Magyar csillagászok magnéziumot, szilíciumot, oxigént és vasat is felfedeztek egy fiatal csillag környezetében
Eddig sosem látott részleteket fedett fel a CSFK Konkoly Thege Miklós Csillagászati Intézet kutatócsoportja Varga József vezetésével – olvasható a Magyar Kutatási Hálózathoz tartozó Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont hétfői közleményében.
Az Astronomy & Astrophysics folyóiratban most megjelent tanulmányukban a magyar csillagászok részletesen ismertetik a Földtől 500 fényév távolságban levő HD 144432 jelű, korongszerű struktúrával övezett fiatal csillag megfigyelésének eredményeit. Ezek szerint az Európai Déli Obszervatórium (ESO) chilei Paranal Obszervatóriumának VLTI interferométerével először sikerült feltérképezniük a korong belső régióját, megmutatva, hogy a por három gyűrűben koncentrálódik.
A közlemény szerint „ez az első alkalom, hogy ennyire összetett gyűrűs szerkezetet észleltek egy csillag körüli korong belső régiójában. A Naprendszerrel összehasonlítva a HD 144432 legkisebb gyűrűje a Merkúr pályáján belül helyezkedne el, a második gyűrű akkora, mint a Mars pályája, a harmadik gyűrű pedig közel van a Jupiter pályájához”.
A korongban lévő por anyagösszetételének elemzése során a magyar csillagászok „olyan kémiai elemeket találtak, amelyek a Föld leggyakoribb építőelemei közé tartoznak: magnéziumot, szilíciumot, oxigént. Ezek mellett vas jelenlétére utaló jeleket is találtak. A vas jelenlétét a fiatal csillagok körüli korongok porában eddig csak gyanították, de az új tanulmány elsőként szolgáltat rá kézzelfogható bizonyítékot. Az is figyelemre méltó, hogy a por vasban gazdagnak, viszont szénben szegénynek tűnik, ami hasonló ahhoz, amit a Föld kialakulásakor is feltételezünk”.
Az eredmények arra utalnak, hogy a Föld és a Naprendszer többi kőzetbolygójának kémiai összetétele nem kivételes, hanem meglehetősen gyakori lehet a Tejútrendszerben. Mint ugyanis ismert, „a Föld abból a porból alakult ki, amely 4,5 milliárd évvel ezelőtt korong alakban körülvette az újszülött Napot”.
A tanulmányt jegyző kutatócsoport több éve alkalmazza az interferometriai technikát a nagyon kis látszó méretű csillag körüli korongok megfigyelésére. A most publikált megfigyeléshez igénybe vett, négy óriástávcső jelét egyesítő VLTI felbontóképességével a közlemény szerint meg lehetne számolni egy katicabogár pöttyeit 40 kilométeres távolságból – a kutatócsoportot vezető Varga József pedig nemzetközileg elismert specialistája ennek a technikának.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: