A 2030-as és 2050-es évek között nyaranta szinte teljesen jégmentessé válhat az északi-sarkvidéki Jeges-tenger, évtizedekkel korábban, mint azt az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) legfrissebb jelentése jósolta. Ez már az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével sem biztos, hogy elkerülhető – állítja egy kedden a Nature Communications folyóiratban közölt kutatás, ami szerint itt az idő felkészülni az évszakosan jégmentes Északi-sarkvidékre.

Az északi-sarkvidéki tengeri jég területe általában márciusban éri el a maximumát és szeptemberben a minimumát. Az 1970-es évek vége óta a nyári mérete közel 50 százalékkal csökkent, és a folyamat egyre gyorsul, ami annak fényében nem csoda, hogy a régióban a hőmérséklet a globális átlagnál sokkal gyorsabban nő. Az IPCC 2021-es, a klímaváltozás fizikai alapjait összefoglaló AR6 WGI jelentése szerint a a jég a területveszteség mellett egyre fiatalabbá, vékonyabbá és dinamikusabbá vált.

A műholdas mérések kezdete óta a Jeges-tengeren jéggel borított terület 2012 szeptemberében érte el minimumát, 3,387 millió négyzetkilométert (az 1981-2010 közötti átlagosan 6,3 millió négyzetkilométerhez képest). A szakemberek ennek közel harmada, 1 millió négyzetkilométer alatti jégborítottságot a gyakorlatban már jégmentes állapotnak tekintik. A NASA szerint a tengeri jég által visszavert napsugárzás bolygónk energiaegyensúlyát is befolyásolja, és regionálisan szétválasztja egymástól az óceánt a légkörtől, ami csökkenti a levegő hőmérsékletét.

A Természetvédelmi Világalap (WWF) összefoglalója szerint a tengeri jég elvesztésével a területen élő állatok is veszélybe kerülnek, és muszáj lesz alkalmazkodniuk a megváltozott körülményekhez, különben a kihalás fenyegeti őket. A jég eltűnése a sarkvidéki területek permafrosztjának olvadásával együtt jegesmedvék, rozmárok, sarki rókák és más állatok élőhelyeit veheti el. Emiatt egyre többször kényszerülhetnek lakott területek meglátogatására, ami konfliktusokhoz vezethet a vadállatok és a helyi lakosok között.

A jég visszaszorulásával a következő évtizedekben a Jeges-tenger egyre könnyebben lesz majd hajózható, ami új tengeri útvonalakat nyithat meg Európa és Kína között. Az amerikai Kongresszusi Kutatószervezet 2021-es jelentése szerint ez az Egyesült Államok, Kína, valamint az Északkeleti-átjáró jelentős részét ellenőrző Oroszország közötti geopolitikai feszültség további növekedésével járhat.

Joseph Lambert, a University College London Energetikai Intézetének kutatója szerint a tengeri szállítmányozók rákaphatnak a jeges-tengeri útvonalakra, mert azok rövidebbek, mint azok, amelyek a Szuezi-csatornán át vezetnek, így gyorsabb szállítási időket biztosítanának, alacsonyabb költséggel. A jeges-tengeri szállítás már most elkezdett felpörögni: az elmúlt években a szibériai partok mentén közel 60 százalékkal megnövekedett hajózási forgalom. A hajók kéményei szén-dioxid mellett fekete kormot is kibocsátanak, ami ha a hóra vagy jégre hullik, elnyeli a napsugárzást és gyorsítja az olvadást.

Az emberi tevékenységgel légkörbe juttatott üvegházgázok miatt tűnik el a jég

Kim Jonhee (Yeon-Hee Kim), a dél-koreai Pohang Egyetem éghajlatkutatója és kollégái azt találták, hogy a tengeri jég eltűnésében messze az emberi tevékenységhez köthető üvegházhatású gázoknak jut a legfontosabb, a többi tényeztől jól elkülöníthető szerep. A mérési adatokban a kutatók szerint már az év összes hónapjában, így a márciusi területi maximum idején is kimutatható az ilyen gázok hatása, amihez képest a természetes változékonyság vagy az aeroszolok hatása elhanyagolható.

A vizsgálatban a tengeri jég területének 1979 és 2019 közötti mérhető alakulását vetették össze a legújabb generációs, CMIP6 klímamodellekkel. Ehhez három különböző műholdas megfigyelési adatsort használtak (OSISAF, NASATeam, Bootstrap), és korábbi kutatásokkal ellentétben nem osztották fel cellákra a Jeges-tengert (sea ice extent), hanem a jég által lefedett valós terület alakulását (sea ice area) nézték meg, ami kevesebb bizonytalansággal jár.

Az IPCC két évvel ezelőtt arra jutott, hogy a tengeri jég az évszázad közepére tűnhet el szeptemberben, de csak akkor, ha a kibocsátás a jelenlegi trendekhez nagyjából passzoló és a század végéig 2,7 fokos klímaváltozást eredményező SSP2-4,5 útvonalat, vagy ennél is magasabbat követ. A globális felmelegedést a párizsi egyezménnyel összhangban 1,5 fok alatt tartó SSP1-1,9 és 2 fok alatt tartó SSP1-2,6 esetén azonban akkor még úgy tűnt, hogy megmaradhat a sarki jég. Ezek a számítások a CMIP6 modelleken alapulnak, amik Kim Jonhee és kollégái szerint alábecsülik azt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátása mekkora jégterület csökkenéssel jár.

Mi várható?

A kutatók a megfigyelésekben észlelt üvegházhatásúgáz-kibocsátás jelének felhasználásával 2100-ig számították ki a tengeri jég minimum területének alakulását. Ennek értékeit a három műholdas megfigyelési adatsor segítségével határolták be, négy különböző éghajlatváltozási forgatókönyv (SSP1-2,6, SSP2-4,5, SSP3-7.0, SSP5-8,5) alatt.

Arra jutottak, hogy ha a megfigyeléseket nem veszik figyelembe, a modellek szerint az SSP1-2,6 forgatókönyv kivételével a jég területe minden esetben 1 millió négyzetkilométer alá esik a 2050-es 2060-as években. A méréseket integráló előrejelzések mindegyik kibocsátási forgatókönyv szerint kissé gyorsabb területcsökkentést mutatnak, és az első szinte tengerijég-mentes évet a 2030-as 2050-es évek tájékára teszik. A felmelegedés folytatódásával 2100-ig egyre tovább lesz lényegében jégmentes a Jeges-tenger, immár nem csak szeptemberben.

Eközben a bolygó déli féltekéjén az Antarktisz körüli tengeri jég is furcsán viselkedik. Az elmúlt hónapokban a műholdas mérések kezdete óta soha nem látott minimumértékeket produkál, és februárban 1,79 millió négyzetkilométerrel új minimumrekordot állított fel az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (NOAA) adatai alapján.

A déli kontinens körüli tengeri jég 1979 óta legnagyobb kiterjedését 2014 telén érte el, 20 millió négyzetkilométerrel. Az azóta eltelt években a nyári területe az átlag alatt alakult, de a NOAA idén márciusi összefoglalója szerint az antarktiszi tengeri jég extrém természetes változékonysága miatt nem mutatható ki statisztikailag szignifikáns, hosszú távú trend a kiterjedésében. Egy tavalyi, a kelet-antarktiszi jégtakaró sorsát elemző áttekintő tanulmány szerint a felmelegedéssel várhatóan a következő évtizedekben az északi-sarkvidékihez hasonlóan az antarktiszi tengeri jég kiterjedése is csökkenni fog.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: