Mélyen a Mars felszíne alatt létezik egy régió, ahol meg tudnának élni a földi metántermelő mikrobákhoz hasonló élőlények – állítja egy friss kutatás, amiről pénteken számolt be a New Scientist. Korábban néhány alkalommal kimutattak metánt a bolygón, de a gáz jelenlétét máig nem sikerült egyértelműen igazolni.

Andrea Butturini, a Barcelonai Egyetem mikrobiális ökológusa és kollégái most olyan felszín alatti területeket kerestek a Marson, amik ma is lakhatóak lehetnek – azaz rendelkezésre állhat a folyékony víz és az élethez szükséges energiaforrások. Az elmúlt évtizedekben a Marshoz küldött űrszondák adatai egy hatalmas, a Valles Marineristől északra található síkságra, az Acidalia Planitia-ra mutatnak ideális helyszínként, ahol 4,3-8,8 kilométer mélységben a kutatók szerint elméletileg megélhetnek metanogén mikrobák.

A 3 ezer kilométer széles Acidalia Planitia-n korábban sárvulkánokat azonosítottak, és egyes szakemberek szerint a területet több mint 3,5 milliárd évvel ezelőtt egy nagy északi óceán boríthatta be. A síkság közepes szélességei ígéretes helyszínt biztosítanak annak, hogy jelenleg is létező élet után kutassanak jövőbeli küldetések mélyen a Mars felszíne alatt, írják a november végén az arXiv-on publikált preprintjükben a kutatók.

Az archeák közé tartozó metanogének a Földön mocsaraktól az óceánok mélyéig változatos környezetekben előfordulnak, köztük a tengeraljzaton elterülő, magas sótartalmú régiókban, amik Butturini és munkatársai szerint hasonlíthatnak a Mars felszíne alatt akár ma is létező élőhelyekre. Ezekben a régiókban a bolygó radioaktív bomlással keletkező belső hője képes lehet lakható, 0-10 Celsius-fokos hőmérsékletű körülményeket előállítani.

„Elég energia áll rendelkezésre, elméletben, hogy nagyon lassan, de fenntartsa az életet” – mondta a lapnak Jon Telling, a Newcastle Egyetem geomikrobiológusa, aki szerint a mikrobák osztódási ideje ilyen körülmények között akár több száz év is lehet (ez földi laboratóriumban ideális körülmények között 20 perc). A szakember, aki nem vett részt a kutatásban, úgy véli, egyáltalán nem sci-fi azt gondolni, hogy a felszíntől elzárt régiók egy ökoszisztémának adhatnak otthont. Ugyanakkor hozzáférni egy ilyen, mélyen eltemetett régióhoz és ott élet után kutatni, hatalmas kihívást jelentene. „Erre alig vagyunk képesek a Földön. Nehéz lesz ilyen mélyre fúrni nagy emberes küldetések nélkül” – mondta.

Az elmúlt években az Európai Űrügynökség Mars Express keringőegysége és az amerikai űrügynökség Curiosity marsjárója is kimutatták a metánt a Marson, de ez pont a gáz észlelésére odküldött európai Trace Gas Orbiter keringőegységnek nem sikerült. A metán jelenléte önmagában egyébként se lenne biológiai folyamatok egyértelmű jele, a molekula ugyanis keletkezhet geokémiai reakciók és vulkáni aktivitás melléktermékeként is. „A metán megfigyelések sporadikusak” – mondta a lapnak Kevin Olsen, az Oxfordi Egyetem bolygókutatója, aki szerint nehéz meghatározni, hogy a gáz honnan származik. A szakember azt állítja, hogy ennek ellenére hasznos potenciálisan lakható régiókat keresni a vörös bolygón. „Ha jelenleg is létező élet után akarsz kutatni a Marson, azt nagyon mélyen kell keresned” – mondta.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

link Forrás

link Forrás

link Forrás