Bár az etológusok hosszú évtizedek óta kutatják a farkasok viselkedését, egészen mostanáig nem sikerült teljes egészében megfejteni a ragadozók alapvető mimikai jelzéseit. Nem véletlenül szentelt külön cikket a Science annak az Animal Behavior folyóirat augusztusi számában olvasható tanulmánynak, amely olasz kutatók legújabb eredményeit ismerteti.

Veronica Maglieri, a Pisai Egyetem etológusa és munkatársai fogságban tartott szürke farkasok (Canis lupus) csoporton belüli interakcióit, kommunikációs mintázatait, az eltérő helyzetekben alkalmazott mimikai jelzéseket vizsgálta – fizikai agresszióvá fajuló, illetve játékká alakuló helyzetekben. A 135 órányi felvétel 379 ilyen szituációjának aprólékos elemzése meglepő eredményt hozott.

A kutatók több olyan vicsorgó mimikai mintázatot (antropomorfizálva: arckifejezést) találtak, amelyekkel a farkasok a játékosság és az agresszió különböző szintjén alkalmaznak a csoporton belüli kommunikációjukban. Játékos a vicsorgás, ha felek ellazított állkapocsizmokkal nyitják ki szájukat, ha keményebbé válik a még mindig békés birkózás, akkor az ínyüket felhúzva szemeiket is összehúzzák. Az éles verekedésnél ezekkel szemben a felek teljesen felhúzva felső ajkaikat az ínyüket keretező vörös sávot mutatva jelzik, hogy a helyzet életveszélyessé fajult. A kutatók ezeket az eurázsiai, a sarkvidéki és a kanadai alfajok falkáinál egyaránt dokumentálták.

A következőkben az olasz etológusok azt kívánják a dokumentált terepi megfigyeléseikkel megérteni, hogy miként, de legfőképpen miért egyszerűsödött le a kutyák mimikai repertoárja. Mint a Science-nek elmondták, az eddigi elméletek szerint a kevesebb kifejezés azt jelenti, hogy kisebb az összetéveszthetőség lehetősége a kutyák és az emberek között.

A Qubiten beszámoltunk arról a 2019-es kutatási eredményről, amely a kutyák és a farkasok mimikai izmait hasonlította össze, és amely kiderítette barátságos kutyaszemek és a domesztikációs szelekció lehetséges összefüggéseit.

A közelmúltban pedig kiderült, hogy a hálás mélybarna tekintet már a kutyák háziasításának kezdetén alapvető szempont lehetett, hovatovább a nagy babaszemek valószínűleg emberi beavatkozás nélkül alakultak ki a kutyák nem farkas rokonainál.