A faji alapú pozitív diszkrimináció (angolul affirmative action) sérti az amerikai alkotmány egyenlő védelemről szóló záradékát, mondta ki az USA Legfelsőbb Bírósága június 29-én, és ezzel gyakorlatilag véget vetett annak a gyakorlatnak, hogy az egyetemi felvételiknél figyelembe veszik a jelentkezők etnikai származását. A döntés ugyanakkor mindössze a jéghegy csúcsát érinti, hiszen a pozitív diszkrimináció csak egyike azoknak a módszereknek, amelyekkel az amerikai egyetemek előnyben részesítenek bizonyos csoportokat.

Az Opportunity Insights, a Harvard Egyetem egyenlőtlenségeket kutató közgazdászaiból álló csoportja most először számszerűsítette, hogy az ultragazdagok miként jutnak be sokkal nagyobb valószínűséggel az elit amerikai egyetemekre, mint bárki más, még akkor is, ha az egyéb társadalmi csoportokból érkező felvételizőknek ugyanolyanok a tanulmányi eredményei. Ha veszünk egy szobányi 18 éves diákot –írja július végi cikkében az Atlantic – akiknek azonos SAT vagy ACT-pontszámuk van (mindkét standardizált teszt az amerikai egyetemi felvételi része), a túlnyomórészt fehér felső 1 százalékból 34 százalékkal, a legfelső 0,1 százalékból pedig kétszer nagyobb valószínűséggel veszik fel őket, mint középosztálybeli társaikat.

A legmenőbb elit magánegyetemeken a szupergazdagság alakul át képességé

A kutatáshoz a közgazdászok megvizsgálták az Ivy League-be, magyarul borostyán ligába tartozó egyetemek (Brown, Columbia, Cornell, Dartmouth, Harvard, Princeton, Pennsylvania, Yale), valamint a Stanford, a Duke, az MIT és a Chicagói Egyetem 1999 és 2015 között keletkezett nyilvántartásait, a diákok szüleinek jövedelemadóját, valamint a 2001 és 2015 közötti időszak teszteredményeit. A 12 egyetem közül legalább háromnak a részletes, anonimizált belső felvételi értékelését is megnézték, ami körülbelül félmillió jelentkezést jelent. Az azonos tesztpontszámmal rendelkező diákok közül az öregdiákok gyerekeit és a toborzott sportolókat részesítik előnybe a felvételinél – derül ki a frissen publikált kutatási jelentésből, a magániskolákból érkező gyerekeknél pedig a felvételi eredménybe szintén beszámításra kerülő, de nem a tanulmányi eredményeket tartalmazó résznél adtak magasabb értékelési pontokat. „A friss kutatási eredmények az eddigi legpontosabban írják le, hogy miként termelik újra a vagyont és az egzisztenciális lehetőségeket az amerikai elit magánegyetemek generációról generációra ” – írja a kutatásról a New York Times.

„A tanulmányból le lehet vonni azt a következtetést, hogy az Ivy League-be tartozó egyetemeknek azért nincsenek alacsony jövedelmű diákjaik, mert nem akarnak alacsony jövedelmű diákokat" – idézi a Times Susan Dynarskit, a Harvard neveléstudományi doktori iskolájának közgazdászát.

A leggazdagabbak pozitív diszkriminációja

Az Opportunity Insights tanulmánya szerint ez is pozitív diszkrimináció, csak ez az évi 611 ezer dollárnál többet kereső, a társadalom felső 1 százalékának a gyerekeit részesíti előnyben. A sors iróniája, hogy a tanulmány épp akkor jelent meg, amikor a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a faji alapú pozitív diszkrimináció alkotmányellenes, és az egyetemek azon dolgoznak, hogyan alakítsák át felvételi eljárásaikat. Erre válaszként egyébként egy jogi aktivista csoport azt követelte, hogy a szövetségi kormány vessen véget a Harvard különleges felvételi eljárásának, a gazdagok pozitív diszkriminációjának, amelynek során azokat a diákokat, akiknek a szülei is az egyetemre jártak, vagy akiknek a családtagjai pénzt adományoznak, előnyben részesítik a felvételinél.

„A nagyon szelektív amerikai magánegyetemek a nagyon gazdag és nagyon befolyásos családokból származó gyerekeket veszik fel, így biztosítva azt, hogy a gyerekeik is a csúcson maradhassanak – idézi a Times a nemrég Budapesten is tiszteletét tevő Raj Chetty-t, a Harvard közgazdászát, az Opportunity Insights igazgatóját, a tanulmány egyik szerzőjét. – Vagy fordítsuk meg ezt a gondolatot: diverzifikálhatnánk-e a társadalom vezető pozícióiban lévőket, ha megváltoztatjuk a felvételiket?”

A tanulmány arra is rámutat, hogy a magányegyetemekhez képest az állami kiemelt egyetemek sokkal igazságosabbak voltak. A Texasi (Austin) vagy a Virginia Egyetemen nem volt különbség a hasonló pontszámmal felvett magas jövedelmű és az alacsonyabb jövedelmű szülők gyerekeinek arányai között.

Bár az amerikai egyetemisták kevesebb mint 1 százaléka jár a 12 vizsgált egyetemre, annál befolyásosabb szerepet játszanak az amerikai társadalomban: a Fortune 500 céglistán szereplő vállalatok vezetőinek 12 százaléka, az amerikai szenátorok negyede Ivy League egyetemre járt. A kutatók szerint azért indokolt ennek a néhány intézménynek a kutatása, mert a hatalomhoz és befolyáshoz is ezeken az egyetemeken keresztül vezet az út; ha viszont sokszínűbbé válnának, az is megváltozna, hogy kik hozzák a döntéseket Amerikában – írja a Times.

A középosztálybeli családok gyerekei nem is mernek jelentkezni az Ivy League egyetemekre

A kutatók azt is vizsgálták, hogy az ezekre az egyetemekre járó diákoknak mennyire vált be később az ott szerzett dipolma. Miután összehasonlították a felvett és az elutasított diákokat, azt találták, hogy ha valaki a legjobbnak tartott, űgynevezett flagship állami egyetemek helyett (Alabama, Alaska-Fairbanks, Arizona, Arkansas, Buffalo, UC Berkeley, CU Boulder, Connecticut) helyett Ivy League magánegyetemre járt, az még önmagában nem növelte jelentősen a jövedelmét. Az elit magánegyetemeken szerzett diploma ugyanakkor 12-ről 19 százalékra növelte annak esélyét, hogy a volt diákok később a jövedelem alapján számított felső 1 százalékba kerüljenek, és megháromszorozta annak az esélyét, hogy később a legkomolyabb cégeknél, országos hírügynökségeknél vagy híres kutatóintézetekben dolgozzanak.

Érdekes eredménye a kutatásnak, hogy a középosztálybeliek gyerekei még az ösztöndíjjal támogatott legalacsonyabb jövedelmű diákoknál is kisebb arányban nyertek felvételt ezekre az egyetemekre. „Az adatok azt támasztják alá, hogy a középosztálybeli szülők azt érzik, hogy az elit magánegyetemekre az ő gyerekeik úgysem jutnának be” – írja a Times.

„Vannak ezek a fura eloszlások, hogy egy csomó ösztöndíjjal támogatott alacsony jövedelmű és még több nagyon gazdag gyerek kerül be ezekre az egyetemekre, de a középosztály gyerekei eltűntek innen" – idézi a cikk az egyik Ivy League egyetem névtelenséget kérő dékánját, aki az adatok láttán azt nyilatkozta, hogy „nehéz jól PR-olni, hogy az évi 200 ezer dollárnál többet kereső családokat is támogassuk pénzügyileg, hogy bekerülhessenek az egyetemeinkre".

Az eddig is tudott volt, hogy az elit magánegyetemek több gazdag diákot vesznek fel, de eddig azt gondolták, hogy ez azért van, mert ezekből a családokból többen jelentkeznek. Az Insights Opportunity tanulmánya szerint a felvételi arányok közötti különbség egyharmadára valóban az a magyarázat, hogy a középosztálybeli diákok kisebb valószínűséggel jelentkeznek, de sokkal nagyobb jelentősége van annak, hogy ezek az egyetemek a gazdag öregdiákok gyerekeinek előnyben részesítésével nagyobb eséllyel veszik fel a leggazdagabb jelentkezőket.

Tévhit, hogy szegény, de jó sportolóként be lehet jutni a csúcsegyetemekre

Hasonló előnyökhöz jutnak az egyetemek által toborzott sportolóknak is: a legjobb 1 százalékból minden nyolcadik felvett diák ilyen sportoló volt. Ez persze nemcsak a sportteljesítménynek köszönhető, hanem annak is, hogy a gazdag családokból származók nagyobb valószínűséggel sportolnak, ráadásul exkluzív sportokat űznek, például eveznek vagy vívnak, ami ezeken az egyetemeken komoly előnyt jelent. A tanulmány becslése szerint a sportolók négyszer nagyobb arányban nyertek felvételt, mint az azonos képzettségű nem sportolók. „Általános tévhit a kosárlabdáról és a futballról, hogy az alacsony jövedelmű gyerekek így tudnak bejutni ezekre az egyetemekre – idézi a Times Michael Bastedót, a Michigani Egyetem neveléstudományi tanszékének professzorát. – De a felvételi bizottság tagjai tisztában vannak azzal, hogy a sportolók általában gazdagabbak, és ezzel mindenki jól jár."

A felvételi szubjektív részénél húznak el a leginkább a leggazdagabb gyerekek

A tanulmányban szereplő egyetemek felvételije során a jelentkezők kapnak valamennyi pontot a korábbi tanulmányi eredményeikre és egy szubjektívebb értékelést a nem tanulmányi téren elért teljesítményükre, az önkéntes munkára és a személyiségjegyeikre is. Míg a felső 1 százalékba tartozó és azonos teszteredményekkel rendelkező diákok nem kaptak több pontot a többi felvételizőhöz képest, a nem tanulmányi téren elért eredményeiket sokkal többbre értékelték.

„A szülők szeretnek dicsekedni azzal, hogy a gyerekük azért került be az egyetemre, mert ő volt a legjobb az iskolai zenekarban, vagy mert jól tud futni – mondta a Timesnak John Morganelli Jr., a Cornell Egyetem volt felvételi igazgatója, az Ivy League felvételi iroda alapítója – de soha nem mondják el, hogy mi történik valójában: vajon nem a középiskola pályaválasztási tanácsadója intézkedett?" A magániskolai tanácsadók ajánlólevelei köztudottan virágnyelven íródnak, és bizonyos diákok miatt a tanácsadók a felvételi bizottság tagjait is felhívják. „Így jön létre ezeknek az iskoláknak a tanulói összetétele – mondta Morganelli. – De senki sem telefonál egy közép- vagy alsóbb jövedelmű diák érdekében. A legtöbb állami iskolai pályaválasztási tanácsadó nem is tudja, hogy ilyen telefonhívások léteznek".

A kutatók szerint ha az elit egyetemek nem részesítenék előnyben az öregdiákok gyerekeit, a sportolókat és a magániskolákból érkező felvételizőket, a felső 1 százalék gyerekei egy-egy évfolyam 10 százalékát tennék ki, így viszont a felvett gyerekek 16 százalékának szülei szupergazdagok.

Megoldás lenne, mégis nehéz felszámolni a rendszert

„A megoldás nagyon bonyolult, és ha megtehettük volna, már rég megtettük volna” - mondta a Timesnak egy felvételikért felelős dékán. Az például nem kivitelezhető, hogy a teljes jövedelmi spektrumból válasszanak sportolókat, hiszen sok egyetemi sportágban szinte kizárólag jól kereső családok gyermekei játszanak. Ennél is bonyolultabb az öregdiákok gyerekeinek az ügye, mert ők általában magasan képzettek, és a felvételük fontos az öregdiákokkal való szoros kapcsolat fenntartásához. Ennek a preferenciának a megszüntetése a dékán szerint „nem könnyű döntés, tekintettel az öregdiákok reakciójára, pláne akkor, ha ebben nem egységes az összes Ivy League egyetem”.

A magánegyetemekkel szemben az állami elit egyetemek eddig is igyekeztek rendezni a helyzetet: a kaliforniai állami egyetemeken például tilos előnyben részesíteni az öregdiákokat és az adományozók gyerekeit, és az ajánlóleveleket sem veszik figyelembe. A jelentkezés során a családi jövedelemre is rákérdeznek, és az egyetemeknek részletes információik vannak a kaliforniai középiskolákról is. A jelentkezésekkel foglalkozó munkatársakat arra képzik ki, hogy a diákok körülményeit – például azt, hogy dolgoztak-e amiatt, hogy eltartsák a családjuk a középiskolában – „az érettség, az elszántság és az empátia bizonyítékaként" vegyék figyelembe.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: