A Dűne homokférge, a Shai-Hulud a magyar buckákon él, és valójában nem féreg, hanem nyelespöfeteg
Ha Magyarországon bárkit megkérdezünk arról, hogy mi jut eszébe a pöfetegekről, biztosan az óriás pöfeteget (Langermannia gigantea) említi majd, ami könnyen felismerhető, több kilósra is megnőhet, és jó magyar szokás szerint ki is rántható. Ez „a pöfeteg”.
A tájékozottabbak esetleg még a bimbós pöfeteggel (Lycoperdon perlatum) is találkoztak, azonban kevesen tudják, hogy ez még csak a jéghegy csúcsa. Hazánk nagyhatalomnak számít a pöfetegfélék terén, több mint 90 fajuk ismert nálunk, és még jó néhány faj vár felfedezésre. Ezek közül négynek már nem kell tovább várnia: egy friss magyar kutatásban virágillatú, sőt, a Dűne homokférgére, a Shai-Huludra hasonlító faj is leírás alatt áll.
De mik is ezek a gombák? Valójában egy vegyes csoportról van szó, a fajok közös jellemzője az, hogy zárt termőtestűek, vagyis a spóráik a gomba belsejében fejlődnek. A pöfetegfélék a nagygombák több csoportjában, egymástól függetlenül is kialakultak, evolúciós értelemben pedig sokszor nincsenek is közvetlen rokonságban egymással. Tulajdonképpen csak külsőre hasonlítanak egymásra, de néha még úgy sem; kicsit olyanok, mint a delfinek és a halak – az élőhelyi környezet hasonlóra formálta őket.
Esetünkben ez az élőhelyi hasonlóság a száraz éghajlat, amire kiváló választ ad a zárt (gaszteroid) termőtest, hiszen eső után nem kell gyorsan végigvinni a termőtestképzést és a spóraszórást. A kifejlődött, érett gomba nem enyészik el, folyamatosan ott vannak benne a spórák, amelyek a ritkán érkező csapadékos időszakokban már készen állnak a szaporodásra.
Kárpát-medence, a pöfeteg-nagyhatalom
Európában az Ibériai-félsziget mellett a Kárpát-medence szélsőséges éghajlati viszonyai különösen kedvező élőhelyi feltételeket biztosítanak a zárt termőtestű gombáknak. Emiatt a hazai pöfetegfélék kutatásának komoly hagyományai vannak, például Hollós László révén, a 19-20. század fordulóján aktív, kiváló pöfeteg- és szarvasgomba-kutató volt.
A kutatók már régóta felfedték a pöfetegek európai szinten is kiemelkedő biodiverzitását, az utóbbi évtizedek molekuláris genetikai forradalma pedig a mikológiában különösen nagy változást hozott, hiszen a morfológiai alapon addig nehezen elkülöníthető taxonok beazonosítása is lehetővé vált. A genetikai módszerek új, izgalmas rokonsági viszonyokat tártak fel az egyes, egymásra kevéssé hasonlító gombafajok között is.
Különös szerencsénk, hogy itthon felnőtt egy új mikológusgeneráció, amelynek tagjai között terepkutatók, morfológusok és nemzetközileg elismert, molekuláris módszerekben is jártas kutatók találhatók. Az újhullámos mikológusok többek között a pöfetegféléket is intenzíven kutatják, hiszen ebből a szempontból a Kárpát-medence igazi aranybányának számít.
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy az addig csak morfológiai alapon vizsgált nemzetségeknél a molekuláris módszerek segítségével vajon kiderül-e, hogy mindeddig alábecsülték a fajok sokféleségét, vagy épp ellenkezőleg, sokkal több pöfetegfaj él a térségben, mint eddig hitték. Az integratív vizsgálati módszerekhez egy intenzív terepi gyűjtőmunka is társult, hiszen hazánk sok régiója fehér foltnak számított a „pöfetegtérképen”. Az ELTE Biológiai Intézet Növényszervezettani Tanszékének Mikológiai Kutatócsoportjából több munkatárs, valamint a Magyar Mikológiai Társaság egyes tagjai végül közösen arra jutottak, hogy még annál is sokkal változatosabb a zárt termőtestű gombák világa, mint azt előzetesen remélni lehetett.
És ez még nem minden: az újonnan felfedezett taxonok nagy része kizárólag itt, a Kárpát-medencében él, valamint az is kiderült, hogy más ritka, európai fajok itthon nagy termőtestszámmal fordulnak elő. A modern tudomány világában természetesen semmilyen kutatást nem lehet a világtól elzártan művelni, így a szakterületen elismert svéd és spanyol kutatók is közreműködnek a mikológiai sokszínűséget feltáró csapat munkájában.
Azok a pannon homoki gyepek!
Különösen fajgazdagok a pannon homoki gyepek, amelyek növény- és állatvilága is igen egyedi. A homokpusztákon számos ritka gombát találunk, ezért a kutatók fő terepe a Kiskunsági Nemzeti Park területe lett. A gyűjtési szezon október és március közé esik, az utóbbi évek hómentes telei pedig szinte folyamatos gyűjtőmunkát biztosítottak.
A homokvidéken számos csillaggomba, valódi pöfeteg, csészéspöfeteg és nyelespöfeteg található, az európai fajok nagy része előfordul Magyarországon is. De nem is kell megragadnunk Európában: a rövidkarú csillaggombának (Geastrum xerophilum), hiába fedezték fel Amerikában, Magyarországon él a legnagyobb európai populációja.
A legdiverzebb barakk
Különösen izgalmasak a nyelespöfetegek, hiszen Európában a Tulostoma nemzetségből eddig mindössze 30, morfogenetikailag is jól tisztázott fajt ismertünk, de mint kiderült, ennél jóval több létezik. Az utóbbi időszak számos friss gyűjtéséből több új faj is előkerült, és ez azt jelenti, hogy Magyarország Európa egyik legdiverzebb nyelespöfeteg-élőhelye.
Az eddigi kutatások során a csapat összesen 15 olyan új nyelespöfetegfajt talált, aminek mindeddig kizárólag Magyarországról vannak adatai, ezek közül négy leírását 2023 őszén publikálják a kutatók, a többié pedig ezután következik majd.
A bocskoros nyelespöfeteg kálváriája
Külön öröm, hogy úgy tűnik, a védett bocskoros nyelespöfeteg tudományos névkálváriájának is vége szakad végre, miután volt már Tulostoma volvulatum, Tulostoma obesum és Tulostoma aff. cretaceum is, de a vizsgálatok alapján egyik sem bizonyult alkalmazhatónak, ezért új nevet kellett neki adni. A hányatott sorsú gomba a keresztségben végül a Tulostoma dunense nevet kapta, ami így arra utal, hogy a nyílt homokbuckákat kedveli.
Európa (és talán a világ) legkisebb nyelespöfetegfaja, amely szintén csak nálunk él, a Tulostoma hungaricum nevet kapta, maximum fél centiméteres fejével gyakorlatilag észrevétlenül megbújik a homokban. A világ legkisebb csillaggombája egyébként szintén hungarikum, legalábbis ami a nevét illeti: Hollós László Geastrum hungaricum-nak nevezte el.
Az illatos pöfeteg
Bár a népnyelv az óriás pöfeteget egyes vidékeken lófinggombaként ismeri, a név nem a gomba szagára vezethető vissza, hanem inkább arra, hogy az érett példányok hangos pukkanással szórják szét a spóráikat. Valójában egyik ide tartozó fajnak sincs határozott szaga – legalábbis eddig így hitték. Aztán amikor a kutatók az egyik terepbejárás után kinyitották a gyűjtődobozukat, intenzív, édeskés virágillat csapta meg az orrukat.
Mint kiderült, az egyik nyelespöfeteg illatos, méghozzá az egyetlen illatos faj a világszerte eddig ismert 150 közül. A virágillatú gomba a Tulostoma sacchariolens nevet kapta, amivel többek között az édesszagú fakógombával került névrokonságba.
Shai-Hulud színre lép
A negyedik új faj a Dűne homokférgéről kapta a nevét. Az egyik kutató épp a Dűnét nézte a moziban, amikor feltűnt neki, hogy a Shai-Hulud szakasztott úgy néz ki, mint az egyik újonnan felfedezett nyelespöfeteg. A Tulostoma shai-huludii homokbuckán él, és elgörbült tönkjével pont úgy tör felszínre, mint az Arrakis bolygó homokférge. A hasonlóságon kívül még egyvalami indokolta az elnevezést: a fajt felfedező kutatók remélik, hogy ezzel is felhívják a figyelmet a dűnék nagyon is létező, de a homokféregnél kevésbé ismert lakóira, a pöfetegfélékre.
A magyarországi pöfetegfélék vizsgálata a Kulturális és Innovációs Minisztérium ÚNKP-22-5 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával, valamint az MTA Bolyai János Ösztöndíj segítségével készült. Köszönet illeti Finy Pétert a sokoldalú szakmai segítségéért, a fotókért, valamint a terepi munkáért és számos mikroszkópos vizsgálatért.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
