A tél közeledtével egyre veszélyesebb az utcán lenni, és ilyenkor különösen fontos a hajléktalanok helyzetével foglalkozni. Bár Magyarországon az elmúlt években csökkent az utcán megjelenő hajléktalanság, ez csak a látszat: sokan élnek otthon nélkül a városokon kívül eső, kevésbé látható helyeken, miközben a hajléktalanság rizikója újra növekszik Magyarországon.

Korábbi cikkünkben részletesen is foglalkoztunk azzal, hogyan és miért beszélhetünk arról, hogy a hajléktalanság öröklődik – Fehér Boróka és Lengyel Lea, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) szociális munkásainak tanulmánya apropóján mutattuk be, hogy a hajléktalanságban élő emberek gyermekei gyakran maguk is megjelennek a hajléktalanellátásban. A két kutató azóta egy újabb tanulmányt is publikált a témában, amelyben bemutatták a szegénység, a szülői minták, az abúzusok, a szerhasználat, a pszichoszociális fogyatékosság, a nem megfelelő szülői vagy kiilleszkedett magatartás öröklődő mintázatait, amelyek gyakorlatilag traumaként működnek.

Podcastunk új adásában Fehérrel és Lengyellel olyan témákat érintettünk, mint hogy hány férőhelyes a magyar hajléktalanellátás, miért lehet sokkal több a hajléktalanságban élők száma, vagy hogy miért kezdett el újra emelkedni a lakhatási szegénység Magyarországon. Mint elmondták, éppen most jelennek meg a rendszerben az 1990-es évek eleje óta működő hajléktalanellátásba bekerült emberek gyermekei, miközben egyre többen válnak nyugdíjasként is hajléktalanná. A kutatók szerint azáltal, hogy a rossz körülmények és a traumák befolyásolják a felnövő gyermekek életútját, sokan válnak hajléktalanná a szociális háló hiánya miatt, megörökölve sorsukat szüleiktől.

Hallgasd alább:

A beszélgetést Szabó Attila, a Qubit állandó szerzője vezette. Az epizód elérhető Spotify-on, Google Podcasts-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!

(Címlakép: Halász Júlia/444)

Hallgass bele ezekbe is: