Újabb kutatás bizonyítja, mi volt a viking kalandozások legnyugatibb pontja

01.02. · tudomány

Köztudott, hogy a vikingek az akkor ismert világ nagyrészében megfordultak. A közmegegyezés szerint időszámitásunk után 793 és 1066 közötti, Viking-kornak nevezett időszak alatt a mai Kanadától egészen a mai Irakhoz tartozó Bagdadig eljutottak. Most kiderült, hogy mi volt a legtávolibb hely ahová Skandináviából eljutottak az északi hajósok – írja a Live Science.

Az Antiquity folyóiratban megjelent, a tengerjáró hosszú hajók faanyágának korabeli kereskedelméről szóló legújabb tanulmány egyértelműen bizonyítja, hogy a 8. században a mai Skócia partmenti régiói után a Hebridák és a Feröer-szigetek érintésével 870-ben érkezhettek meg Izlandra, ahonnan 1000 körül kötöttek ki Grönlandon. Innen érték el aztán a mai Norvégiától 3900 kilométerre fekvő kanadai Új-Fundland szigeteket, amelyet a kutatók jelenleg a vikingek kalandozások legnyugatibb pontjának tartanak. Azt ugyanakkor még nem sikerült okadatolva tisztázni, hogy miért nem sikerült tartósan letelepedniük az amerikai kontinensen, az egybehangzó elképzelések szerint mindenesetre ebben szerepet játszhatott az otthonuktól való távolság és az őslakosokkal való konfliktusok is.

A viking tengerjárók replikájának megépített Saga Oseberg nevű turistahajó Tønsberg kikötőjében 2019 augusztusában
photo_camera A viking tengerjárók replikájának megépített Saga Oseberg nevű turistahajó Tønsberg kikötőjében 2019 augusztusában Fotó: Wikipédia

Alexandra Sanmark középkorkutató archeológus szerint a Vikingek egyetlen motivációjuk a pénz és hatalom szerzés volt a Nyugat-Római birodalom bukása utáni hatalmi vákuumban szenvedő Europában. Az északiak már korábban kereskedelmi kapcsolatban álltak több európai királysággal is, mielött rájöttek volna, hogy kifosztani könnyebb ezeket a védtelen államokat. Azonban Ellen Nӕss az oszlói Kultúrtörténeti Múzeum archeológusa szerint a vikingek soha nem voltak hóditó, birodalomalkotó népek, sokkal inkább kalózkirályság-jellegű államok voltak jellemzőek rájuk. Nem volt egységes nemzeti öntudatuk, inkább hadúr szerű királyok körré szerveződött közösségekről volt szó.

Keleti irányú expedíciók főleg a ma svéd fennhatóság alá tartozó területekről indultak, ahonnan a Balti-tengeren keresztül ereszkedtek le Kelet-Európa folyóin, hogy aztán, mint ismert, egy Oleg nevű varég viking a mai Ukrajna területén megalapíthassa az első orosz államként számon tartott Kijevi Ruszt. Az is ismert, hogy 900 körül már Konstantinápolyban is ott voltak, száz évvel később pedig eljutottak Bagdadba. Sandmark szerint a keleti utazások célja inkább a kereskedelem volt, ellentétben a nyugataikkal, ahol a fosztogatás. Az nem tudjuk, hogy kelet felé mi volt a legtávolabbi desztináció ahol megfordultak, de Svédország területén már tártak fel olyan viking-kori sírt, amiben korabeli kínai selymet találtak.

Kevésbé ismertek a déli irányú terjeszkedések, de a régészeti feltárások és forráskutatások azt bizonyítják, hogy a mai Dél-Franciaországban és az Ibériai félszigeten megfordultak, ahogy Észak-Afrikában is, ahonnan talán az ismert sivatagi klimatikus viszonyok miatt nem terjeszkedtek tovább.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás
link Forrás
link Forrás