Sikeresen feltárta a Mars belső aktivitását, de végleg lemerült, így búcsúzik a szolgálattól az InSight marsszonda

Elfogyott az energiája, így több mint négy év után véget ért az InSight marsszonda munkája, jelentette be szerdán az amerikai űrügynökség (NASA). A Mars belső aktivitását és szerkezetét vizsgáló leszállóegység napelemeire a küldetés során egyre több por rakódott, így azok már nem voltak képesek elegendő energiát biztosítani az akkumulátorok töltéséhez.

photo_camera Az InSight 2022 áprilisi szelfije Fotó: NASA/JPL-Caltech

Október végén a küldetést vezető Bruce Banerdt még 1-2 hónapnyi üzemidőt jósolt az egyre kevesebb energiával gazdálkodó InSightnak. A szonda ehhez tartotta is magát, december 15-én létesített utoljára kapcsolatot a Földdel, és bár ezután a NASA Jet Propulsion Laboratory (JPL) kutatóintézetének mérnökei két alkalommal is megpróbáltak kommunikálni vele, nem jártak sikerrel. Az űrügynökség továbbra is keresi a szonda jeleit a jövőben, de valószínűtlen, hogy az InSight újra felébredne.

A NASA nukleáris áramforrásokkal működő Curiosity és Perseverance marsjáróival ellentétben az egy helyben álló InSight nem a Mars geológiai történetét rekonstruálta, és nem is egykori életnyomok vagy élhető környezetek után kutatott. A szonda ehelyett egy rendkívül érzékeny szeizmográffal a bolygó belső aktivitását és szerkezetét vizsgálta, ami nemcsak a Mars, hanem más kőzetbolygók kialakulásáról és evolúciójáról is árulkodik.

Bár az eredetileg kétévesre tervezett küldetését az InSight kétszeresen is túlteljesítette, gyakran felmerül a kérdés, miért nem vitt magával olyan berendezést a Marsra, amivel le lehetett volna tisztítani a napelemeire rakódó porréteget. A NASA szakemberei szerint egy ilyen tisztító rendszer jóval nehezebbé, bonyolultabbá és költségesebbé tette volna a szondát, és a legegyszerűbb megoldás az volt, hogy eleve akkora napelemeket tegyenek rá, amelyek képesek legalább két évig ellátni energiával. Az irányítók abban is reménykedtek, hogy az Opportunity marsjáró küldetését sokszorosan meghosszabbító marsi porördögök vagy széllökések megtisztíthatják majd az InSight napelemeit is, de ezek a várakozások végül nem teljesültek a szonda leszállóhelyén.

Több mint 1300 marsrengés megfigyelésével egy aktív bolygót tárt fel

Az InSight küldetése alatt a francia űrhivatal (CNES) által épített szeizmográfjával 1319 marsrengést figyelt meg, köztük egy 5-ös magnitúdójú rengést május elején. A szonda az Elysium Planitia síkságon található leszállóhelyéről több erős marsrengést is észlelt egy közeli tektonikus-vulkanikus hasadékrendszer, a Cerberus Fossae irányából, amik magmás aktivitás jelei lehetnek. Bár ma nincsenek a Marson aktív vulkánok, 2020-ban kutatók egy geológiai léptékkel nagyon fiatalnak tekinthető, 53-210 ezer évvel ezelőtti kitörés lehetséges nyomait azonosították a területen.

photo_camera A Cerberus Fossae kérdéses területe, a környezeténél sötétebb, a hasadék két oldalán elhelyezkedő lerakódással, a Mars Reconnaissance Orbiter CTX kamerájának felvételén Fotó: NASA/JPL/UArizona

Az InSight egyetlen komolyabb kudarca a német űrhivatal (DLR) által készített robotvakondjával függ össze, amely a marsi regolit váratlan jellemzői miatt nem volt képes a tervezett 5 méter mélységbe lefúrni, hogy a bolygó mélyéből távozó hő mértékét (geotermikus gradiens) megmérje. A vakond csak 40 centiméterig jutott, de így is képes volt a NASA és a küldetést vezető Banerdt szerint a marsi regolit fizikai tulajdonságairól és hővezetéséről hasznos adatokat gyűjteni, amit jövőbeli küldetések fel tudnak használni.

„Követtem a szonda indítását és a landolását is, és bár mindig nehéz elbúcsúzni egy űrszondától, az InSight által visszaküldött tudományos adatok okot adnak az ünneplésre. A szeizmikus adatok ettől a NASA Discovery programjába tartozó küldetéstől önmagukban elképesztő betekintést adnak nemcsak a Mars, hanem más kőzetbolygók, így a Föld belsejébe is” – mondta el Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos programjának idén év végén leköszönő vezetője. Az InSight az űrügynökség szerint megmutatta a Mars kérgének, köpenyének és magjának szerkezetét, az ősi mágneses terének meglepően erős, felszín alatti maradványait, és számos fontos időjárási megfigyelést tett.

photo_camera A Mars Reconnaissance Orbiter HiRISE kamerájának felvétele a 150 méteres átmérőjű, 2021 decemberében keletkezett kráterről. A világos foltokban vízjég található, amit a becsapódás a felszín alól vájt ki. Fotó: NASA/JPL-Caltech

A szonda tavaly marsrengések észlelésével két jelentős becsapódást is megfigyelt, amelyek krátereit az InSight adatai alapján megtalálta a bolygó körül keringő Mars Reconnaissance Orbiter űrszonda, és HiRISE nevű nagyfelbontású kamerájával képeket is készített róla. A NASA által idén októberben ismertetett eredmények szerint az egyik, 130 méteres krátert eredményező becsapódás a marsi egyenlítőhöz valaha legközelebb látott vízjeget vájta ki a felszín alól. A kráterek megfigyelése mellett a két, az InSighttól nagy távolságra kiinduló rengés adataiból a bolygó kérgének szerkezetére is tudtak következtetni a kutatók.

A szeizmográf az InSight utolsó napjaiban is gyűjtött adatokat, és a NASA tényleg mindennel próbálkozott, hogy kitolja a küldetés végét. Kezdetben a napelemek teljesítménye elérte az 5000 wattórát, ami idén decemberre 285 wattórára csökkent. Bár kontraintuitíven hangzik, a szakemberek még a robotkarral a felszínről felemelt, a szonda fedélzetére szórt porral is megkísérelték lefújni a napelemekre ragadt marsi port, közepes sikerrel.

„Marsi barátunkként és kollégánkként gondoltunk az elmúlt négy évben az InSight-ra, így nehéz elbúcsúzni” – mondta el Banerdt, aki a múlt héten, egy tudományos konferencián az InSight küldetését „nem túl hivalkodóként” és az „underdog” jelzővel írta le, valamint hozzátette: „20 évig győzködtem embereket arról, hogy megéri ezt a küldetést megcsinálni, és az InSight bizonyította, hogy tényleg érdemes volt.”

A Perseverance elkészítette az első mintaraktárat egy másik bolygón

Eközben néhány ezer kilométerrel arrébb fontos mérföldkőhöz ért a Perseverance küldetése. A Jezero-kráterben későbbi, Földre történő visszahozatalra érdemes kőzetmintákat gyűjtő és ősi életnyomok után kutató marsjáró az elmúlt napokban elhelyezte első mintáját a marsi regoliton. Ezt további 9 követi majd a deltatorkolat-maradvány közelében található „Three Forks” nevű, mintaraktárnak kinézett területen.

photo_camera A Perseverance által lerakott első kőzetminta Fotó: NASA/JPL-Caltech

A mintaraktár tartalékként szolgál arra az esetre, ha a Perseverance valamiért nem tudná eljuttatni a belsejében jelenleg 17 mintát számláló gyűjteményét az évtized végén érkező, rakétával felszerelt leszállóegységhez. Ez az újabb szonda lesz az egyik kulcsfontosságú eleme a közel 8 milliárd dolláros költségű amerikai-európai marsi minta-visszahozatali programnak.

A marsi minta-visszahozatalról nemrég a NASA egy Pixar-filmhez hasonló színvonalú animációt készített, amely bemutatja, hogyan valósulhat meg az űrkutatás történetének egyik legnehezebb vállalkozása a 2030-as évek elején, amiből talán végre megtudhatjuk, kialakult-e valaha a Marson az élet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: