Önmagukat háziasítják a városi rókák

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Az urbanizáció terjeszkedésével az elmúlt években, évtizedekben egyre több nem háziasított állat kezdett emberközelben élni. A városi vadvilág alkalmazkodott a forgalomhoz, a zajhoz és az emberek életmódjához. 

A jelenség az európai vörös rókák (Vulpes vulpes) esetében is jól ismert. A Glasgow-i Egyetem Biodiverzitás Intézetének munkatársai a Proceedings of the Royal Society B című folyóiratban szerdán megjelent tanulmányukban arról számoltak be, hogy a városiasodás domesztikációs folyamatokat indított be a ragadozóknál – legalábbis az Egyesült Királyságban.

A kutatók szerint a városi rókák kutyaszerűbbek, mint vidéki fajtársaik.

Róka a Downing Streeten Londonban április 29-énFotó: Alberto Pezzali/NurPhoto via AFP

A vizsgálat során több ezer, az elmúlt évtizedekben levadászott állat maradványai közül 57 nőstény és 54 hím róka koponyáját hasonlították össze, és azt találták, hogy az egyed élőhelye nagymértékben befolyásolta a koponya alakját. A városi példányok rövidebb és szélesebb orrúak voltak, agykoponyájuk pedig kisebb, mint a vidékieknek, ráadásul a szexuális dimorfizmus is kevésbé érvényesült az urbánus környezetben élőknél, vagyis csekély különbség volt a nőstények és a hímek koponyája között, nem úgy, mint a faj máshol élő példányainál. 

A Glasgow-i Egyetem kutatóinak eredményei egy az egyben megfelelnek a már Charles Darwin által megfigyelt domesztikációs jelenségnek. Ráadásul rímelnek arra a híres, Dmitrij Konsztantyinovics Beljajev szovjet genetikus által 1954-ben kezdett és máig tartó szibériai kísérletre: a legszelídebb róka egyedek továbbtenyésztésével a domesztikáció küllembeli és genetikai változásait vizsgálták, illetve vizsgálják. A Beljajev-kísérletben ugyanolyan morfológiai változásokat figyeltek meg, mint amilyenről a skóciai kutatók most beszámoltak.   

A friss tanulmány kitér a lehetséges okokra is. Ezek szerint a szelídség, vagyis az ember közelségét nem kerülő, sőt inkább kereső magatartás mellett a városi rókák arckoponyájának lerövidülését az is magyarázhatja, hogy az ilyen felépítésű állkapocs erősebb harapást tesz lehetővé, amire azért van szükség mert az urbanizált környezetben gyakran kukázó ragadozók így könnyebben megbirkóznak a csontos maradékokkal. 

A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az Egyesült Királyságban élő városi vörös rókák még csak a domesztikáció első lépéseinél tartanak, és egyáltalán nem biztos, hogy folytatják az önszelídítő munkát. Érveik szerint nem csak manapság fordul elő, hogy ezek a ragadozók emberközelben élnek. Számos régészeti lelet bizonyítja, hogy rókák már a múltban is betelepültek a falvakba és városokba, de a házi macskák és kutyák őseivel ellentétben nem léptek tovább a háziasítás útján. A miértre nem született meg még a válasz. 

Járvány, klímaváltozás, forradalmak – mindez csak három dermesztő arca annak a felbolydult világnak, ami ránk vár. Lesz még neki jó pár. Ha teheted, segítsd a munkánkat, mi megháláljuk a bizalmadat, és ebben a nagy zavarodottságban hitelesen, alaposan és közérthetően magyarázzuk el, hogy a legégetőbb kérdésekre milyen válaszokat adnak a sárgolyó legnagyobb elméi. Maradj velünk. Támogatom a Qubit szerkesztőségét!

Korábbi kapcsolódó cikkeink: