Először figyelték meg csillagászok, ahogy egy fekete lyuk életre kel
Bár a Szűz csillagképben található, a Földtől kb. 300 millió fényévre lévő galaxis (kódnevén: SDSS1335+0728) már évtizedek óta rajta van a csillagászok térképén, csak 2019-ben vált igazán érdekessé a számukra, amikor gigantikus, a mai napig tartó fényességnövekedést észleltek benne.
A rejtélyes kifényesedést most a csillagrendszer közepén található óriási, a Napnál úgy egymilliószor nagyobb tömegű fekete lyuk hirtelen aktiválódásához vezették vissza. A kutatók szerint a fekete lyuk fantasztikus kozmikus fényshow-t rendez, miközben elképzelhetetlen mennyiségű anyag hull bele.
„Abban a pillanatban fedeztük fel ezt a fényforrást, ahogy elkezdte mutatni ezeket a fényességváltozásokat. Ez az első alkalom, hogy ilyet valós időben látunk” – mondta Paula Sánchez-Sáez, az Európai Déli Obszervatórium csillagásza.
A galaxisra 2019 decemberében figyeltek fel a kutatók, miután a kaliforniai Zwicky Transient Facility nevű obszervatóriumban hirtelen fényességnövekedést regisztrált a területen. Ezt új megfigyelések és az archív mérések felülvizsgálatainak sora követte, majd megállapították, hogy a galaxis fényessége a közép-infravörös hullámhosszokon megduplázódott, az ultraibolya tartományban megnégyszereződött, míg a röntgentartományban a tízszeresére nőtt.
Az Astronomy and Astrophysics szaklapban megjelent tanulmány szerint erre az a legvalószínűbb magyarázat, hogy létrejött egy „aktív galaxismag”, vagyis a galaxis közepén egy hatalmas fekete lyuk aktívan elkezdte magába rántani a körülötte lévő anyagot. Ezek az aktív galaxismagok a fény széles spektrumát bocsátják ki, mivel a fekete lyuk körül lévő gáz felmelegszik és izzani kezd, a környező porszemcsék pedig bizonyos hullámhosszokat elnyelnek, míg másokat visszasugároznak.
A kutatók azonban azt sem zárták ki, hogy a jelenség az árapály-katasztrófának nevezett esemény egy különleges formája volt. Ez akkor következik be, amikor egy csillag túl közel kerül egy fekete lyukhoz, és az extrém gravitációs vonzás a csillagot vékony anyagsugarakra szeli – a csillagászok ezt találóan spagettizálódásnak is nevezik. Az árapály-katasztrófák azonban általában rövid ideig, legfeljebb néhány száz napig tartanak, ezért további mérésekre van szükség, hogy ki lehessen zárni ezt a forgatókönyvet.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
