„Cool as a cucumber” – olyan emberre mondják ezt az angolok, aki minden körülmények között megőrzi a hidegvérét. Az igaz, hogy kevés higgadtabb dolgot lehet elképzelni egy uborkánál, de vajon miért pont ennél a zöldségnél kötöttek ki az angolok, és miért nem hasonlítják halvérű embertársaikat mondjuk halakhoz, vagy akár más zöldségekhez?

A nedvek és a hő egyensúlya

Több csábító magyarázat is lehetséges. A görög (és az ajurvédikus) gyógyászat szerint az uborka hideg és nedves természetű, éppen ezért olyankor kell fogyasztani, amikor épp ez hiányzik a szervezetnek, Galénosz a második században pontosan emiatt javasolta láz és gyulladás kezelésére.

Valamivel régebben Aulus Cornelius Celsus római orvos is két csoportra osztotta az élelmiszereket: azokra, amelyek hőt termelnek (hagyma, só, bors, bor), és azokra, amelyek hűtik a testet (uborka, saláta, cseresznye, ecet). Annak ellenére, hogy az ókorban nem a ma uborkának hívott Cucumis sativust nevezték, hanem egy tökféle rokonát, a felosztás sokáig megmaradt: Bartholomaeus Platina 1474-ben megjelent szakácskönyvéből látszik, hogy a reneszánszban is ez alapján osztályozták az élelmiszereket és élettani hatásaikat.

Platina abban egyetért a szaktekintélyekkel (és a szólással), hogy az uborka hideg természetű:

„Az uborkáknak három faja létezik. A nagyobbik kékes színű és kevésbé ártalmas. Ugyanis egyrészt lazítja a beleket, másrészt pedig – különösen nyaranta – hűvösségének köszönhetően igencsak jót tesz a gyomornak.”

A sárga és a kígyóuborkáról már ennyi szépet sem mond, az előbbi szerinte ugyanis legfeljebb lázas betegeknek jó (tehát szintén hideg), az utóbbi viszont főleg kánikula idején halálos méreg. Ez utóbbi megállapítást az első században élt Lucius Junius Moderatus Columellának tulajdonítja, ami azért is különös, mert nagy valószínűséggel a római agrárszakíró még nem pont ugyanazt értette uborka alatt, mint Platina.

Jaj, uram, roppant hideg hagymákat eszek

Jól mutatja az uborka hidegségébe vetett hitet, hogy az American Farmer 1822-es számában egy bizonyos Phillips nevű levélíró egy esszének is beillő levelet közölt az uborka hűvösségéről, igaz, a munkája javarészt az uborkatörténetről szólt, és azt óhajtotta vele bizonyítani, hogy magát a zöldséget már időtlen idők óta ismerik Angliában, és Amerikában is megjelent már az első telepesekkel együtt. Ő a szülőhazáját a melegebb klímán gyanítja, de ebben is a hűsítő hatás bizonyítékát látja: bizonyára ott, ahol nagyon meleg van, szükség is van a Columella és az idősb Plinius által emlegetett hűvösségnek.

De nem is kell a tengerentúlra menni ahhoz, hogy az uborka hűsítő hatásáról legyen szó: a valamiért meglehetősen uborkaközpontú magyar ismeretterjesztő hetilap, a Magyarország és a Nagyvilág az 1870-es években egyre-másra ontotta magából a cikkeket és tárcákat, ahol a hőség és a kovászos uborka kéz a kézben jártak – igaz, a savanyúság már némileg más kategória.

Meg is van hát a magyarázat: a Galénosz óta meghonosodott vélekedés szerint az uborka hideg, ezért nem csoda, hogy megszületett az ennek megfelelő angol kifejezés, ahol a hideg egy idő után már átvitt értelemben, hidegfejűként szerepelt. Az, hogy éppen Angliában őrizte meg a népnyelv is ezt a hidegséget, talán éppen Nicholas Culpeper angol botanikusnak köszönhető, aki 1652-ben megjelent, nagy hatású szakmunkájában (Culpeper’s Complete Herbal) az uborkát a Hold uralma alá tartozó, nagyon hideg hatású zöldségként írta le, ami „ha csak egy fokkal is hidegebb volna, már méregnek számítana”. A korabeli közönség nemigen rajongott az uborkáért, és emberi fogyasztásra alkalmatlan állati takarmánynak tekintette (innen is a név: cow-cumber), de az biztos, hogy arról tudott, hogy hideg.

Az elmélet csinosnak tűnik, de sajnos erre az eredetre nincs semmilyen különösebb bizonyíték, hacsak a Galénoszba vetett, meglepően sokáig fennálló bizalmat nem tekintjük annak. De az uborkának tulajdonított gyógyhatások közül meglepően sokról kiderült, hogy van benne valami: Culpeper szerint például az uborkából kipréselt lé kiváló arclemosó, erre tessék, felsorolni is nehéz lenne az uborkás kozmetikai termékeket, de természetes orvosságként is megvan a zöldség (gyümölcs) haszna. Az is biztos, hogy a 96 százaléka víz, tehát nem meglepő, hogy jólesik nyáron. Miért ne lehetne akkor hideg is?

A kutatás

Erre állítólag született 1970-ben egy ausztrál kutatás is, aminek viszont semmilyen nyomát nem lelni a neten. A tanulmányt James M. Lyons és John K. Raison jegyezte, és bár a szerzőpáros valóban foglalkozott uborkákkal, sőt az uborkát érő különböző hőhatásokkal is, de ezeket inkább molekuláris szinten vizsgálták, a külső és belső hőmérséklet összehasonlítására utaló nyomok sem címben, sem absztraktban, sem hozzáférhető tanulmányban nem találhatók.

A nekik tulajdonított állítás szerint viszont az uborka belsejében 20 Fahrenheit-fokkal hidegebb van, mint a környező hőmérséklet; ez Celsiusra átszámolva a tanulmányra hivatkozó blog szerint 11 fokot jelent, de valójában 6,667-et. Az is szép szám, de valószínűtlennek tűnik, ráadásul még több kínzó kérdés is megmarad: vajon még a kacson lévő uborkán mérték-e ezt az értéket, ha mérték egyáltalán, vagy már a leszedett uborka is ilyen varázslatos hűsítő tulajdonságokkal rendelkezik? Mekkora volt a hőstressz? Mennyi időn keresztül tartott? Locsolták-e azt az uborkát?

A teszt

Miután Galénosztól Columellán át Platináig, sőt Culpeperig szemlátomást a leszedett uborka hűsítő hatásáról értekeznek, érdemes kipróbálni, hogy vajon egy leszedett, nem hűtőben vagy légkondicionált uborka belsejében vajon mennyivel van hűvösebb, mint odakint (ha egyáltalán hűvösebb van: idővel mindenképpen ki kell egyenlítődnie a hőmérsékletnek). Hiszen szavakkal lehet dobálózni: „Olyan sötét volt, mint egy fasírtban”, írta Hajnóczy Péter a Parancsban, no de az is biztos, hogy ő maga sosem járt fasírtban. A modern technika viszont lehetővé teszi, hogy többé-kevésbé fájdalommentesen meghőmérőzzünk egy uborkát. A kísérlethez egy kovászolni való uborkát, egy grillhőmérőt (ami -10-től 200 fokig képes mérni), illetve a külső hőmérséklet ellenőrzésére egy IKEA-s ébresztőórát használtam, ami a hőmérsékletet is méri. Az uborka az elmúlt 24 órát a konyhapulton töltötte, hogy felvegye (vagy, a remények szerint, még inkább ne vegye fel) a szobahőmérsékletet.

Minden kísérlet alapja a pontos dokumentáció: míg a konyhámban július 17-én kedd este 21:16-kor békés 31 fok uralkodott (a húshőmérő szerint 30,5), az uborka belsejében mindössze 25,4–25,6 fok volt. Ez ugyan még nem 11 fok, de az egyébként is hibás számítás, viszont a 6,667-hez egész közel esik. Lehet, hogy a „cool as a cucumber” kifejezés empirikus megfigyelésen, netán egy ehhez hasonló hőmérős vizsgálaton alapszik? Az ember már nem csodálkozna semmin: Marcus Aurelius is megállapította már, hogy a feldobott kő leesik, aztán milyen igaza is volt.

Lehet, hogy tényleg hidegebb van egy uborkában, mint azon kívül, de hát ez igaz egy sor más dologra is – viszont elképzelhető, hogy ennek ellenére hidegebb van egy uborkában, mint mondjuk egy paradicsomban vagy egy hagymában, és valóban egy eredeti és igaz meglátással van dolgunk (a higgadtságot most hagyjuk: az ősforrásban, amiről mindjárt szó lesz még, a „cold” szó szerepelt, nem is beszélve Galénoszékról).

És így is van: ugyanezzel a felállással, ugyanezzel a külső hőmérséklettel egy paradicsomban 29,1, egy lilahagymában viszont 30,3 fokot mértem (vagyis a húshőmérő adatai alapján a hagyma majdnem szobahőmérsékletű volt). Na tessék: az uborka tényleg hideg, erre a leleményes angolok rá is jöttek, kész a megfejtés.

Semelyik megoldás nem zárható ki, de sajnálatos módon egyiket sem lehet alátámasztani semmivel.

A „cool as a cucumber” legkorábbi említése angolul (hogy máshogy) 1615-re datálható: Francis Beaumont és John Fletcher ekkor megjelent népszerű színdarabjában, a Cupid’s Revenge-ben (Cupido bosszúja). Egyébként ez sem biztos, könnyen lehet, hogy a mű, és így a kifejezés is néhány évvel korábban született. Mások viszont bő száz évvel későbbre, 1732-re vezetik vissza az uborkás mondást: ekkor John Gay versében bukkant fel. Igazságot nehéz tenni az ügyben, de úgy tűnik, hogy a Cupido bosszújában hideg (cold) uborkákról volt szó, Gaynél viszont már hűvösekről (cool) – ami megalapozza a „cool as a cucumber” mai használatát is, hiszen most már nem csak arról van szó, hogy az uborka hideg (ahonnan indult a metafora), hanem arról is, hogy akire alkalmazzák, az hideg fejjel dönt. Akárhogy is, Beaumont, Gay és Fletcher sem a mai hízelgő értelemben használta a kifejezést: náluk leuborkázni valakit kifejezetten sértőn hatott, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük a zöldség akkori népszerűségét. Akárhogy is értette viszont a tizenhetedik századi angol dráma vagy epika, az mindenesetre kiderült, hogy az uborkán belül tényleg hűvösebb van, mint azon kívül.