A központosítással végletekig beszűkített iskolai és tanári autonómia, a túl széles tárgyi tudást követelő Nemzeti Alaptanterv, az alacsony pedagógusbérek és a bérdifferenciálás hiánya mind hozzájárulnak a minőség romlásához, derül ki egy friss kutatásból.
A magyar oktatás legnagyobb baja a szabad iskolaválasztás, ami más országokhoz képest nálunk teljesen torzult módon valósul meg – mondja az oktatási jogok biztosa a Szabad Európa által készített hétfői interjúban.
A világ egyik legjobb magánegyetemének közgazdászai most először számszerűsítették, hogy miként jutnak be sokkal nagyobb valószínűséggel az ultragazdagok az Ivy League-be – még akkor is, ha ugyanolyan eredménnyel felvételiztek, mint bárki más.
Virág Tünde szociológus kitartó terepmunkával megvizsgálta, hogyan valósul meg a szegregátumok felszámolása egy volt szocialista iparvárosban. A tanulmányából kiderül: még a legjobb szándék sem elég ahhoz, hogy egy rossz struktúrát meg tudjon változtatni.
Az MTA köztestületi tagjaiból a legégetőbb társadalmi kérdések megvitatására létrejött tudóscsoport, a Stádium 28 Kör szervezésében szociológusok, közgazdászok, oktatáskutatók beszélgettek a közoktatás jövőjéről, és arra jutottak, hogy a kormánynak nem érdeke rendbe tenni a magyar oktatási rendszert.
A roma fiataloknak a nemzetközi céges világban még mindig jobb lehetőségeik vannak, mint más területeken, de még ott is sújtja őket az előítélet: a romák a legtöbbször nem tartoznak bele a sokszínűséget támogató vállalati kultúrákba.
Az iskolák sem feltétlenül a hívő tanárok miatt akarnak az egyházhoz tartozni, hanem azért, mert így szabadabbak maradhatnak, mint az állami intézmények. A felvételi szelekcióval ugyanakkor a szülők és az iskolák is megszabadulhatnak a környék nehéz sorsú gyerekeitől.
Bár a magyarországi általános iskolákba a jogszabályok értelmében tilos felvételiztetni a gyerekeket, van intézmény, ami olyan tornázós-rajzos-videós-motivációs portfóliót vár a leendő elsősöktől és szüleiktől, hogy azt egy kőkemény multinacionális vállalat is megirigyelné. Általában elmondható, hogy a hazai iskolák válogatott módszerekkel szorítják ki azokat a gyerekeket, akikről feltételezik, hogy csak a baj lesz velük.
A térbeli igazságtalanság legtipikusabb formája a szegregáció vagy a gettósítás, amikor egy csoportot akaratán kívüli korlátozott térbe kényszerítenek. Az elmúlt évtizedek hazai példái azt mutatják, hogy sem Kádár János, sem Orbán Viktor, sem az Európai Unió nem tudott megküzdeni a problémával.
A magyar oktatási rendszer egyik sarokköve, hogy a diák azért dolgozik, hogy elkerülje a büntetést, ez egyáltalán nem érvényesült a pandémia idején. A magyar szülők, ha tehetik, képességgé transzformálják a pénzüket, a közoktatásban uralkodó egyenlőtlenség a koronavírus-járványban tovább növekedett – hangzott el a CEU Határtalan tudás idei első beszélgetésén.
Az adat önmagában nem mond semmit: sok lépés és sok, jól megfontolt döntés eredményeképp lesz belőle tudás. Kézdi hitt abban, hogy ezek a lépések taníthatók, és ezt a szemléletet adta át diákok százainak. A kiváló közgazdász 50 évesen halt meg.
Miért csökkenhet az egyenlőtlenség nagyobb eséllyel Kazincbarcikán és Veszprémben, mint Kaposváron és Esztergomban? Magyar és külföldi kutatók vizsgálták a közösségi oldalon szerveződő társas kapcsolatok, a városokat széttagoló fizikai akadályok és az egyenlőtlenség növekedésének összefüggéseit.
Miközben az óvodába járó roma gyerekek aránya jelentősen javult az elmúlt 15 évben, a romák helyzete az oktatás minden területén jelentősen romlik, és a különböző iskolai fokok teljesítése szempontjából egyre nagyobb a szakadék a romák és a teljes tanulónépesség között. A CEU Közpolitikai Tanulmányok Központjának kutatása a magyarországi, lengyelországi, romániai, szlovákiai és szerbiai roma gyerekek helyzetét vizsgálta.
Az oktatás igazságtalanságairól szóló médiavitákban gyakran úgy tűnik, mintha a többség sérelmeit a kisebbségek okoznák, akár Magyarországról, akár Ausztriáról vagy Hollandiáról van szó. A média nagyfokú központosítása ugyanakkor nem mindenhol vezet igazságtalansághoz – derült ki a magyar részvételű ETHOS kutatás oktatásra és médiára vonatkozó részéből.
Ha odáig jutna a tudomány, hogy a gyerekek egyedi genetikai adottságaira építve lehetne egyéni fejlesztési tervet összeállítani minden tanuló számára, akkor elméletileg az egyenlőtlenségeket is nagyban lehetne csökkenteni. Csakhogy ez mégsem olyan egyszerű, mint elsőre hangzik.