyik főtisztviselőjének édesanyja pedig otthon sört is főzött, komlót is ültettek a kertben – abból egy-egy deci járt ünnepi alkalmakkor a fiataloknak is.
Mennyit ittak az ózdiak?
Általában a mértékletesség volt a jellemző, de persze akkor is voltak részeges emberek, minden társadalmi rétegben, sőt még a nők körében is. Általában nem naponta, hanem inkább időközönként jutottak nagyobb szeszesital-mennyiséghez. De akkor bepótolták a kimaradt időszakot. Az Ózd környéki földeket sokszor „megitták” a helybeliek, tehát hitelbe vettek szeszes italt, és nem tudták kifizetni, és a föld volt a biztosíték. Az is előfordult, hogy valakivel részegen írattak alá ajándékozási szerződést, és másnap már nem az övé volt a föld.
Milyen ételeket volt balszerencsés fogyasztani?
Karácsony és szilveszter között nem volt szabad babot enni – ami rendszeres eledelük volt – nehogy kelések, furunkulusok, fekélyek keletkezzenek rajtuk.
Milyen süteményeket sütöttek?
A munkások és a földművesek főképp kelt kalácsokat és bejgliket készítettek. Tölteléküknek valót, mákot és diót is termeltek a környéken. A tisztviselőknél viszont volt már torta is, és különféle aprósütemények is megjelentek. A bányásztelepeken az 1940-es években jött például divatba a női szeszély nevű habos sütemény.
Mik voltak az egyéb nassolni valók?
Az otthon termesztett szőlőből a falvakban általában karácsonyra is maradt. Télen szilvát aszaltak, vagy a rosszabb minőségű almát szeletekre vágták és megpirították sütőben – utóbbit nevezték susinkának. Apró, fehéres szemű, puhább, úgynevezett böjti kukoricát is pattogtattak a sparhelten.
Milyen lehetett a szilveszteri menü?
Egy tisztviselőcsaládban a leggyakoribb menüsor a következő fogásokból állt: először jött a leves, majd az asztal közepére tálalt, citrommal díszített kis süldő malac, végül mákos és diós bejgli, aranygaluska vagy madártej. A munkásságnál káposztaleves, töltött káposzta, sertéssült, kocsonya került az asztalra.
A hús ekkoriban csak ünnepi fogás volt?
Szalonna és kolbász reggel és este azért jutott a munkások asztalára is. A falvakban és a kerttel rendelkező lakótelepi lakásokban baromfit, sertést is tartottak, és a karácsonyt például megelőzte a disznóvágások szezonja, ilyenkor tehát sokkal több hús is jutott az embereknek. Ünnepi időszakon kívül a munkásság esetében maximum a heti kétszeri húsfogyasztás volt jellemző.
Milyen receptet ajánlanál azoknak, akik tipikus két világháború közötti szilveszteri csemegére vágynak?
Süssék meg az eredeti recept alapján a női szeszély nevű süteményt, valamint próbálják ki édességként a csemegekukoricát mákkal! Az ózdi gyárba a környékről bejáró munkások nem lencsét, hanem kukoricát fogyasztottak újévkor, mivel lencsét nem termesztettek, és nem is árultak a falusi boltokban – így azt nem ismerték. Az úgynevezett „magyar kukorica” fajtát ették, amit már ősszel letördeltek, így ekkorra már eléggé száraz volt, ezért órákig kellett a morzsolás után főzni. A főtt kukoricát legfőképp mákkal, cukorral, dióval összekeverve, vagy mézzel fogyasztották.
Most is hallgattunk interjúalanyunkra, kipróbáltuk a mákos kukoricát, és egy 1938-ból származó recept alapján megsütöttük a női szeszélyt.
Mákos kukorica
Sajnos nem volt rá lehetőségük, hogy az eredeti recept alapján, morzsolt kukoricával dolgozzunk, így csak a konzerv kukoricás változatról tudunk beszámolni. Ez a pár perc alatt összedobható szerencsehozó kaja érdekes ízélményt nyújtott. A kukorica és a cukrozott mák együtt ugyan szokatlan párost alkot, de azoknak, akik szeretik, ha egy étel egyszerre sós és édes is, szerintünk ízleni fog. Karácsony után pedig jól jöhet egy kalóriaszegény, egészséges nassolni való, amiben a bejgliből kimaradt mákot is megmenthetjük.
Női szeszély
Tökéletes választás, ha karácsonyi kajakóma után egy kis süteményre, de semmiképpen sem gejl édességre vágyunk. A női szeszély kevés cukorral vagy cukor nélkül is remekül működik. Mi annyiban tértünk el a recepttől, hogy a fehérjehabba sem tettünk cukrot, csak a tetejére egy kis diót. A házi körtelekvárunk kellőképpen megédesítette a diós ízvilágú tésztánkat. A ’38-ból származó recept jól követhető, a tésztát nagyon gyorsan össze tudjuk állítani, 180 fokon, tizenöt perc alatt pedig aranybarnára sütni. Ezt a sütit lehetetlen elrontani, bátran ajánljuk!
Női szeszély.
Harmincöt deka lisztből 18 deka vajjal, 2 tojássárgájával, 5 deka őrölt mandulával (dióval, vagy mogyoróval), késhegynyi szódabikarbónával és körülbelül 1,5 deci tejföllel tésztát gyúrunk. Körülbelül kisujjvastagra nyújtva tepsibe tesszük és félig megsütjük. Kivéve a sütőből, vékonyan megkenjük barack-, vagy más finom lekvárral s a lekvár fölé körülbelül két és fél ujjnyi vastagságban főtt habot kenünk. A hab tetejét meghintjük hosszúkásra vagy gorombára vágott, hámozott mandulával és visszatéve a sütőbe addig sütjük, míg a hab teteje kissé színesedni kezd. A sütőnek természetesen nem szabad forrónak lenni.
A főtt hab így készül: Hat tojásból kemény habot verünk, de mielőtt a habveréshez fognánk. 20 deka töröttcukrot 1 deci vízzel és ízlésszerinti vaníliával szálasodásig főzünk. Mikor a hab már nagyon kemény, vékony sugárban, lassacskán beleöntjük a cukrot, közben folyton tovább verve a habot, majd a habverővel nagyon magasra emelgetve a habmasszát, lassan kihűtjük.
(Női szeszély, Pesti Napló, 1938.március 20, 39.)
A szerző az ELTE BTK Atelier Interdiszciplináris Történeti Tanszék doktorjelöltje. További cikkei a Qubiten itt olvashatók.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: