Eltűnt a hó az Alpok gleccsereiről
Megviseli az Alpok gleccsereit a több mint két hete tartó európai hőséghullám. Svájcban egyes helyeken már 3500 méter körüli magasságban is eltűnt a jeget védő hótakaró, és a helyzet Ausztriában sem jobb. Az idei állapot a tavalyi rekordmértékű gleccserolvadás után ismét rávilágít a klímaváltozás drámai hatásaira.
„A hóhatár jelenleg nagyon magasan van. A gleccserek elveszítik fehér takarójukat, a táplálékot, ami viszonylag egészségesen tartaná őket nagy magasságokban. A tavalyi extrém olvadás után nem mondhatjuk, hogy mindez példátlan. De nagyon ritka” – nyilatkozta a Qubitnek Matthias Huss, a svájci GLAMOS gleccsermonitorozó program vezetője. Eddig csak egyszer történt meg, hogy az Aletsch gleccser felett 3463 méteres magasságban található Jungfraujochon, ahol több mint 100 éve végeznek méréseket, teljesen eltűnt a hótakaró. „Most úgy tűnik, hogy már megint majdnem ott tartunk” – írta a kutató.
A Zürichi Műszaki Egyetem (ETH Zürich) gleccserkutató professzora és a Fribourg-i Egyetem Földtudományi Tanszékének tudományos főmunkatársa májusban adott hosszabb interjút a Qubitnek, amiben a 2022-es, szélsőséges mértékű olvadásról, a gleccserek monitorozásáról és eltűnésük hatásairól beszélt. Tavaly a svájci gleccserek elvesztették a fennmaradó jégtérfogatuk 6 százalékát, és félő, hogy a most még példátlannak számító 2022-es év néhány évtized múlva normálissá válik.
Huss már májusban figyelmeztetett arra, hogy a sokéves átlag alatt alakuló téli hómennyiség nem teremt ideális kiindulási helyzetet az idei olvadási szezon előtt. A gleccsert borító hó a napsugárzás visszaverésével mérsékli az olvadást és eltakarja az alatta lévő, sötétebb gleccserjeget. Normális esetben a gleccserek magasabban fekvő területein egész évben megmarad a télen és tavasszal rájuk hulló hótakaró. A több év alatt felgyülemlő, firnné (jeges hóvá) alakuló hó idővel glecserjéggé válik, és ez legalább részben pótolja az alacsonyabban található részek olvadásaiból adódó veszteségeket.
Ehelyett az Alpok legnagyobb gleccserének számító Aletsch a legmagasabb régiók kivételével szinte teljesen hómentes, Zermattban pedig 3800 méteres magasságban is elolvadt néhány helyen a gleccserekről a hó. Ausztria egyes 3000 méter körül fekvő gleccserein a tavaszi hóesések miatt június elejére közel 3 méternyi hótakaró halmozódott fel.
Emellett július végén és augusztus elején az átlagosnál hűvösebb volt az időjárás az Alpokban, így 2000-2500 méter felett Svájcban és Ausztriában is több helyen hó esett. De ez sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a Kaprun feletti Kitzsteinhorn hegyen fekvő Schmiedingerkees, valamint a hintertuxi Tuxerfernerhang gleccserek ne veszítsék el hótakarójuk túlnyomó részét augusztus végére.
Kérdésünkre, hogy miként viszonyul eddig az idén nyári olvadás a tavalyihoz, Huss úgy reagált, hogy „jelenleg hiányosak az ismereteink, mert csak néhány helyen végeztük el a méréseket, és a teljes, szeptember közepi felmérés fogja számszerűsíteni a gleccserek veszteségeit. Azt viszont már most el tudjuk mondani, hogy a 2022-es rekord nem dől meg idén, abban az évben a veszteségek extrémebbek voltak.” A gleccserkutató szerint az idei olvadás mértéke a 2022-t megelőző évek között így is az egyik legkiugróbbnak számítana.
120 ezer éve most van a legmelegebb
A globális átlaghőmérséklet júliusban 16,95 fok volt az európai Copernicus Klímaváltozási program szerint, ami nagyjából 1,5 fokkal magasabb az ipari forradalom előtti átlagnál. 2023 júliusa ezzel szinte biztosan a legmelegebb hónapnak számít a Földön az elmúlt 120 ezer évben, a jelenlegi holocént megelőző interglaciális periódus, az Eemian óta.
A kiugró augusztusi globális átlaghőmérséklet miatt Zeke Hausfather amerikai éghajlatkutató szerint arra is egyre több esély van , hogy a 2023-as év legyen a legmelegebb a mérések kezdete óta. Ennek hátterében elsősorban az emberi tevékenységgel légkörbe kerülő üvegházhatású gázok, valamint az El Niño/Déli oszcilláció éghajlati jelenség El Niño fázisa állnak. Ráadásul az erősödő El Nino miatt 2024 várhatóan még melegebb lesz, mint 2023.
Az utóbbi időszakban fokozott figyelem irányult az óceánok tengerfelszíni hőmérséklete (sea surface temperature, SST), ami május óta soha nem látott rekordokat dönt. Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal adatai szerint jelenleg a 60. északi és a déli szélesség között az óceánok középhőmérséklete 21,1 fok, ami közel egy fokkal haladja meg az 1982 és 2011 közötti átlagot. Ezen belül különösen kiugró az Észak-Atlanti-óceán hőmérséklete, ami több mint egy fokkal lépi túl a történeti átlagot.
Eközben a déli félgömbön, ahol most tél van, az antarktiszi tengeri jég kiterjedése továbbra is rekordalacsony az ilyenkor szokásoshoz képest. Ahogy korábban éghajlatkutatók és gleccserkutatók segítségével összefoglaltuk, a tengeri jég fontos szerepet játszik az antarktiszi jégtakaró egyes területeinek stabilizálásában, és a sarkkutatók nagy erőkkel vizsgálják, hogy mi állhat a mostani anomália hátterében.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
