Akkora szakócát találtak a szaúd-arábiai sivatagban, hogy a fal adja a másikat
Kétszázezer éves, 51,3 centiméter hosszú, bazaltból készült kőkori vágóeszközre bukkantak a régészek a szaúd-arábiai Kurh falu közelében. A Medinától északra fekvő falu fontos régészeti helyszínnek számít, az 1985 óta zajló ásatások során 27 ezer különböző korból származó régészeti helyszínt tártak fel, köztük Szaúd-Arábia első világörökségi helyszínét, a hegrai nabateus sírokat is.
A korábbi leletek szerint az oázis környéke régóta lakott, ezt támasztják alá a nemrégiben megtalált kőeszközök is. A legnagyobb felfedezésnek a fél méteres, kétélű kőszerszám számít, ami valószínűleg világrekorder is: a pontos mérések még hátra vannak, de Gezim Aksoy régész szerint egyelőre nem tudnak ennél hosszabb szakócáról.
Ami nagyobb, az veszélyesebb is
A felfedezés azért is érdekes, mert a kutatók azt remélik, hogy többet is megtudhatnak ezeknek a szerszámoknak a használatáról: míg a kisebb szakócákon megfigyelt nyomokból kiderült, hogy nyúzásra és húsvágásra használták őket, a nagyobbak nem tűnnek túl praktikusnak erre a feladatra.
A régészek szerint a mostaninál lényegesen kisebb, de még így is óriásinak számító 30 centis szerszámok sem voltak jól használhatóak, ezért azt feltételezik, hogy ezeknek inkább szimbolikus szerepük lehetett, talán éppen a tulajdonos erejét hangsúlyozták.
Ehhez Thomas Wynn és J. A. J. Gowlett antropológusok szerint még szigorúan vett esztétikai érzékre sincs szükség: a szakócák többsége 17-18 centi hosszú és nagyjából fél kiló, mert ezzel még kényelmesen lehet dolgozni. A mostani lelettel és az ehhez hasonló óriásokkal már nem, de a kialakításuk hasonlít a valódi használati tárgyakéra, emögött pedig az a felismerés állhat, amit Wynn és Gowlett szerint az emberelődök is beláthattak: ha valami nagyobb, akkor feltehetőleg erősebb is.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: