Áttörés a neurológiában: megvan az agy humorközpontja
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
Korábban már ismert volt, hogy a humoros hatású ingerek feldolgozásában több különböző agykérgi terület vesz részt egyszerre, most viszont úgy tűnik, sikerült megtalálni azt a konkrét régiót, amely azért felelős, hogy leesik-e a poén.
A neurális viccmestert a kanadai Nyugat-Ontariói Egyetem kutatócsoportja azonosította – írja a New Scientist.
A kutatók előfeltevése az volt, hogy az agyféltekék mélyén található striatum nevű funkcionális egység szerepet játszhat a tréfák értelmezésében, mivel korábban már igazolódott, hogy a verbális információfeldolgozásban és a nyelvi memóriában meghatározó feladata van.
A neurális struktúra dorsalis striatum nevű részéről tudható volt az is, hogy a kétértelműség, a ventralis striatum nevű képletről pedig, hogy kritikus fontosságú a jutalomfeldolgozás és az élvezet érzetének kialakításában. Ezért sejteni lehetett, hogy az előbbi a vicc megértését, az utóbbi annak értékelését koordinálja: a lapnak nyilatkozó kutatók szerint az agykéreg szinte minden régiójához kapcsolódva a striatum gyakorlatilag „mindenben benne van”.
Hipotézisük igazságát eldöntendő, a kanadai kutatók fMRI berendezéssel figyelték, hogy mi történik tesztalanyaik agyában miközben az 1989 és 1999 között az amerikai NBC televíziócsatornán sugárzott, többszörös Emmy- és Golden Globe-díjas Seinfield című sorozat epizódjait nézték.
A Journal of Neuroscience folyóiratban megjelent tanulmányban részletezett eredményeik szerint a kutatók bizonyították, hogy a striatum valóban az emberi agy humorközpontja, de a részek nem egymástól elszeparálva vesznek részt a vicc megértésében, illetve értékelésében.
A kutatók szerint mivel ez a terület a motiváció kialakítását is vezényli, azt is megmagyarázza, hogy miért akarják az emberek – akár sokszori ismétlést kicsikarva – minden áron felfogni, miért és hogyan lesz vicces egy vicc. Megfejtésük szerint aki veszi a poént, annak az értékelés mikéntje szerint – a néma kuncogástól a hangos hahotáig terjedő – nevetés a jutalma, vagyis a fiziológiai és neurológiai elégedettség vidámsága.
A vizsgálat fényében a kutatók szerint könnyebb lesz azt is megérteni, hogy miféle folyamatok miatt vesztik el a neurodegeneratív betegségekben, Parkinson- és Alzheimer-kórban szenvedők a humorérzéküket.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
A majmok viccelődése az emberi humor evolúciós előfutára
A majmoknál megfigyelt heccelődés növeli az elköteleződést, és az elmét is csiszolja. És bár az összetett viccek és szójátékok képzéséhez szükséges kognitív kapacitás feltehetően nincs meg a főemlősökben, a viccelődés iránti lelkesedésük mértéke összevethető az emberekével – derült ki egy átfogó antropológiai kutatásból.
Az akasztófahumor segíthet a depressziósokon
A halálról, öngyilkosságról, reménytelenségről és elszigeteltségről szóló mémek segíthetnek a depressziósoknak, sőt, egy friss kutatás szerint még szórakoztatóbbnak is tartják őket, mint a kontrollcsoport tagjai.
Évszázados tévhit dőlt meg: attól, hogy mosolyogsz, még nem lesz jó a kedved
Szállóigévé vált tudományos közhelyet döntött meg kísérletével három amerikai pszichológus: hiába hirdették majd 150 évig, a mosolygás nem deríti jókedvre azt, akinek amúgy nincs jó kedve.