Kiderült, hogy mit keresett egy kékúszójú tonhal a birminghami autópályán
Míg ötven évvel ezelőtt a kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) gyakori vendégnek számított a brit partoknál, az elmúlt években a halak visszatértek – a kutatók viszont nem tudják, hogy miért. Az Exeteri Egyetem, a Stanfordi Egyetem és a brit Környezetvédelmi, Halászati és Vízügyi Központ (CEFAS) kutatói egy 2019-ben indult közös programjában (Thunnus UK) nyomkövetőket helyeztek el a tonhalakon.
A nyomkövetőket úgy tervezték, hogy nagyjából egy év után leváljanak az állatokról, ezután a tengeren vagy a parton pedig be lehet gyűjteni őket, és elemezni a bennük tárolt adatokat. Lucy Hawkes, a projekt vezetője szerint ez azért fontos, mert a kékúszójú tonhalat az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) listáján 2021-ben a veszélyeztetett státuszból „nem fenyegetettbe” sorolták át, de a tengerbiológus szerint ez még nem jelenti azt, hogy nem kerül ismét veszélybe.
Csak nyolc került elő
Hawkes szerint az egyedszám növekedése ellenére még mindig nem ismert a kékúszójú tonhalak elterjedése, ebben segít a nyomkövetők elhelyezése. Miután a nyomkövetők maguktól leválnak az állatokról, elég nehéz megtalálni őket, nem csoda, hogy az eddig elhelyezett 20-30 eszközből eddig csak nyolc került elő – egészen mostanáig.
Múlt héten az egyik jeladó Cornwallban, Whitstand Baynél jelzett, de a kiérkező kutatók nem találták meg. A jeladó ezután elindult Birmingham felé, méghozzá a szárazföldön. Éppen azért, mert olyan kevés került elő belőlük, Hawkes hajtóvadászatot indított a jeladó után, ebben pedig a BBC segítségét kérte: először a West Midlandsi Rádió, majd a Lancashire-i Rádió olvasta be, hogy keresik.
Mint kiderült, nem a hal indult útnak, és a mentőakció is sikerrel járt: a narancssárga jeladót egy lancashire-i turista találta meg, aki ugyan próbálta hívni a rajta szereplő számot, de a tengerparton nem volt térerő, így meg is feledkezett róla, míg a rádióban meg nem hallotta, hogy körözik. A történet happy enddel zárult: a turista postára adta az adót, aminek az útját a kutatók továbbra is követni tudták, és az Exeteri Egyetemen kinyerhették belőle a tonhal mozgására vonatkozó információkat is.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: