Miközben az óvodába járó roma gyerekek aránya jelentősen javult az elmúlt 15 évben, a romák helyzete az oktatás minden területén jelentősen romlik, és a különböző iskolai fokok teljesítése szempontjából egyre nagyobb a szakadék a romák és a teljes tanulónépesség között. A CEU Közpolitikai Tanulmányok Központjának kutatása a magyarországi, lengyelországi, romániai, szlovákiai és szerbiai roma gyerekek helyzetét vizsgálta.
Az oktatás igazságtalanságairól szóló médiavitákban gyakran úgy tűnik, mintha a többség sérelmeit a kisebbségek okoznák, akár Magyarországról, akár Ausztriáról vagy Hollandiáról van szó. A média nagyfokú központosítása ugyanakkor nem mindenhol vezet igazságtalansághoz – derült ki a magyar részvételű ETHOS kutatás oktatásra és médiára vonatkozó részéből.
Ha odáig jutna a tudomány, hogy a gyerekek egyedi genetikai adottságaira építve lehetne egyéni fejlesztési tervet összeállítani minden tanuló számára, akkor elméletileg az egyenlőtlenségeket is nagyban lehetne csökkenteni. Csakhogy ez mégsem olyan egyszerű, mint elsőre hangzik.
Az etnikai különbségeket áthidaló barátságok igenis léteznek, és elősegíthetik, hogy a hátránnyal induló fiatalok felnőtt korukban megtalálják a helyüket a társadalomban. Három közgazdász vidéki iskolákban mérte fel, hogyan határozza meg a roma gyerekek teljesítménye ezeket a barátságokat.
Bár a faji vagy etnikai kisebbségek iskolai elkülönítésének káros hatásai lassan évszázadok óta ismertek, Magyarországon folyamatosan nő a roma gyerekeket szegregáló iskolák és osztályok száma. Pedig továbbra is az integráció az egyetlen lehetőség arra, hogy a romák emberi méltósága ne sérüljön, a magyar oktatási rendszer eredményesebb legyen, és a társadalmi egyenlőtlenségek ne nőjenek tovább.
Sem az innováció, sem annak terjesztése nem része már a speciális nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó intézmények mindennapjainak – gyakorló gyógypedagógus mondja el, hogyan működik a rendszer belülről.