Különleges madárszárnyú dinoszauruszt fedeztek fel Kínában, amit hosszú lábai minden más rokonától megkülönböztetnek – derül ki egy friss kutatásból, ami új fényben tünteti fel a madarak őseit. A jura időszak végén élt Fujianvenator prodigiosus maradványai egy most először bemutatott lelőhelyről kerültek elő, aminek jelentősége idővel még a fosszíliáén is túltehet.

A Fucsien tartományban található Csengho (Zhenghe) lelőhelyen talált dinoszaurusz mocsaras környezetben élhetett 150 millió évvel ezelőtt, ami egyetlen másik ismert korai madárszárnyú dinoszauruszra sem volt jellemző. A részleges, de jól megőrződött fosszília alapján Hszü Li-ming (Liming Xu), a Fucsieni Földtani Intézet kutatója és kollégái úgy vélik, az állat egy nagyjából fácán méretű és tömegű, még nem teljesen kifejlett egyed lehetett.

„Az új dinoszaurusz, a Fujianvenator hosszú lábakkal rendelkező csontváza miatt, amik gyors futóvá vagy vízben jó gázolóvá tehették, rengeteg más, madarakkal közeli rokon dinoszaurusztól különbözik. Ehhez képest a legtöbb korai madár és rokonaik nagyon apró állatok voltak, amelyek csontvázai látszólag a fákon történő élethez alkalmazkodtak. Ez azt mutatja, hogy a madarak közeli dinoszaurusz rokonai sokkal változatosabbak voltak az élőhelyeik szempontjából, mint korábban gondoltuk” – kommentálta a Qubitnek a Nature folyóiratban közölt felfedezés jelentőségét Steve Brusatte, az Edinburgh-i Egyetem gerinces paleontológiával és evolúcióbiológiával foglalkozó professzora.

Brusatte a világ egyik vezető paleontológusa, aki a dinoszauruszok korai evolúcióját, a theropoda dinoszauruszok anatómiáját és rokonsági viszonyait, a madarak evolúcióját, valamint a kréta végi kihalást és az emlősök azt követő evolúciós szétterjedését kutatja. „Régóta tudjuk, hogy a madarak a theropoda dinoszauruszokból alakultak ki. De a legtöbb fosszília, ami a korai madarakból és rokonaikból fennmaradt, világszerte csupán néhány lelőhelyről származik. Ez az új fosszília egy teljesen új lelőhelyről került elő Kínából, a jura időszak végéről, egy olyan környezetből, ahol sok félvízi életmódú állat élt” – írta a kutató, aki a magyarul is kiadott, A dinoszauruszok tündöklése és bukása című könyv szerzője is egyben.

A kréta végén megjelent madarak (Aves) a dinoszauruszok egyetlen csoportja, amely átvészelte a 66 millió évvel ezelőtti tömeges kihalást. Őseik madárszárnyú dinoszauruszok (Avialae) voltak, amelyek a középső jurában kialakult, tollakkal borított és megnyúlt mellső végtagokkal rendelkező, theropodákhoz tartozó maniraptora dinoszauruszokból alakultak ki.

A kínai kutatók által végzett filogenetikai vizsgálat alapján a Fujianvenator a madárszárnyúak evolúciósan legkorábban leváló ágába illeszkedik. Az állat az eddig legdélebbről ismert madárszárnyú dinoszaurusz, ami 10 millió évvel fiatalabb a Jenliao (Yanliao) lelőhelyről előkerült rokonaihoz képest, így vizsgálata a jura végén élt madárszárnyúak változatosságáról és evolúciójáról mesél. Amikor megnézték, hogy miben hasonlít és tér el az állat testalkata más dinoszauruszokhoz képest, akkor meglehetősen eltérő eredményt kaptak aszerint, hogy a mellső vagy hátsó végtagot vették alapul.

Előbbi anatómiailag köztes állapotot mutat a madárszárnyú és nem madárszárnyú theropodák között, utóbbi viszont egyetlen más, középidőben élt theropoda dinoszauruszéra sem hasonlít. A rendkívüli mértékben megnyúlt sípcsont (tibia) kétszer olyan hosszú, mint a combcsont (femur), ami az állatot még a modern madarak között is szokatlanná teszi. A kutatók a Fujianvenator mozgását is vizsgálták, ami alapján jól alkalmazkodott a szárazföldi életmódhoz, és valószínűleg képes lehetett nagy sebességgel futni.

Változatosabbak voltak, mint eddig gondoltuk

Amikor az amerikai paleontológust arról kérdeztük, hogy a dinoszaurusz furcsa anatómiája és a lelőhely ősi környezete milyen életmódra utal, úgy reagált, hogy „a modern madaraknak több okból is lehetnek hosszú lábaik. A két legfontosabb a gyors futás és a sekély vízben történő gázolás. Nem gondolom, hogy teljesen biztosak lehetünk abban, hogyan használta a Fujianvenator a hosszú lábait. De mivel rengeteg vízi és félvízi faj fosszíliájával együtt került elő, úgy tűnik, hogy olyan környezetben élt, ahol víz volt a közelben, így van annak a [hipotézisnek] értelme, hogy a lábait vízben való gázoláshoz használta” – írta. Brusatte szerint emellett az a legfontosabb eredmény, hogy „ezekhez hasonló hosszú lábakat eddig még nem láttunk korai madaraknál vagy közeli dinoszaurusz rokonaiknál. Ez arra utal, hogy ezek az állatok több környezetben voltak jelen, és változatosabb viselkedést, valamint mozgást mutattak, mint gondoltuk.”

A kínai szakemberek szerint a madárszárnyúak anatómiai változásait, például a testtömegcsökkenést, vagy a mellső végtagok további megnyúlását sokáig a repüléshez szükséges adaptációként tudták be. A Fujianvenatornál viszont kevés olyan módosulást látni, ami jobb röpképességhez vezetett volna, és a legtöbb madárszárnyúhoz képest nem a mellső, hanem a hátsó végtagok változása volt a testalkat evolúciójának fő motorja.

És hogy mennyire ígéretes a Csengho (Zhenghe) lelőhely további hasonló fosszíliák felfedezésére? „Ez az, ami a leginkább izgatottá tesz. Ez egy csodálatosan megőrződött dinoszaurusz-fosszília, amit más gyönyörű fosszíliák mellett találtak egy teljesen új kínai lelőhelyen” – írta a paleontológus.

Brusatte szerint ez egy új lagerstättének tűnik, vagyis egy olyan jelentős lelőhelynek, ahol rengeteg kivételesen megőrződött fosszília található, amik feltárják a csontok, az izmok, a bőr és a tollak parányi részleteit. „Rendkívül izgatottan várom, hogy milyen fosszíliák kerülnek elő erről a lelőhelyről. Ez lehet az egyik legfontosabb és legizgalmasabb új dinoszaurusz-lelőhely a világon” – írta.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: