Párzásra kész tevéket ábrázoló, több ezer éves sziklarajzokra bukkantak Szaúd-Arábiában
Meglepő sziklarajzokra bukkant egy német, ausztrál és szaúdi régészekből álló kutatócsoport. Szaúd-Arábia déli határánál, a Nefúd-sivatagban tucatnyi vadtevét és vadlovat ábrázoló rajzot fedeztek fel egy kőképződményen, és a feltehetően ókori művészek a párzási időszakra jellemző tulajdonságaikkal ábrázolták az állatokat – írta pénteken az Ancient Origins. A régészek szerint a leletek keletkezése időszámításunk előtt 6000-5000 környékére tehető.
Az állatokról készült vésett rajzok nagy méretük és a térségben már felfedezett sziklarajzok ellenére eddig elkerülték a régészek kíváncsi tekinteteit. A felfedezést a kutatócsoport az Archaeological Research in Asia folyóiratban tette közzé, amely nyomtatott formájában 2023 decemberében jelenik majd meg.
A vadtevék egy régóta kihalt faj egyedei lehettek, amik több ezer évvel ezelőtt vadon éltek az Arab-félszigeten, és sosem kaptak tudományos elnevezést.
Korábbi feltárások a Nefúd-sivatagtól északra, délre és nyugatra is találtak hasonló teverajzokat. Ez a régészek szerint arra utal, hogy a sziklarajzokat készítő ókori művészek több száz négyzetkilométernyi területen ugyanazon a témán dolgoztak. A kutatók spekulációi szerint ezek a rajzok akár egy olyan művészeti kollektíva munkája nyomán is keletkezhettek, ami egy ősi vadászó-gyűjtögető kultúrához tartozott, és aminek tagjai több száz kilométert gyalogoltak élelem, víz és más erőforrások után kutatva.
A frissen feltárt teverajzoknak egyelőre nem tudták meghatározni a pontos keletkezési idejét, így nem tudni, hogy ugyanabból a korszakból származnak-e, mint az Arab-félsziget más teverajzai. A rajzok közelében talált tárgyak szénizotópos kormeghatározása azt mutatja, hogy a leletek feltárási helyén a késő pleisztocén kortól kezdve (129 ezer évvel ezelőttől 11 700 évvel ezelőttig) a középső holocénig (kb. 7000-5000 évvel ezelőttig) folyamatosan laktak emberek.
Maria Guagnin, a jénai Max Planck Geoantropológiai Intézet kutatója és a tanulmány első szerzője szerint a tevékről készült, csodaszép rajzokban az a legmeglepőbb, hogy a legtöbbjük hím, és a legtöbbjük kidugja a szájából azt a szervét (dulla), amellyel a nőstényeket igyekeznek magukhoz vonzani. Emiatt a kutatók úgy vélik, a rajzok párzási időszakban, tehát november és március között készülhettek. Ekkor a hím tevék gyakrabban láthatók, mint a nőstények.
Időszámításunk előtt 8000 és 4000 között Szaúd-Arábia területén sokkal csapadékosabb és mérsékeltebb volt az éghajlat, mint manapság. Az Arab-félsziget északi területét erdők, füves szavannák, tavak és folyók borították, a körülmények sokkal barátságosabbak voltak az embereknek és az állatoknak egyaránt. A régészeti feltárások azt mutatják, hogy időszámításunk előtt 5300 és 4800 között élt a térségben a legtöbb ember, ezt követően sokkal szárazabb és kellemetlenebb időjárás köszöntött be a területen. Érdekes módon a kutatók szerint a teverajzok közelében ennek ellenére éltek emberek 4000 után is, illetve több tízezer évvel korábban is.
Guagnin úgy vélte, mivel nincs ismert vízforrás a környéken, valami más vihette oda az embereket. A kutató szerint talán jó megállót jelentett egy másik úti cél felé, de úgy véli, fontos helyszín volt, csak egyelőre még nem tudni, miért.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: