Öt káprázatos felvételt tett közzé csütörtökön az Európai Űrügynökség (ESA), amiket a tavaly felbocsátott Euclid (ejtsd: juklid) űrtávcső készített. A képeken hatalmas galaxishalmazok, galaxisok és csillagközi felhők szerepelnek, és az ESA szerint igazolják, hogy az űrteleszkóp a következő években képes lesz a titokzatos sötét anyag és sötét energia, valamint a világegyetem fejlődéstörténetének vizsgálatára.

„A Euclid egy különleges, úttörő küldetés, aminek most tesszük közzé az első adatait, ami egy fontos mérföldkő” – mondta Valeria Pettorino, a Euclid vezető kutatója. Az első adatkiadás mellett a kutatók 10 tanulmányt is publikálnak majd a héten, amik a küldetés céljait és kezdeti méréseit foglalják össze. A csillagász szerint a képeken szereplő égitestek lenyűgözően sokrétűek, és nagyon különböző távolságokra találhatók a Földtől.

Az űrtávcső kezdeti, az égboltfelmérő programját megelőző megfigyeléseiben összesen 17 nagy objektumot vizsgált, mindössze 24 óra leforgása alatt. Ezek között voltak közeli csillagködök és távoli galaxishalmazok is, amik Pettorino szerint megmutatják, hogy mire képes az űrtávcső. Az új képek nemcsak lenyűgözők, hanem az ESA szerint új tudományos felfedezéseknek is megágyaznak.

Az űrügynökség még november elején publikálta a Euclid első színes képeit, amelyek a földi teleszkópokhoz képest négyszer jobb élességgel tárták fel a megfigyelt objektumokat, és igazolták, hogy az űrtávcső képes lesz megvalósítani hatéves égboltfelmérő programját, ami alatt egymilliárd galaxist tanulmányoz majd. „Nem túlzás, hogy amit a Euclidtől látunk, az példa nélküli” – mondta Carole Mundell, az ESA tudományos programjának a vezetője.

A Földtől 1,5 millió kilométeres távolságból mérő Euclid a James Webb és a Hubble űrtávcsővel ellentétben elsősorban nem egy-egy objektum vizsgálatára fókuszál majd, mondta korábban a Qubitnek Kovács András asztrofizikus, az MTA-CSFK Lendület Nagyskálás Szerkezet Kutatócsoport vezetője, aki maga is részt vesz az űrtávcső munkájában. Ehelyett egy statisztikusabb jellegű felmérést készít a kozmoszról, amivel feltárja a gravitációs kölcsönhatásban részt vevő, galaxisokban koncentrálódó, de láthatatlan sötét anyag pontos eloszlását. Az űrtávcső emellett fényt deríthet az univerzum gyorsulva tágulásáért felelős sötét energia viselkedésére is, amiről a földi távcsőre szerelt sötétenergia-színképelemző műszer (DESI) nemrég azt találta, hogy erőssége az univerzum korával változhat.

„A Euclidban az a lenyűgöző, hogy nagy részletességgel és mélységgel fedi le az égbolt nagy régióit, és egyetlen képen nagyon különböző objektumokat tud megörökíteni” – mondta Mundell. A szakember szerint a méréseinek köszönhetően a Euclid a következő években jelentősen megváltoztatja majd a világegyetemünkről alkotott képünket.

Több tízezer galaxisból álló halmazok és bolygók egy csillagközi felhőben

Az első felvételen az Abell 2390 galaxishalmaz látható, ami több mint 50 ezer galaxist rejt magában. A képen óriási ívek is kivehetők – ezt a galaxishalmaz kolosszális tömege által okozott gravitációs lencsehatás eredményezi, ami eltorzítja a halmaz mögött található távoli galaxisok alakját. A Euclid ezt a gravitációs lencsehatást használja majd ki a sötét anyag eloszlásának felderítésére, ahogy azt korábban részleteztük.

A második kép a Messier 78 reflexiós köd részleteit mutatja meg. Az Orion csillagképben található, nagyrészt porból álló csillagközi felhő 5 fényév átmérőjű, és a benne születő csillagok mellett az űrtávcső a Jupiternél nagyobb bolygókat is azonosított. A kutatók ezzel a méréssel fel tudják deríteni, hogy miként alakulnak ki új csillagpopulációk, és miként változnak az idők során.

A harmadik kép az NGC 6744 galaxist mutatja meg, ami a Földtől 31 millió fényévre helyezkedik el. A Euclid nagy látómezeje lefedi az egész galaxist, és csodálatosan megmutatja a spirálszerkezetének részleteit. A csillagászok a felvétel segítségével az ezt a szerkezetet kialakító fizikai folyamatokba nyernek betekintést, valamint fel tudják térképezni, hogy a galaxison belül hol keletkeznek éppen csillagok.

A negyedik képen az Abell 2764 galaxishalmaz vehető ki. Ez több száz galaxisból áll, amik egy hatalmas sötét anyag halóban helyezkednek el. Az űrtávcső nagy látómezejének hála a kutatók meg tudják mérni a halmaz sugarát, és a legkülső galaxisait is tudják vizsgálni. A kép előterében egy nagyon fényes tejútrendszerbeli csillag, a V*BP-Phoenicis is kivehető.

Az ötödik képen a spirál és elliptikus galaxisokat tömörítő Dorado galaxiscsoport látható, ami a galaxisok összeolvadásába és fejlődésébe enged bepillantást. A csillagászat a mérés segítségével tanulmányozni tudják, miként zajlik a galaxisfejlődés, ami jobb kozmológiai modellekhez vezethet, és segíthet megérteni, hogy miként alakulnak ki a galaxisok sötét anyag halókban.