A TikTokon lepkét nevel, civilben fákat injekcióz a növények orvosa, Plantprotecting Rita
Sokan vannak, akik a TikTokon, Youtube-on és Instagramon Plantprotecting Rita néven ismert Gyuris Ritától tudták meg, hogy mennyi baktérium hemzseg a zsömléken, hogy megéri-e dobozból inni a kólát, vagy hogy miért érdemes gyakran cserélni a törölközőt. Követői egy jelentős részét pedig minden bizonnyal azoknak a videóinak köszönheti, amelyen megmutatja, hogy egy-egy egzotikus lepkefaj hogyan bontja ki a szárnyait több hónapnyi várakozás után.
Lehet, hogy a civilben növényorvos Gyurist baktériumtenyésztős és lepkés tartalmairól ismerik a legtöbben, de a munkahelye sem átlagos: a cseresznyelégy elleni védekezés alternatív lehetőségeit kutatja, pontosabban a törzsinjektálás módszertanával foglalkozik PhD-hallgatóként a Magyar Agrár és Élettudományi Egyetemen (MATE).
A Qubitnek elmondta, képes hajnalban kelni egy-egy lepke kedvéért, de ugyanilyen elszántsággal dolgozik a gyümölcsösben is a kánikulában vagy a szakadó esőben. Azt, hogy növénydoktor lesz, nem kisgyermekkorában döntötte el: először az alapszakon hallott erről a mesterképzésről, amikor még gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnöknek tanult a Budapesti Corvinus Egyetemen.
Növényorvosként abban szeretne segíteni az embereknek, hogy egészséges növényeket neveljenek, és jobban megismerjék a kártevőket, amik a kertben vagy a földeken jelenthetnek veszélyt. A munkával azonban a monoton és folyamatos koncentrációt igénylő mérések is együtt járnak, ezért elkezdett videókat készíteni: rövid idő alatt népes rajongótáborra tett szert az Instagramon és a TikTokon, ahol nemcsak lepkés és mikroorganizmus-tenyésztős videókat találunk, de abból is igyekszik megmutatni valamit, mivel dolgozik a laborban a mindennapokban.
A növényorvos nemcsak menő, hanem nélkülözhetetlen is
Gyuris a növényorvoslást az emberorvosok munkájához hasonlítja: „A rákos részek és az ép területek határáról veszünk mintát, amit először sterilizálunk, majd feltenyésztünk és megvizsgáljuk, milyen betegséggel állunk szemben, hasonlóan, mint az emberi betegségeket vizsgáló orvosok.” Munkája során kimondottan a kártevők elleni védelem fejlesztésére koncentrál, doktori kutatása a cseresznyefák törzsinjektálásáról szól. „A törzsinjektálás egy olyan alternatív növényvédelmi eljárás, amikor a hatóanyagokat, amik a kártevők ellen védenek, nem kipermetezzük a növényre, hanem fúrunk egy apró lyukat a fa törzsére, és azon keresztül benyomjuk őket. Ilyenkor a növényvédő szer közvetlenül a fa szállítószöveteibe kerül, amik továbbítják a növény egész szervezetébe, a levelekbe és a termésekbe is” – magyarázza a technológiát Gyuris.
A törzsinjektálás módszere a magyar mezőgazdászoknak nem kéne, hogy ismeretlen fogalom legyen, viszont túlzás lenne bevett gyakorlatnak nevezni. Hiába használhatók így ugyanazok a hatóanyagok, mint a permetezésnél, ráadásul kisebb mennyiségben, az engedélyeztetés és a gyakorlat messze nem követi le az elméletet és a kutatást. „A gyümölcsösben, ahol dolgozunk és a kutatást is végezzük, vannak permetezett fák kontrollcsoportként, ezekben a hatóanyag-maradék szintje sokszor magasabb, mint az injektált fák termésében” – mondja Gyuris, aki három éve a doktorija miatt kezdett intenzíven foglalkozni a témával. Mindez persze nem azt jelenti, hogy bármelyik eljárással káros mennyiségű vegyszer maradna a termésekben, inkább azt támasztja alá, hogy a törzsinjektálás ugyanolyan biztonságos, mint a már ismert és megszokott permetezés.
„Ettem is már ilyen gyümölcsöt, hiszen az emberre egyáltalán nem veszélyes az a hatóanyagszint, ami marad bennük, permetezéskor ugyanennyi vagy még több növényvédő szert fogyasztunk el. Mire az asztalra kerül a termés, addigra a növényvédő szer nagy része lebomlik benne, mindkét esetben” – mondja Gyuris.
A törzsinjektálás még gyerekcipőben jár az Európai Unióban, a gyümölcsösben is csak kísérleti engedéllyel végezhetik, saját kertben pedig egyáltalán nem szabad. Lombosfák esetében, mint például a vadgesztenyefák, Magyarországon is van engedélye a technikának, és sűrűn alkalmazott növényvédelmi eljárásnak tekinthető, de mivel ezek termését nem fogyasztjuk el, egyébként is veszélytelen. Bár Gyuris nem tartja reménytelennek, hogy eljön majd az idő, amikor szélesebb körben is elterjed a gyakorlat, most még kevés esélyt lát arra, hogy ez egyhamar megtörténik. Az Egyesült Államokban nem vonatkozik rá olyan kiterjedt korlátozás, mint Európában, ezért széles körben használják a törzsinjektálást, miközben Németországban is folynak kísérletek – ott már robotizálással is dolgoznak, de egyelőre ezek nem a mindennapos mezőgazdasági gyakorlat részei.
Lassan változik a rendszer, pedig nyakunkon a Green Deal
A magyar agrárium valóban nem a gyorsaságáról híres, már ami a változások követését illeti. Legyen szó hobbikertészekről vagy nagy termelőkről, a legtöbben a saját, bevált rutinjukat követik, és ahhoz ragaszkodnak, amit megszoktak. Nem azt nézik, hogy mennyi a minimális hatóanyag-mennyiség, ami elegendő lenne, hanem „inkább még egyszer kipermetezik a szereket – mondja a növényorvos –, mert ezt szokták meg, minden évben így csinálják”.
Ráadásul a permetszernek (a hígított, vízzel kikevert hatóanyagnak) csupán 40-60 százaléka éri el a célterületet. „A maradék a talajba szivárog, máshol szívódik fel, például a fák körül megtelepedő virágokban, gyomnövényekben. Törzsinjektálásnál ezt a veszteséget meg lehetne takarítani, mert közvetlenül a fák belsejébe jutna a szer, ami így mindenhová elérhet, ahol szükség lenne rá, de azokhoz a növényekhez nem, ahol nem akarunk kezelést végezni” – érvel Gyuris a módszer mellett.
Ennek a növények megóvása mellett fontos rovarvédelmi funkciói is vannak. A méhek védelme például egyre nagyobb figyelmet kap, amit az EU részben egyes hatóanyagok használatának korlátozásával, részben pedig új gyakorlatok bevezetésével támogat. Csakhogy Gyuris szerint nem elég kivonni jól működő – és egyébként az emberre és az állatvilágra nem veszélyes – szereket, mert „a méhekre veszélytelen hatóanyagok együttes kipermetezése ugyanúgy megölheti a rovarokat, vagyis nem csak arra kell odafigyelni, hogy mit permetezünk, hanem arra is, hogy mikor és mivel”. Példaképp azokat az alternatív megoldásokat említi, amelyeknél a permetszert éjszaka vagy a virágzáson kívüli időszakban viszik fel a növényekre.
Bármilyen fontosak is ezek a célok, Gyuris kevés esélyt lát arra, hogy az európai zöld megállapodásban (European Green Deal) foglaltaknak megfelelően sikerül visszaszorítani a növényvédő szerek használatát. 2030-ig ugyanis a felére kellene csökkenteni a vegyszerhasználatot, ez viszont a jelenlegi gyakorlatok és rutinok mellett tulajdonképpen kivitelezhetetlen.
A törzsinjektálás tehát nagyon kézenfekvő megoldás lenne, és nem csak a vegyszerhasználat visszaszorítása miatt, hanem azért is, mert vannak olyan területek, ahol hatékonyabb, mint a permetezés. Gyuris a szúkárokat emeli ki: „Több millió fa pusztult el a szúrágások miatt Európában, erre pedig nagyon hatásos készítményeket lehetne alkalmazni. Csakhogy nincs rá engedély.” Ennek megszerzése nagyon hosszú folyamat lenne – évekbe is beletelik mire egy-egy új eljárás és hatóanyag megjelenhet a piacon –, de ami még ennél is jobban korlátozza a szektort, az a fejlesztés ára, hiszen rengeteg pénzre lenne szükség a folyamat elindításához.
Van értelme biót venni?
Gyuris egy korábbi interjúban elmondta, hogy maga a biogazdálkodás sem jelent teljes vegyszermentességet: „Az alapvető különbség abban áll, hogy a biotermelők természetes eredetű hatóanyagokat választanak, olyanokat, amiket valamilyen másik növényből vagy élőlényből (baktériumból) vonnak ki, ilyen például az azadirachtin vagy a spinosad.” A házi praktikákban viszont nem hisz, szerinte ezek sokszor többet ártanak, mint használnak, és azt javasolja az érdeklődőknek, hogy ne higgyenek el mindent, amit az interneten terjesztenek.
Ez a véleménye többek között arról is, amikor baktériumok kipermetezésével zöldítik a füvet, vagy amikor nem őshonos fajokat juttatnak egy kertbe más károsítók felszaporodásának meggátolására. „Lehet, hogy egy baktérium tényleg megakadályozza a fű pusztulását okozó gombafaj terjedését, viszont ezeknek a készítményeknek a tartalmáról és hátteréről, valamint a hosszú távú hatásáról nem tudunk szinte semmit” – mondja Gyuris.
Persze nem csak szájhagyomány útján terjedő házi praktikák szolgálják a biokertészeket. „Sok eljárás van, amihez nem is kell vegyszerezni a növényeket. A légtértelítésnél például a nőstény moly feromonjával töltik meg a teret, ilyenkor a hím egyedek nem találják meg a nőstényt, így párosodni sem tudnak. Emiatt a lerakott peték üresek lesznek, a termésben pedig nem lesznek lárvák.”
Gyuris munkássága mára túlmutat a gyümölcsfák állagmegóvásán és a kártevők elleni védekezésen: PhD-tanulmányai mellett egy újabb szakirányú továbbképzést végez favizsgáló és faápolóként, amit a MATE-n a Magyar Faápolók Egyesületének támogatásával és részvételével valósítanak meg. Ennek elvégzésével az a célja, hogy még komplexebben tudja kezelni a rábízott fákat, később pedig saját vállalkozásban is gondolkodik, ami nemcsak a fák diagnosztizálásában segít, hanem a kezelésükben is – párja ugyanis ezen a területen jártas, a jövőben pedig szívesen dolgoznának együtt.
Rovarvédelemből hobbi
Bár a munkájával főleg a fákat védi meg a kártevőktől, Gyuris szerint a MATE Rovartani Tanszéknek köszönheti azt a hobbiját is, ami miatt videózni kezdett és aktivizálta magát a közösségi médiában. Sokan épp a lepkékről feltöltött videói miatt ismerik őt – ezekben egy-egy állatot lárvaként, bábként, majd kifejlett rovarként is bemutat. „Nehéz megfogalmazni, hogy mit tanultam tőlük. Maga a hobbi nem sok új tárgyi tudást adott – hiszen az egyetemen korábban már szinte mindent megtanultam róluk –, de rengeteg tapasztalatot és élményt. És türelmesebb is lettem” – mondja.
Szívéhez nőnek az állatok, hiába nem neveli őket 10-12 évig. „Ha lárvaként érkeznek, akkor hónapokat várok, mire bebábozódnak, aztán lehet, hogy több hónap telik el, mire kikelnek. De megéri, még akkor is, ha néha éjszaka kell felkelnem, hogy lássam, ahogy kibontják a szárnyaikat” – mondja Gyuris. „Most is a laptopom kijelzője mellett bábozódik egy hernyó éppen.”
Nem harap az agarlemez
De azok is találnak tartalmat Gyuris oldalain, akiket nem hoz lázba a növényorvoslás vagy a lepketartás. „A laborban is agarlemezekkel dolgozunk, ezeken tenyésztjük fel a terepen gyűjtött mintákban található mikroorganizmusokat. Gondoltam egyet, és kipróbáltam, hogy mi minden lehet a hétköznapi tárgyakon” – meséli arról, hogy jutott eszébe tömegközlekedési eszközök korlátjairól, törölközőkről, zoknikról és boltban vásárolt gyümölcsökről mintákat venni.
A koszos (kezeletlen) és tisztított felületeken felszaporodó baktériumok és gombák száma viszont önmagában szinte semmit nem jelent. „Nem azt akarom elérni, hogy az emberek féljenek ezektől. Azt akarom nekik megmutatni, ami a szemnek egyébként láthatatlan. Ha már valaki ezek miatt a videók miatt rendszeresen kezet mos, vagy megtörli az üdítősdobozt legalább a pólójába, akkor az már jó” – így értékeli Gyuris a munkáját, amelyről minden videójában hangsúlyozza, hogy tényleg nem az elrettentésről szól. Elmagyarázza, mi történik az agarlemezeken: ezek a kis műanyag csészék olyan speciális táptalajt tartalmaznak, amin kimondottan növényeken élősködő gombák és baktériumok szaporodnak fel könnyen, de a humán baktériumok és a szaprofiták is megtalálják benne a táplálékukat.
Gyuris tudja, hogy nem lehet minden tévhitet eloszlatni, de az eper szódabikarbónás megmosásáról például szívesen leszoktatná az embereket. Egyelőre több százezer embert ér el a közösségi médiában, de kimondottan nem a tartalomgyártásból akar karriert építeni – arról viszont a jövőben sem szeretne lemondani, hogy átadjon a tudásából másoknak is.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: