Decemberben írtuk meg, hogy az 1977-ben fellőtt Voyager–1 űrszonda az egyik fedélzeti számítógépének meghibásodása miatt hiába küldött folyamatos rádiójelet a Földre, az értelmezhető adatok helyett csak halandzsát tartalmazott, így a NASA 24 milliárd kilométer távolságból igyekezett megjavítani az eszközt.

Legutóbb március 1-én küldtek a Földről olyan parancsokat a Voyagernek, amelyekre válaszul dekódolható adatokra számítottak, és a NASA közleménye szerint ezúttal sikerrel is jártak: „Úgy tűnik, a probléma forrása a három fedélzeti számítógépének egyike, a repülési adatok alrendszere (FDS), amely a tudományos és mérnöki adatok csomagolásáért felel, mielőtt azokat a telemetria-modulációs egység a Földre továbbítja.”

A NASA ezért az FDS-t célozta azzal a paranccsal, amely arra utasította a rendszert, hogy a szoftvercsomagjában más szekvenciákat használjon, vagyis gyakorlatilag kerülje meg az esetlegesen sérült adatokat. Mivel a szonda már több mint 24 milliárd kilométerre jár a Földtől, a kiküldött rádiójeleknek majdnem egy teljes napra (22,5 órára) van szükségük ahhoz, hogy elérjék a Voyager–1-et, és értelemszerűen ugyanennyi időbe telik, mire a földi antennák észlelik a válaszjeleket.

Ennek megfelelően március 3-án sikerült észlelni az FDS egyik szakaszán azt az aktivitást, amely már különbözött a korábban érkező, értelmezhetetlen adatfolyamtól. Egy hét múlva már azt is sikeresen dekódolták, hogy mit tartalmazott pontosan a válasz: az FDS teljes memóriájának leolvasását, vagyis a Földről kapott utasításokat, a kódjában lévő minden értéket, amely a NASA parancsaitól vagy a szonda állapotától függően módosítható, valamint minden letölthető tudományos és mérnöki adatot.

A NASA most azon dolgozik, hogy összehasonlítsák a most kapott adathalmazt azokkal a jelekkel, amelyek a probléma felmerülése előtt érkeztek, hogy eltéréseket keressenek a kódban, és megtalálják a hiba forrását. Hangsúlyozták: időbe telik, amíg kiderülhet, hogy az új adatok tanulságai révén megoldhatók-e a Voyager–1 régóta fennálló kommunikációs problémái.

Az űrszondát 1977. szeptember 5-én indították útjára, eredetileg a Jupiter és a Szaturnusz felfedezésének céljával, de útját azóta a Naprendszer határain túlra is folytatta. A néhány héttel korábban indított testvérszondájával, az Uránuszt és a Neptunuszt célzó Voyager–2-vel együtt az első ember által alkotott eszköz volt, amely csillagközi térbe lépett, miközben együtt felderítették a Naprendszer gázóriásait, forradalmasították a bolygótudományt és megváltoztatták a kozmoszban elfoglalt helyünkről alkotott képünket.