Egy 6500 évvel ezelőtti kaukázusi népcsoporthoz nyúlik vissza az indoeurópai nyelvcsalád eredete, állítja egy archeogenetikai kutatás

Hat és fél ezer évvel ezelőtt, egy kaukázusi vadászó-gyűjtögető népesség beszélhette azt a proto-indoeurópai nyelvet, amiből kialakult az indoeurópai nyelvcsalád, aminek tagjait ma a Föld népességének közel 40 százaléka anyanyelvi szinten beszéli – állítja egy friss nemzetközi kutatás, amiben magyar szakemberek is részt vettek.

„Évek óta vadásszuk ezeket a bizonyítékokat” – mondta a New York Times-nak David Reich, a Harvard Egyetem neves genetikusa, aki a kutatás egyik részét vezette. A mostani vizsgálatban, aminek eredményeit a szakemberek szerdán közölték a Nature folyóiratban, a kutatók számtalan, Ukrajna és Dél-Oroszország területéről előkerült ősi csontvázból származó DNS-mintát tanulmányoztak.

A New York Times szerdai cikke szerint a nyelvészek és archeológusok évtizedek óta vitáznak azon, hogy mely ősi népcsoport anyanyelve volt a proto-indoeurópai nyelv. 2015-ben aztán Reich és kollégái bronzkori európaiakból gyűjtött ősi DNS vizsgálatával egy Jamnajának nevezett népcsoportot azonosítottak, akik nagyjából 4500 évvel ezelőtt vándoroltak az orosz sztyeppéről Európába. A kutatók akkor azt feltételezték, hogy a vándorlás során a Jamnaja-csoportok magukkal hozták Európába a proto-indoeurópai nyelvet is.

Az új adatok arra utalnak, hogy az indo-európai nyelvcsalád eredete a Jamnaja közösségek őseire, a Kaukázus–Alsó-Volga-vidéki népességre (Caucasus-Lower Volga people, CLV) vezethető vissza. Ezek az emberek 6500-7000 évvel ezelőtt éltek egy, a Volga folyó és Kaukázus által határolt régióban, majd 6 ezer évvel ezelőtt új területek után néztek. Egy csoportjuk a mai Ukrajna területére vándorolt és ott a helyi vadászó-gyűjtögető népességgel keveredett, akik háromszáz évvel később megalapították az első Jamnaja-kultúrához köthető csoportot. Egy másik csoport pedig dél felé indult, elérve a mai Törökország területén elhelyezkedő Anatóliát, elvezetve a hettita nyelv kialakulásához.

„Ez egy nagyon intelligens forgatókönyv, amit nehéz kritizálni” – mondta a New York Times-nak Guus Kroonen, a Leiden Egyetem nyelvésze, aki nem vett részt a kutatásban. Mait Metspalu, az észtországi Tartu Egyetem populációgenetikusa üdvözölte, hogy a kutatás rengeteg, különböző helyről vett DNS-mintán alapszik, de kritizálta a belőlük történő, nyelvészeti következtetések levonását. „A gének semmit nem mondanak el nekünk a nyelvekről” – mondta a lapnak.