A Lófej-köd az egyik legkönnyebben felismerhető objektum az egész univerzumban: az Orion csillagképben, a Földtől kb. 1300 fényévre található sötét felhőről (vagy csillagködről) a Hubble űrtávcső is lőtt már ikonikus képeket, de az európai Euclid teleszkóp is erről készítette egyik első felvételét:

Most azonban a James Webb űrtávcső (JWST) is munkába lendült, és kifejezetten a köd névadó alakjára, a lófejre zoomolva készített páratlan felbontású képeket.

Az első, a távcső közeli infravörös kamerájával (NIRCam) készült felvételen a ló „sörényének” egy kb. 0,8 fényév szélességű szelete látható. A kép alján lévő felhőket hideg, molekuláris hidrogén uralja, míg a köd fölé nyúló vöröses foszlányok atomi hidrogéngázból állnak. A köd egy összeomló csillagközi anyagfelhőből alakult ki, és jellegzetes vonásait annak köszönheti, hogy egy közeli, forró csillag megvilágítja. Csillagászok szerint a Lófejnek úgy ötmillió éve lehet hátra, mielőtt szétesik.

A második kép a JWST közép-infravörös műszerével (MIRI) készült, amelynek tartománya olyan anyagok ragyogását rögzíti, mint a porszerű szilikátok vagy a policiklusos aromás szénhidrogének.

A kutatást végző nemzetközi csillagászcsoportnak a Webb felvételei alapján most először sikerült feltárni a Lófej-köd megvilágított peremének kisebb struktúráit. Ahogy az UV-fény elpárologtatja a porfelhőt, a porszemcsék a felhevült gázzal együtt kisöprődnek a felhőből – a felvételek alapján ennek a mozgásnak a nyomait sikerült észlelni.

Ez a kép pedig egy kicsit kontextusba helyezi, mit is látunk a fentieken:

A kutatást az Astronomy & Astrophysics folyóiratban tették közzé.