A vadon élő hím makákók háromnegyede mutat homoszexuális viselkedést
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
A homoszexuális viselkedés széles körben elterjedt a hím makákók között a vadonban, és ez legalább részben öröklődhet a génekben apáról fiúra. Az Imperial College London (ICL) biológus kutatója, Vincent Savolainen szerint ez a viselkedésforma evolúciós előnyökkel járhat, amelyek a hímek közötti erős szövetségekből erednek: „Szoros köteléket alakítanak ki és segítik egymást a harcban, ami azzal járhat, hogy több nőstényhez kerülhetnek közel, így több utódjuk is születhet.”
Savolainen szerint ezért erősen megkérdőjelezhető a „homoszexualitás darwini paradoxona” néven ismert népszerű hiedelem, amely szerint a homoszexuális viselkedés nem vezet szaporodáshoz, ezért annak nincs haszna, vagyis az ilyen viselkedést elősegítő géneket a természetes szelekciónak ki kellene iktatnia.
Az ICL kutatói egy 1700 vadon élő rézuszmajomból (Macaca mulatta) álló, régóta tanulmányozott kolónia egy részét figyelte meg 2017-ben, 19-ben és 20-ban, 72 napon és napi 7 órán keresztül. A megfigyelt 236 hím makákó két különböző szociális csoporthoz tartozott.
A megfigyelés eredményei azt mutatták, hogy míg a hímek 72 százaléka közösült más hímekkel, csak 46 százalékuknál láttak nősténnyel történő párzást. A kutatók, mivel nem akarták közben zavarni az állatokat, csak távolról figyelték az eseményeket, így nem mindig tudták megállapítani a tényleges behatolást, de a hímek ánuszának vizsgálata több esetben is végbement közösülésről árulkodott.
Érdekesség, hogy az azonos nemű párzási esetek 16,5 százalékában megelőzte az aktust valamilyen összecsapás, amely során a két hím együtt harcolt más majmok ellen. A korral azonban egyre ritkábban fordult elő a makákóknál az azonos nemű társakkal való közösülés, ami Savolainen szerint azt a hipotézist támasztja alá, miszerint a hím csoportbeliek közti történések egyfajta gyakorlásként szolgálnak a jövőbeli szaporodási tevékenységek előtt.
A dominanciát mint okot kizárták, ugyanis a makákók az esetek közel felében magasabb rangú hímeket hágtak meg: „Néha erekciójuk van, néha behatolnak, néha még ejakulálnak is. Szerintem ez elég ahhoz, hogy szexnek nevezzük, ne dominanciának” – mondta Savolainen. A kutató reméli, hogy a tanulmány segít eloszlatni az elavult elképzelést, miszerint a homoszexualitás viselkedés természetellenes.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
A homoszexualitás az állatvilágban gyakran előforduló, nem természetellenes és nem patológiás viselkedés
A homoszexualitás kialakulásában nevelési tényezőt nem azonosítottak, ma az anyai, méhen belüli hatások szerepét tartjuk fontosnak. A Qubit podcastsorozatában, a Darwin démonaiban Kun Ádám evolúcióbiológus és Mandl Péter bécsi kutatóorvos keresi a válaszokat.
Az állatvilágban az azonos és a különböző nemű egyedek közötti szex egyaránt alapállapot
A zoológusok mintegy 1500 olyan állatfajt ismernek, amelyeknél mindennapos az azonos nemű egyedek közötti szex. Ez a legújabb kutatások szerint evolúciós szempontból épp olyan hasznos lehet, mint az utódnemzéshez vezető, különböző neműek által űzött verzió.
Hogyan maradhatott fenn a homoszexualitás az evolúció során?
Egy nemzetközi kutatás hatalmas mintán vizsgálta a homoszexualitással összefüggő genetikai markereket, és meglepő átfedéseket talált olyan heteroszexuális karakterjegyekkel, amelyek növelik a sikeres szaporodás esélyét. Mivel azonban nagyon bajos ilyen összetett és kulturálisan is meghatározott magatartásforma genetikai hátterét kutatni, ennek a tanulmánynak is megvannak a maga hibái.