Egyre nagyobb gondot okoz a tengerbe kerülő mikroműanyag, de egy jó részéről még mindig nem derült ki, hogy pontosan mi is történik vele. Egy 2019-es kutatásból kiderült, hogy akár egymilliószor több mikroműanyag-részecske lehet a tengerekben, mint korábban hitték, itt a problémát korábbi becslésekhez alkalmazott hálós mintavétel okozta, amivel egy bizonyos méretűnél kisebb műanyagdarabokat nem lehet kimutatni.

Egy tavalyi vizsgálat szerint a műanyagrészecskék egy részét felkapja a szél, így pedig bárhova eljuthat a mikroműanyag, de még ez sem magyarázza azt a rejtélyt, ami évtizedek óta foglalkoztatja a tudósokat: a tengerbe jutó műanyagok 70-99 százalékáról egyszerűen nem lehet tudni, hogy hova kerül.

Egy friss kutatásban a japán Kjúsúi Egyetem és a thaiföldi Chulalongkorn Egyetem szakemberei a műanyagok korallokra gyakorolt hatását vizsgálták, és úgy gondolják, hogy legalábbis részben megfejtették, hogy hová lett a hiányzó műanyagmennyiség. A vizsgálatokhoz 27 korallmintát gyűjtöttek be a világ minden tájáról, négy különböző fajtól.

Műanyagraktár korallok

A kutatók ezután különböző oldószerekkel feloldották a korralok különböző részeit, és megvizsgálták, hogy mennyi mikroműanyagot tartalmaznak. A módszer lehetővé tette azt is, hogy meghatározzák, hogy a korall egyes részei külön-külön mennyire szennyezettek.

A vizsgálat során kiderült, hogy a fellelt műanyagrészecskék 38 százaléka a korall felszínén található nyálkában ragadt meg, 25 az állatok szöveteiben, 37 százalékuk pedig a meszes vázban. A mintákban leggyakrabban nejlont, poliacetilént, polietilént és polietilén-tereftalátot (PETet) találtak.

Az eltűnt műanyag rejtélyére elsősorban a meszes vázban talált nagy mennyiségű műanyagrészecske adhat választ, ez ugyanis az állatok halála után is megmarad, az általa csapdába ejtett műanyagrészecskékkel együtt. A kutatók szerint a felfedezés jelentőségének felméréséhez még jobban meg kell vizsgálni, hogy milyen hatással van ez a jelenség a korallok egészségére, illetve a zátonyok ökoszisztémájára.