A tavalyi nyár volt a legmelegebb az elmúlt kétezer évben a Föld északi féltekének trópusokon kívüli régióiban – állítja egy friss kutatás, amely rekonstruálta, hogy miként változott az időszakban a nyári középhőmérséklet.

„Nem lepnek meg az új rekord magas hőmérsékletek, de nem is vártam, hogy ennyivel nagyobb forróság lesz, mint [az 1849 darab év közül] a legmelegebb ipari forradalom előtti évben” – nyilatkozta a Qubitnek Jan Esper a Mainzi Egyetem éghajlatkutató professzora, akinek kollégáival kedden jelent meg a tanulmánya a Nature folyóiratban. Ez a legmelegebb év i. sz. 246-ra esett, aminél a tavalyi nyár minimum 0,5 Celsius-fokkal volt forróbb.

A kutatók azt találták, hogy a vizsgált régióban, ami magában foglalja Európát és így Magyarországot is, 2,07 fokkal volt magasabb a hőmérséklet tavaly június és augusztus között az 1850-1900 között mért átlaghoz képest. Ezt az időszakot használja referenciaként az ipari forradalom előtti hőmérsékletre az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC), és ez az amitől a 1,5 vagy 2 fokos klímacélt számítják. „A 2015-ös párizsi megállapodást, aminek célja a felmelegedés globális szinten 1,5 fokban történő korlátozása volt, ezen a limitált területen már meghaladtuk” – írják tanulmányukban.

Esper a Nature által szervezett sajtótájékoztatón azt mondta, hogy a kutatásuk a 2023-as extrém hőmérsékleteknek ad egy hosszú távú kontextust, az elmúlt kétezer évet. Ehhez egy olyan adatsorra van szükség, ami a változásokat évről-évre rögzíti, amire csak az évgyűrűk alkalmasak ebben a periódusban. A kutatásban összehasonlították a klímaproxiból kinyert hőmérsékleti rekonstrukciót a meteorológiai mérésekkel, és 1850-1900 között 0,24 foknyi eltérést találtak a kettő között.

Az, hogy létezik ez a különbség, az éghajlatkutató szerint nem újdonság, de azt mutatja, hogy az időszak meteorológiai mérései a valós hőmérsékletnél melegebb értékeket rögzítettek. A 19. század második felében, mint tanulmányukban írják, az északi szélesség 30-90. foka közötti régióból mindössze 58 megfelelő adatsor áll rendelkezésre, amik közül 45 európai. Más régiókban ennél is rosszabb a helyzet, így tanulmányukban kizárólag Észak-Amerikára és Eurázsia északi területeire fókuszálnak.

A kutató kérdésünkre azt írta, hogy a meteorológiai méréseket nem tudták megkerülni, mert ezeket alkalmazzák a párizsi klímaegyezményben is, és szükség volt rájuk az évgyűrűkből vett proxi adatok kalibrációjához, valamint skálázásához. Esper úgy fogalmazott, hogy „nincs jobb ötlete” az IPCC által megadott intervallumnál az ipari forradalom előtti hőmérséklet meghatározására, de „tudomásul kell vennünk, hogy ebből az időszakból kevés műszeres mérés áll rendelkezésre”.

Miután meghatározták a referencia időszak valós hőmérsékletét, meg tudták nézni, hogy ahhoz képest mennyire számított extrémnek a tavalyi nyár. Ezután egy még tágabb képet szerettek volna kapni az ipari forradalom előtti időszakról, így visszamentek egészen i. sz. 1-ig, hogy a tavalyi évet 1849 másikkal lehessen összehasonlítani.

Ebben a periódusban a legmelegebb nyár a már említett i. sz. 246-os volt, a leghidegebb pedig 536-ban következett be egy erős vulkánkitörés hatására, aminél 2023 mintegy 3,93 fokkal volt forróbb. Ha az egész kétezer évet nézzük, akkor a 2023-as nyár, amit az európai gleccserek is jócskán megsínylettek, 2,2 fokkal volt melegebb a hosszú távú átlagnál.