Magyarországon több százezer embert érint a demencia, a gondoskodó hozzátartozók száma pedig ennek a többszöröse is lehet. Sokan nem is tudnak arról, hogy az ellátórendszertől rendszeres segítséget kérhetnek mind az ápolásban, mind a nappali felügyeletben, pedig a rokonokra háruló terhek a családi életben és a munkában is komoly fennakadásokat okoznak.

A demenciával foglalkozó videósorozatunk második részében hozzátartozókkal és szakemberekkel beszélgettünk arról, hogy mire lenne szükség ahhoz, hogy egy jobban működő rendszer jöhessen létre Magyarországon. Elmondták, hogy mit látnak problémának a szociális intézményekben és a kórházakban, a hozzátartozók pedig külön kitértek arra is, hogy milyen nehézséget okoz a demenciával élő idősek intézményi elhelyezése.

• A videóban megszólal Szeibert Orsolya, az ELTE ÁJK Polgári Jogi Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára, aki kifejti a rokontartás feltételeit és a törvényi rendelkezés szülőtartásra vonatkozó részleteit.
• Kázár Ágnes háziorvos, a Feledhetetlen Alapítvány kuratóriumának elnőke nemcsak szakemberként, hanem hozzátartozóként is beszél az intézményrendszerről, annak hiányosságairól, valamint a biztonságos körülmények megteremtésének fontosságáról.
• Kapócs Gábor volt egészségpolitikai helyettes államtitkár felvázolja a Demencia Stratégia létrehozásának feltételeit,
• Katonáné Jordáki Ildikó szociális munkás pedig a nappali ellátás szerepét mutatja be.
• Szűcs Teri íróval pedig arról beszélgetünk ebben a részben, hogy ő hogyan viszonyul a saját öregedéséhez, és miképp látja az édesanyja helyzetét.

Videósorozatunkban igyekszünk körbejárni, hogy milyen terhet ró a családok életére a demencia, és hogyan lehet megbirkózni – illetve, hogy egyáltalán meg lehet-e birkózni – a tünetegyüttes következményeivel. A sorozat második része mostantól elérhető a Youtube-csatornánkon:

Az első részben – amit itt lehet megtekinteni – azt járjuk körül, hogyan ismerik fel ma a demenciát, mit lehet tenni a tünetek megelőzése érdekében, és mivel lehet előcsalni az emlékeket akkor, amikor a felejtés már a mindennapok részévé vált.