Elváltozások a gerincben, vállban, térdben, csípőben és bokában, valamint az állkapocsban – ezzel járt az egyiptomi Óbirodalomban az írnokok munkája egy friss kutatás szerint, amelyben harminc hivatalnok és 39 hétköznapi ember csontjait vizsgálták az abu-szíri nekropoliszból.

A testeket időszámításunk előtt 2700 és 2180 között temették el az egykor Memphiszhez tartozó temetkezési helyen, az összes vizsgált emberi maradvány felnőtt egyiptomi férfiakhoz tartozott, akik hasonló életkörülmények között élhettek, a fő különbség közöttük a hivatásuk volt.

A kutatók szerint az eddigiekben az egyiptomi írnokokat főként a kiemelt társadalmi szerepük, esetleg a művészettörténeti megjelenítésük miatt vizsgálták, de kevés figyelmet fordítottak a maradványaik tanulmányozására. A mostani kutatásban a csontvázak 1700 jellemzőjét vetették össze egymással, hogy pontosabb képet kapjanak a hivatással járó fizikai megterhelésről.

Fejleszegve rágtak

Petra Brukner Havelková, a kutatás eredményeit rögzítő tanulmány vezető szerzője szerint mai szemmel azt lehetne tanácsolni a hivatalnokoknak, hogy üljenek kevesebbet, és lehetőleg ne rágcsálják az ecsetjüket, ugyanis az ülőmunka mellett ez is károsította az egészségüket – az állkapocs deformációja nagy valószínűséggel erre vezethető vissza.

A kutatók a csontok és ízületek torzulásai mellett az Óbirodalom régészeti emlékeit is vizsgálták: a korabeli szobrok és festmények tanúsága szerint az írnokok gyakran a padlón ülve dolgoztak, ez pedig nem tett jót az ízületeiknek. Bár csábító lenne összevetni az ókori ülőmunkások helyzetét a mai irodai rabszolgaság kockázataival, a párhuzam nem ennyire egyértelmű – viszont Sonia Zakrzewski, a Southamtoni Egyetem bioarcheológusa szerint arra jól rámutat, hogy minden ismétlődő tevékenység nyomot hagy a testen, különösen akkor, ha valaki életvitelszerűen és ismétlődően művel bizonyos mozg

Még komolyabb terhelést jelent, ha az ember már kora gyermekkora óta ki van téve a terhelésnek – ez pedig fokozottan igaz volt az írnokokra, akiket már egészen fiatal koruk óta képeztek. A Középbirodalom előttről nincsenek megbízható adatok arra, hogy pontosan hogy folyt az oktatásuk, de feltehető, hogy a magántanítás és inaskodás mellett hivatalos képzésben is részesültek.

Annak ellenére, hogy az írnokok élete sem volt játék és mese, még mindig jobb egészségi állapotban voltak, mint a hétköznapi egyiptomiak: miután kiemelt társadalmi státuszban voltak (amiről a síremlékeik is árulkodnak), nagyjából 10-20 évvel hosszabb életre számíthattak, mint a közemberek.