Tízezer évvel ezelőtt még a róka és a vadmacska is kedvelt ételnek számított

01.02. · tudomány

A korai levantei településekről, a mai Izrael területén, Nyugat-Galileában meglehetősen sok kisragadozó, elsősorban vörös róka és vadmacska csontja került elő. Ezekről eddig a régészek úgy vélték, hogy elsősorban a szőrméjük miatt megnyúzott állatok maradványai, csakhogy a legfrissebb kutatási eredmények mást mutatnak.

Afrikai vadmacska
photo_camera Afrikai vadmacska Fotó: JOHAN SWANEPOEL / SCIENCE PHOTO/Science Photo Library via AFP

Shirad Galmor, az izraeli Tel Aviv-i Egyetem munkatársa a kollégáival olyan késnyomokat azonosított a vizsgált csontokon, amelyek alapján egyértelmű, hogy az állatoknak nemcsak a prémjét, hanem a húsát is feldolgozták. A csontokon vágás- és harapásnyomok fedezhetők fel – az utóbbiak arról árulkodnak, hogy a rókák és vadmacskák vadászatában kutyák is részt vettek.

Galmor szerint az emberek nem pazarolták volna el az értékes húst, a lábszárcsontokon azonosított nyomok pedig mindenképpen arról árulkodnak, hogy a húsban gazdag combokat is feldolgozták.

photo_camera Vörös róka (Vulpes vulpes) Fotó: BRINGARD DENIS / HEMIS.FR/Hemis via AFP

Az ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem a rókák és a vadmacskák jelentették a legfontosabb zsákmányt a korszakban. Bár a hozzávetőlegesen 15-12 ezer évvel ezelőtt a térségben lakó embercsoportok a nagytestű gímszarvas vadászatáról a kisebb gazellák, nyulak, madarak és halak vadászatára álltak át, a céljuk továbbra sem a ragadozók fogyasztása volt. A gímszarvasnál kisebb állatok azonban gyorsabban szaporodtak, így könnyebb zsákmányt jelentettek.

Galmorék tanulmánya beszámol róla., hogy a 10 ezer évvel ezelőtt lakott lelőhelyeken, köztük a vizsgált Ahihudban az elejtett vörös rókák (Vulpes vulpes) maradványainak mennyisége esetenként meghaladta a többi állatét. Ugyanezeken a régi településeken találtak bizonyítékot arra is, hogy az afrikai vadmacskák (Felis silvestris lybica) csontjairól is lefejtették a húst, igaz, jóval kevesebbet dolgoztak fel ezekből, mint rókákból, amit az indokolt, hogy a térségben sokkal kevesebb vadmacska élt.

Ugyan összességében nem a kisragadozók jelentették a korabeli emberek fő táplálékát, a kutatók a háztartások környezetében fennmaradt csontokat elemezve arra jutottak, hogy azok 32 százaléka gazellákból, 12 százaléka pedig vörös rókákból származik. További 4 százalékot tettek ki az egyéb kisragadozók, köztük a vadmacskák.