Pitonhússal elégítenék ki az emberiség egy részének fehérjeigényét ausztrál és brit kutatók
Az ázsiai kígyófarmok gyakorlatának kiterjesztésében véli megtalálni a fenntartható élelmiszertermelés jövőjét azok az ausztrál és brit kutatók, akik a Scientific Reports folyóiratban megjelent tanulmányban részletezik elképzeléseiket.
Az IFL Science ismertetője szerint a thaiföldi és vietnámi gazdaságokban ipari mennyiségben tenyésztett kockás piton (Malayopython reticulatus), illetve a szalagos tigrispiton (Python bivittatus) zsírszegény húsa van annyira ízletes, mint a baromfiké, előállítása ugyanakkor jóval kevésbé terheli a környezetet, mint bármely más állati fehérjeforrásé.
A pitonfarmok gyakorlata szerint az óriáskígyók átlagosan napi 46 grammot gyarapodnak, testtömegük 1 grammnyi növeléséhez 4,1 gramm tápanyagot fogyasztva. A kutatók szerint ez a mutató minden más haszonállat esetében magasabb. A hüllőhús előállítása ráadásul a baromfi-, sertés- és szarvasmarháénál jóval kevesebb üvegházhatású gáz kibocsátásával is jár.
A hagyományos élelmiszerelőállítás kártevőivel, elsősorban rágcsálókkal takarmányozott pitonok a hosszabb (20-127 napos) táplálkozás nélküli időszakot komolyabb testtömeg-csökkenés nélkül átvészelik, miközben vízigényük rendkívül alacsony – állítják a kutatók, akik szerint az élelmezési válság által leginkább veszélyeztetett országokban lehet létjogosultsága a kereskedelmi pitontenyésztésnek.
Indoklásuk szerint az éghajlatváltozás rohamosan csökkenő természeti erőforrások miatt az alacsony jövedelmű országok lakói már most is akut fehérjehiányban szenvednek, ezért elsősorban ezekben a régiókban jelenthetnek megoldást az óriáskígyó-telepek.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: