Egy friss kutatás szerint a konferenciákon elhangzó viccek kétharmadán nem nevet senki
Bár a humoros előadók kevésbé unalmasak, több mint ötszáz előadás elemzése után kiderült, hogy ehhez nem árt az sem, ha a vicceik is jók.
Bár a humoros előadók kevésbé unalmasak, több mint ötszáz előadás elemzése után kiderült, hogy ehhez nem árt az sem, ha a vicceik is jók.
A Georgiai Egyetem kutatói szerint azokon az előadásokon, ahol a hallgatók humorosnak találták az előadót, a téma iránt is jobban érdeklődtek, de ha csak a tanár találta viccesnek saját magát, a várt eredmény elmaradt.
„Gondoltam magamban, ha a magyarok rasszisták, akkor engem is utálni fognak. Aztán Magyarországra jöttem, és rájöttem, hogy a magyarok sokkal jobban utálják magukat” – mondja a Magyarországon élő bangladesi humorista, Tauseef Parvez.
Az ugratás az orangutánok, a csimpánzok, a bonobók és a gorillák viselkedési repertoárjának is szerves része, állítják német és amerikai etológusok.
Az idegrendszeri viccmestert a kanadai Nyugat-Ontariói Egyetem kutatócsoportja azonosította.
A majmoknál megfigyelt heccelődés növeli az elköteleződést, és az elmét is csiszolja. És bár az összetett viccek és szójátékok képzéséhez szükséges kognitív kapacitás feltehetően nincs meg a főemlősökben, a viccelődés iránti lelkesedésük mértéke összevethető az emberekével – derült ki egy átfogó antropológiai kutatásból.
Az angol színész, író és humorista könyve, a Mítosz stand-upokba illő lábjegyzetekkel és közbeékelt félmondatokkal teszi lehengerlően olvasmányossá a görög mitológiát. A komoly lexikális kutatómunkát feltételező szövegből rendre kikacsintgató szerző kommentárjai sajátos fénytörést adnak a jól ismert ókori sztoriknak.
A kutatók megegyezni látszanak abban, hogy az emberszabású majom nem elég okos ahhoz, hogy értse a komplex vicceket, de szeretni azért szereti őket.