Ledönti a vadászó férfiak és a gyűjtögető nők mítoszát egy új antropológiai kutatás
Teljesen átírhatja sztereotípiáinkat egy nemrég megjelent, nagyszabású összegző jellegű kutatás a női-férfi munkamegosztásról és arról, hogy régóta megtalálható társadalmainkban az a felosztás, hogy a férfiak vadásznak, míg a nők otthon ülnek - írta szerdán a Science.
A PloS One folyóiratban június végén megjelent tanulmány szerint a jelenleg a Földön élő vadászó-gyűjtögető népcsoportok mintegy 80 százalékában a nők is vadásznak, sőt, mintegy harmadukban harminc kilogrammnál nehezebb állatokat is elejtenek.
Cara Wall-Scheffler, a Washingtoni Egyetem (Seattle) antropológusa és a tanulmány vezető szerzője szerint ezek az eredmények valószínűleg a múltbéli és a jelenleg élő vadászó-gyűjtögető népcsoportokra is vonatkoztathatók. „Közel 150 év etnográfiai tanulmányait néztük át, minden kontinens és minden kontinensről egynél több kultúra szerepel a mintánkban, ezért elég jól lefedtük, mit csinálnak az emberek a világ körül” – mondta Wall-Scheffler.
Már korábban is gyűltek össze bizonyítékok arra, hogy a múltban számos kultúrában a nők is vadásztak. Egy 2020-as tanulmány például megállapította, hogy az Andokban egy 9000 éves temetkezési helyen talált 27 emberi maradvány, amelyek mindegyikét vadászathoz használt eszközökkel temették el, közel fele nőktől származik.
Wall-Scheffler szerint él egy olyan paradigma, miszerint a vadászok férfiak és nem nők, és ez a paradigma az adatok interpretálásakor is szerepet játszhat. Kutatócsoportjával a D-PLACE nevű adatbázis több mint 1400 népcsoporttal kapcsolatos feljegyzéseit nézték át, amelyek az elmúlt közel 150 évben születtek. A vadászó-gyűjtögető népcsoportok közül 63 esetében szerepelt vadászatról szóló információ, és 50 említett női vadászokat.
Ezek között 41 olyan népcsoportra bukkantak a kutatók, ahol a nők nem gyűjtögetés közben, véletlenül bukkantak állatokra és azokat vadászták le, hanem eleve vadászati szándékkal indultak útnak. A kutatócsoport a nők által elejtett prédák méretét is megvizsgálták, amit 45 népcsoportnál jegyeztek le. Az esetek 46 százalékában kisállatokat, például rágcsálókat vagy gyíkokat gyűjtöttek be, 15 százalékban közepes és 33 százalékban viszont nagy testű állatokat zsákmányoltak.
A kutatás arra is rámutatott, hogy a nők vadászati módszerei rugalmasabbak voltak a férfiakéinál: többféle eszközzel és többféle emberrel – férfiakkal, nőkkel, gyerekekkel, kutyákkal vagy egyedül – mentek vadászni. A női vadászok körében megszokottnak számított az íj és a nyíl használata, de késsel, hálókkal, machetékkel, nyílpuskával és tőrökkel egyaránt ejtettek el prédát. A kutatók szerint ez a sokféleség a különféle élethelyzetükből is fakadhatott (hátukra kötött csecsemőkkel vadászó nőkre is találtak példát), vagy abból is, hogy bizonyos társadalmakban a nők bizonyos eszközöket vagy fegyvereket nem használhattak, így kénytelenek voltak alternatív megoldáshoz folyamodni.
Wall-Scheffler azt mondja, megmagyarázhatatlan számára, honnan jön a vadászó férfiakról szóló népszerű elképzelés, tekintve, hogy korábban is és manapság is oly sok népcsoportban vadásznak a nők. Mint mondta, „ugyanannyira meghökkentő ez nekem, mint az, hogy vannak nők, akik gyerekekkel a hátukon kimennek állatokra lőni”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: