Míg ötven évvel ezelőtt a kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus) gyakori vendégnek számított a brit partoknál, az elmúlt években a halak visszatértek – a kutatók viszont nem tudják, hogy miért. Az Exeteri Egyetem, a Stanfordi Egyetem és a brit Környezetvédelmi, Halászati és Vízügyi Központ (CEFAS) kutatói egy 2019-ben indult közös programjában (Thunnus UK) nyomkövetőket helyeztek el a tonhalakon.

A nyomkövetőket úgy tervezték, hogy nagyjából egy év után leváljanak az állatokról, ezután a tengeren vagy a parton pedig be lehet gyűjteni őket, és elemezni a bennük tárolt adatokat. Lucy Hawkes, a projekt vezetője szerint ez azért fontos, mert a kékúszójú tonhalat az IUCN (Természetvédelmi Világszövetség) listáján 2021-ben a veszélyeztetett státuszból „nem fenyegetettbe” sorolták át, de a tengerbiológus szerint ez még nem jelenti azt, hogy nem kerül ismét veszélybe.

Csak nyolc került elő

Hawkes szerint az egyedszám növekedése ellenére még mindig nem ismert a kékúszójú tonhalak elterjedése, ebben segít a nyomkövetők elhelyezése. Miután a nyomkövetők maguktól leválnak az állatokról, elég nehéz megtalálni őket, nem csoda, hogy az eddig elhelyezett 20-30 eszközből eddig csak nyolc került elő – egészen mostanáig.

Múlt héten az egyik jeladó Cornwallban, Whitstand Baynél jelzett, de a kiérkező kutatók nem találták meg. A jeladó ezután elindult Birmingham felé, méghozzá a szárazföldön. Éppen azért, mert olyan kevés került elő belőlük, Hawkes hajtóvadászatot indított a jeladó után, ebben pedig a BBC segítségét kérte: először a West Midlandsi Rádió, majd a Lancashire-i Rádió olvasta be, hogy keresik.

Mint kiderült, nem a hal indult útnak, és a mentőakció is sikerrel járt: a narancssárga jeladót egy lancashire-i turista találta meg, aki ugyan próbálta hívni a rajta szereplő számot, de a tengerparton nem volt térerő, így meg is feledkezett róla, míg a rádióban meg nem hallotta, hogy körözik. A történet happy enddel zárult: a turista postára adta az adót, aminek az útját a kutatók továbbra is követni tudták, és az Exeteri Egyetemen kinyerhették belőle a tonhal mozgására vonatkozó információkat is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

A nyúl, aki egy szép napon útnak indult, és több száz kilométeren át ment, mendegélt, míg a Hazen-tóhoz nem ért

Radó Nóra tudomány 2022. április 18.

A nyúlféléket mindeddig békés, otthonülő állatokként tartotta számon a tudomány. Aztán jött BBYY, a nyulak Forrest Gumpja, aki a rá szerelt nyomkövető szerint 49 nap alatt több mint 380 kilométert tett meg. Honnan, hová, és miért?

Már a Bibliában is benne van, hogy RFID-chipen érkezik a Sátán

Dippold Ádám tudomány 2019. április 17.

Az amerikaiak 90 százaléka idegenkedik attól, hogy azonosításra alkalmas chipet ültessenek a kézbőre alá. A jelenséghez több köze lehet a vallásosságnak, mint hinnéd. Pedig a hagyományos értelmezés szerint az Apokalipszisnek meglehetősen feltűnő előjelei vannak, nem elég hozzá egy hétköznapi chip.

Megvan a válasz az év ornitológiai talányára: hogyan jutott el ez a madár egy óra alatt Edinburgh-ból Londonba?

Dippold Ádám majom 2022. június 27.

Az Exeteri Egyetem kutatói nyomkövetőket szereltek a csigaforgató madarakra, és döbbenten konstatálták, hogy egyikük egy óra alatt tette meg a 650 kilométeres utat. Aztán kiderült, hogy nem a madár tanult meg 650-nek repülni: egy fogalmatlan turista áll a háttérben.