Az Új-Zélandról kipusztult óriás madarak utolsó példányai segíthetik a mai természetvédőket
A moafélék vagy moák (Dinornithidae) egykor Új-Zéland szigetein élt, hatalmasra nőtt röpképtelen madarak voltak, és struccalakúak (Paleognathae) rendjének egyik családját alkották.
A paleontológiai kutatások szerint az óriások utolsó példányai nagyjából 800 évvel ezelőtt pusztultak el, és így rend valamennyi faja kipusztult a Föld faunájából.
Egy, a Nature Ecology & Evoltion folyóiratban most megjelent tanulmány szerzői szerint az utolsó moák az új-zélandi hegyek között kerestek menedéket, ugyanazokon a zord tájakon, ahol a mostanra a kihalás szélére került endemikus fajok – írja az IFL Science.
A guvatfélék közé sorolt takahék (Porphyrio hochstetteri) például félreeső, megközelíthetetlen völgyekben élnek Új-Zéland Déli-szigetén. De a hasonló helyeket keresik már a weka vagy veka (Gallirallus australis) populációi is, ahogy a szintén veszélyeztetett kivifélék (Apterygidae) fajai is.
Bár az új-zélandi őshonos röpképtelen madarak hanyatlását okozó tényezők különböznek azoktól, amelyek hatással voltak a moára, a kutatók szerint eredményeik megdöbbentően hasonló térbeli dinamikát mutatnak. A polinéz terjeszkedés korábbi hullámaihoz hasonlóan az európaiak élőhely-átalakítása, a behurcolt fajok kiszorító hatása is a kietlen hegyvidékek fel szorítja ezeket a röpképtelen madarakat. Ami egyben azt is jelenti, hogy azok a mostaninál szigorúbb védelme a kihalás szélére sodort takahék, vekák és kivik utolsó esélyét jelentik.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: