Az egerekben és az emberekben egyaránt fellelhetők az AgRP-neuronok, amik az agy alsó felében helyezkednek el, és a feladatuk az éhségérzet szabályozása. Csakhogy működésük nem a korábban elfogyasztott étel mennyiségével arányos, hanem egyfajta belső óraként, gyakorlatilag ugyanakkor jeleznek: itt az ideje újra enni.

Minderre úgy derült fény, hogy a korábban az éhségérzetet kiváltó egyéb tényezőkkel összefüggésbe hozott neuronműködést egereken vizsgálták az Iowai Egyetem kutatói. A kísérletben először megfigyelték az állatokat, amik éjszaka, az aktív óráikban fogyasztották el a felkínált táplálékot. Ébredés után ettek, a neuronjaik aktivitása pedig nem a vércukorszintjüktől függött, hanem először, az ébredéshez közeledve fokozatosan nőtt, majd az alváshoz készülve csökkenni kezdett – foglalta össze a New Scientist.

Ezután változtattak a körülményeken. Az egerek nem éjszaka kaptak enni, hanem napközben, 10 és 14 óra között. Ez teljesen ellentétes volt az addig megszokottal, de kb. 10 nap alatt átálltak az új beosztásra. A neuronoknak tehát 1-2 hétre lehet szükségük ahhoz, hogy átprogramozzák az étkezési ritmust.

Hasonlóan működhet ez az emberekben is, a Nature Neuroscience-ben közzétett tanulmány szerint. A Wegovy és más testsúlycsökkentő injekciók is a neuronok aktivitásának gátlásán keresztül hatnak, ami ezek szerint inkább kiváltója az éhségérzetnek, mint következménye a vércukorszint változásának.

Ezért érezhetjük magunkat éhesnek a szokásos reggeli, ebéd- és vacsoraidőben még akkor is, ha a megelőző étkezésünk több mint kiadós volt. Az elmélet rácáfol arra a korábbi elképzelésre is, hogy az éhségérzet fokozatosan épül fel, arányosan az energiaforrások elapadásával a szervezetben. Megmagyarázza viszont, miképpen alakíthatnak ki az emberek étkezési mintázatokat: legyen szó az éjszakai műszakhoz vagy a böjthöz igazodóról.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: