A farkasok már a hangjuk alapján felismerik az ismerős embereket
Az állatok többsége evidensen különbséget tesz fajtársai és más állati hangok között, ahogy az ismerős egyedeket is azonnal felismeri hangjuk, szaguk vagy küllemük alapján. Az idegen fajok megkülönböztetése és azonosítása már jóval ritkább. Pedig a heterospecifikus dekódolás képessége számos evolúciós előnnyel jár.
A hallás utáni heterospecifikus megkülönböztetésre összpontosító kutatások eddig zömmel a vadon élő fajokhoz képest egyszerűbben vizsgálható háziállatok, elsősorban a kutyák képességeit firtatták. A kutyakutatásokban élenjáró tudományos műhelyek – például az ELTE Etológia Tanszékének – eredményei azt mutatják, hogy a kutyák (Canis familiaris) még a beszélő nemét, korát, érzelmi állapotát és még egy sor más egyéb információt is képesek dekódolni kizárólag az emberi beszédhang alapján.
A Torinói, a Valenciai és a brightoni Sussex Egyetem etológusai arra voltak kíváncsiak, hogy a kutyák legközelebbi vadon élő rokonaiként számon tartott szürke farkasok (Canis lupus) is rendelkeznek-e ezzel a képességgel, vagy e tulajdonság a domesztikációval fejlődött csak ki – írja az IFL Science.
Az Animal Cognition folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint a kutatók ennek kiderítésére spanyolországi vadasparkokban és állatkertekben élő 24 – egy és 13 év közötti, nőstény és hím – emberhez szokott szürke farkassal folytattak audio-teszteket.
A kutatók először hangszórkat állítottak fel a a farkasok élőhelyein és napokon át emberi beszédet játszottak le nekik. A ragadozók gyorsan megszokták a humán hangokat, és egy idő után nem is vették figyelembe őket, mivel nem társultak sem pozitív, sem negatív tapasztalatokkal. Ezután a kutatók a farkasokkal érzelmi kapcsolatban álló gondozók hangját játszották le a hangszórokból. Egyáltalán nem váratlanul, az állatok a kutyákhoz hasonló módon reagáltak a „Hé, mi újság farkasok?” vagy „Helló kicsikém, jó reggelt, hogy vagy?” típusú mondatokra.
A kontrollteszttel megerősített reakciókat produkáló teszt után a kutatók olyan felvételeket játszottak le, amelyeken a gondozók nem a farkasoknak címzett, hanem véletlenszerű mondatokat mondtak. A farkasok ezekre is ugyanúgy reagáltak, mint az első esetben. Vagyis a farkasoknál is működik az idegen fajhoz tartozó ismerős és ismeretlen közötti különbségtétel képessége. Az etológusok szerint ez egyben azt is jelenti, hogy a heterospecifikus megkülönböztetés sokkal általánosabb lehet az állatvilágban a korábban feltételezettnél, magyarán a zsákmány-ragadozó viszonynál sokkal többféle fajközi interakció létezik a valóságban.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: