A nyúl, aki egy szép napon útnak indult, és több száz kilométeren át ment, mendegélt, míg a Hazen-tóhoz nem ért

A Qubit a szabad és tájékozott magyar nyilvánosságért dolgozik. Segítsd a munkánkat!

Régóta sejtették, de most bizonyítékokkal is sikerült alátámasztaniuk kanadai kutatóknak, hogy nem csupán a madarak vándorolnak délebbre a tél közeledtével, hanem a sarki nyulak is. Ezek az állatok több száz kilométert is megtehetnek, hogy túléljék a zord északi telet, majd az idő jobbra fordultával visszatérnek kedvenc élőhelyeikre. 

A kutatócsoport a kanadai Ellesmere-sziget északi csücskén található, a világ legészakibb folyamatosan lakott települése, Alert vonzáskörzetében 25 sarki nyulat (Lepus arcticus) figyelt meg 2018 és 2021 között az ARGOS adatgyűjtő rendszerrel. A Nature kiadóhoz tartozó, Scientific Reports folyóiratban március végén megjelent tanulmányukban azt állapították meg, hogy az állatok közül 21 ősszel általában felkerekedett, és elvándorolt a nagyjából száz kilométerrel délnyugatabbra található Hazen-tó partjára. 

Átlagosan napi 4-5 kilométert tettek meg, és összesen 98-198 kilométert vándoroltak. Közülük is kiemelkedik BBYY, aki kék és sárga jelölőiről (blue-blue-yellow-yellow) kapta nevét, és 49 nap alatt több mint 380 kilométert tett meg. Az ugráló nyúlféle annyira lenyűgözte Sandra Lait, a Québec-i Egyetem vadbiológusát, hogy külön tanulmányt szentelt az állatnak.

Otthonülők helyett vándorlók

Lai, aki korábban sarki rókákat kutatott, 2018-ban jelölte meg a világ legészakibb vadkutató állomásán a később rekordokat döntögető fehér nyulat, BBYY-t. Az állat Lai szerint amiatt is különleges, hogy a 2018-ban megjelölt 28 nyúl közül mindössze kettőt sikerült a következő évben is megfigyelni Alerttől néhány kilométerre, és az egyikük éppen  BBYY volt. A többiek nagy valószínűséggel nem érték meg a következő évet. A kis fehér nyúl visszatérése viszont elültette Lai-ban a gondolatot, hogy az eddig otthonülőnek bélyegzett állatok jóval mobilisabbak lehetnek a korábban sejtettnél. 

A tudósok mindeddig úgy becsülték, hogy a legnagyobb távolság, amit a házinyulakat, mezei nyulakat, pikákat vagy pocoknyulakat is magukba foglaló nyúlfélék életük során megtesznek, körülbelül 35 km. Ehhez képest BBYY több száz kilométert tett meg néhány hét alatt, ez a felfedezés pedig újraírhatja a nyulak biológiáját. Lai, az Ecology folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője a megfigyelést azzal kommentálta, hogy amikor elkezdte a kutatást, arra számított, hogy a sarki nyulak nem mennek majd sehova, ehhez képest mára vándorló állományról beszélünk. 

2019-ben a kutatócsoport újabb 24 sarki nyúlra helyezett nyomkövetővel ellátott nyakörvet, ezekről pedig már egyértelműen kiderült, hogy vándorolnak – bár egyikük sem jutott olyan messzire, mint BBYY. A nyúl az északi sarkkörön túli legnagyobb édesvízű tónál, a metsző északi szelektől védett Hazen-tónál kötött ki, amely egyfajta sarkvidéki oázisnak számít, ahol sokkal dúsabb a növényzet, mint a szigeten bárhol. BBYY azonban nem állt meg a tónál, hanem még kilométereken keresztül ugrált nyugatra, mielőtt visszafordult volna, majd a tavat érintve újra fel nem bukkant Alert közelében. A tudósok oldalát furdalta a kíváncsiság – vajon mi hajtotta a fehér nyulat?

BBYY, a sárga és kék jelölőkkel ellátott, maratonfutó sarki nyúl.Fotó: Charline Couchoux/ Atlas Obscura

Nem egy mongol farkas, de vándorol rendületlenül

A tudósok jelenlegi ismeretei szerint a szárazföldi emlősöknek mindössze egy százaléka vándorol, azonban az Északi-sarkvidéken honos állatok közül több faj is óriási távolságokat tesz meg, elsősorban élelem után kutatva. Egy 2020-as tanulmány szerint például az Észak-Amerikában élő rénszarvasok, vagyis karibuk egy csordája egy év alatt több mint 1300 kilométert vándorolt a kanadai Yukon területén, míg egy Észak-Oroszországban élő rénszarvas-csorda több mint 1200 kilométert. Náluk is többet tesznek meg a kisebb termetű ragadozók, például a kanadai farkasok vagy a sarki rókák, amelyek akár ezer kilométert is vándorolnak zsákmányukat követve. Egy mongol farkas nyomkövetője, ami az egy év alatt az állat által megtett összes távolságot mérte, 7200 kilométert jelzett. A vadszamarakat és vadtevéket követő állat által a mongol sztyeppéken megtett távolság a legnagyobb, amelyet valaha mértek a kutatók, de annak a sarki rókának sem kell szégyenkeznie, amelyik 2019-ben 3500 kilométert tett meg 76 nap alatt, és a Norvégiához tartozó Spitzbergák szigetcsoportról Kanadába vándorolt.

Hozzájuk képest a sarki nyúl kispályásnak tűnik, a BBYY által megtett távolságot azonban saját kategóriájában, a kis termetű, növényevő állatok versenyében kell értékelni, ott pedig teljesítménye kimagasló. A nyúlfélék és a hozzájuk hasonló  kisebb állatok ugyanis általában kisebb távolságokat járnak be, hiszen kevesebb energiából gazdálkodnak, mint például a nagytestű rénszarvasok. Ezen kívül a kisebb növényevők számára sokkal veszélyesebb is, ha az ismert területeken kívülre merészkednek. Lai szerint a zsákmányállatoknak nagyon-nagyon jó okuk kell legyen arra, hogy más területre vándoroljanak. Ehhez képest a kutatók szerint viszont az is biztos, hogy még a mértnél is több kilométer lehet BBYY lábaiban: Lai és kollégái naponta, egy háromórás jeltovábbviteli periódusban tudtak adatot fogadni a megjelölt állatok hollétéről, az időintervallumon kívül azonban semmit sem tudtak róluk. 

Fotó: CORDIER SYLVAIN / HEMIS.FR/Hemis via AFP

A sarki nyulak nem olvasták a tankönyveket

A kutatócsoporttól függetlenül dolgozó, ám a sarki nyulak viselkedését behatóan ismerő kutatókat nem lepték meg az eredmények. Travis Booms, az alaszkai hal- és vadgazdálkodás veszélyeztetett fajokkal és biológiai sokféleséggel foglalkozó programjának vadbiológusa szerint ezek a nyulak egyáltalán nem olvasták az állatok mozgásáról szóló tankönyveinket, és csak azt csinálják, ami jó nekik. A szélsőséges sarkvidéki feltételek, amelyekhez alkalmazkodniuk kell, vérbeli opportunistákká teszik őket. 

Fredrik Dalerum, a spanyol Nemzeti Kutatási Tanács biodiverzitással foglalkozó egységének szárazföldi ökológusa, aki Grönlandon és az Ellesmere-sziget egy másik pontján vizsgálta a sarki nyulakat, hozzátette, hogy az állatok élőhelyének mintegy 5-10 százalékát borítja növényzet, a fennmaradó 90 százalékon semmi nem él meg. Ezek az emlősök a 2 centiméternél is kisebbre növő füveket, zuzmókat és törpefüzeket fogyasztják, amelyek nagyon gyéren nőnek, nagyon ellenséges környezetben és nagyon lassan, ez pedig arra kényszeríti az állatokat, hogy vándoroljanak.

A kutatók már BBYY lenyűgöző vándorútját megelőzően is azonosították a sarki nyulak néhány különleges tulajdonságát, például a nyúlfélék közül ezek a legnagyobbak. Súlyukban és méretükben már vetekednek a hosszú távú sarkvidéki vándorutak koronázatlan királyaival, a sarki rókákkal, és a nyulaknál szintén szokatlan módon időnként nagy csoportokba tömörülnek. Dalerum és csapata például egy alkalommal kétszáz sarki nyulat is összeszámolt egyetlen területen. Ez arra utal, hogy az egyes egyedek nagy távolságokat is megtehetnek ahhoz, hogy találkozzanak, nem tudni azonban, hogy a sarki nyulak egyedül vagy csoportosan, kitaposott utak mentén vagy teljesen véletlenszerű útvonalakon vándorolnak-e.

Fotó: CORDIER SYLVAIN / HEMIS.FR/Hemis via AFP

Delarum szerint az Északi-sarkvidék általában véve is kiváló terep a klímaváltozás hatásainak megfigyelésére, a sarki nyulak és más fajok életmódjának megértése pedig kulcsfontosságú a terepen bekövetkező változások megértéséhez. Mint mondta, „ezek a területek valószínűleg az utolsó valóban sarkvidéki közösségek és ökoszisztémák, ezért nagyon fontos, hogy felvegyük a jelenleg mérhető adatokat, és figyeljük, hogy az egyes jelenségek ahhoz képest hogyan változnak”.

Ami BBYY-t, a nyulak Forrest Gumpját illeti, nyakörve 2019 decembere óta egyetlen pontot és alacsony testhőmérsékletet jelez, ami arra utal, hogy az állat már nem él.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: